Szerda...
Mikor elkészültem csak néztem magam a tükörben. Lena mosolyogva lépett mellém és igazította meg a hajam.
- Nagyon szép vagy hugi.
- Mi van ha elrontom?
- Elrontod? Ugyan hogy?
- Nem tudom...
- Aaron kedvel téged. Látott már nagyon vidámnak és boldognak de ott volt mikor depresszióba estél és szenvedtél, mikor csak a fájdalom irányított. Ismeritek már egymást annyira, hogy ettől ne félj.
- Nagyszerű férfi de ő nem Tom.
- Ez igaz, de ha Tomot fogod keresni a férfiakban akkor soha ne is randizz. Mert egyikben sem fogod megtalálni. Tom különleges volt, tudom. Nem fogsz még egy embert találni aki annyira ismer és szeret téged. De találhatsz olyat aki mellett újra boldog lehetsz. Aki feledteti veled a fájdalmat, aki mellett újra felszabadult lehetsz és nevethetsz. Neked Aaron ez a férfi, érzem köztetek a kémiát.
- Vonzó férfi, de tudnám őt szeretni?
- Ezt csak akkor tudod meg ha adsz egy esélyt a dolognak. Láttam amit láttam, ahogy egymásra néztek, ahogy egymásra mosolyogtok. Őszintén szólva egyszerre vagyok szomorú és boldog emiatt. Mert azelőtt azt gondoltam Tomon kívül senki nem tudja előcsalogatni azt a felszabadult Ninát, de most hogy látlak Aaronnal, és tekintve, hogy miken mentél keresztül, örülök, boldoggá tesz, hogy mégis van még valaki aki képes kicsit kirángatni a csigaházadból. Jó lesz hidd el, csak viselkedj úgy ahogy eddig, ugyanis Aaron azt a lányt kedvelte meg.
- Jól van, megpróbálok - mondtam majd a gyűrűimre néztem. Felemeltem jobb kezem és remegő ujjal értem a gyűrűkhöz majd lassan lehúztam őket.
- Nina - mondta halkan Lena.
- Azt kértétek lépjek tovább - mondtam majd betettem az ékszeres dobozomba a gyűrűket. Egy könnycsepp végig folyt az arcomon de gyorsan letöröltem és Lenára mosolyogtam. - Jól leszek.
- Tudom, mert nagyon erős vagy, és Aaron is segít majd neked. Tudod egyre szimpatikusabb nekem.
- Szerinte viszont te egy kicsit szadista vagy - néztem mosolyogva Lenára.
- Azért nem ütöttem olyan erősen, csak, hogy végre mozduljon valamerre.
- Sikerült - mondtam. Végig simítottam a ruhámon és mikor belebújtam a cipőmbe szólalt meg a csengő.
- Megyek, beengedem - mondta. Csak bólintottam. Megigazgattam a ruhát és a hajam. Ellenőriztem a sminkem majd táskámat megfogva sétáltam ki a nappaliba.
- Hűha... szia Sabrina.
- Szia Aaron - mosolyodtam el.
- Gyönyörű vagy - jött közelebb majd előhúzott háta mögül egy kis rózsacsokrot.
- Nagyon szép köszönöm. És te is nagyon jól festesz, tetszik a nyakkendőd - néztem a bordó anyagot.
- A virágot majd én vízbe teszem, ti csak menjetek és érezzétek jól magatokat, és természetesen mire jöttök már nem leszek itt szóval csak bátran öregem - boxolt Aaron vállába az én drága kellemetlenkedő nővérkém.
- Okkéé... mi lenne ha mi indulnánk?- nézett rám Aaron zavartan.
- Ez egy fantasztikus ötlet - mosolyodtam el majd a kanapéról felvettem a dzsekim de Aaron gyorsan elvette.
- Hagy segítsek - tartotta így gyorsan bele bújtam.
- Lena, Kevinéket puszilom.
- Át adom, jó szórakozást nektek - küldött puszikat serényen mi pedig elindultunk. A kulcsomat magamhoz vettem majd elhagytuk a lakást. Pár lépés után éreztem ahogy kezét derekamra csúsztatja és ott is tartotta egészen az autóig.
A vacsora jól kezdődött. Aaron annyira ideges volt, hogy majdnem zakózott egyet az étterem küszöbében, persze akkor nagyon együtt érző és segítő kész voltam de mikor leültünk az asztalunkhoz és Aaron még csak véletlenül sem nézett rám megfogtam a kezét. Rám nézett de csak félve majd ahogy találkozott tekintetünk egy perc csend után mindketten nevetni kezdtünk. Nagyon édes volt, később a főételnél valami paradicsomos szószos húst rendelt ami természetesen a nyakkendőjén végezte így azért bosszankodott én meg csak nevettem. A hab a tortán az volt mikor a csoki torta beborult az ölébe. Akkor nem bírtam tovább kikellett mennem, hogy kicsit rendbe rakjam az arcom. Rég nevettem ennyit. Mikor visszamentem csak rám mosolygott.
- Tisztába tetted magad?- kérdeztem miközben leültem.
- Igen, én is kiszaladtam, áttörölgettem magam egy nedves törölközővel, rég égtem ekkorát.
- Ugyan, szerintem igazán szórakoztató volt a produkciód - mondtam mire csak grimaszolt egyet - És most, megvacsoráztunk, haza viszel?
- Arra gondoltam, talán sétálhatnánk egyet, ha nincs ellenedre.
- A séta jól hangzik.
- Akkor kérem a számlát - mondta majd intett a pincérünknek.
Öt perc múlva már egymás mellett sétáltunk a park felé. Kellemes idő volt, bár a dzseki jól jött. Napok óta esik az eső így jobbnak láttam felkészülni, a dzsekit sem húztam össze. Ahogy beléptünk a kapun Aaron rám nézett.
- Olyan szép ez az este..
- Igen, az idő tökéletes.
- Én arra céloztam, hogy itt vagy velem. Hálával tartozom a nővérednek, ha ő nincs most is otthon gubbasztanék azon agyalva, hogy miért nem hívsz.
- Ezt ne reklámozd, még elbízza magát - mondtam miközben rá néztem - Tényleg ne mond neki.
- Számíthatok második randira?- kérdezte mire elmosolyodtam.
- Szerintem egyenlőre koncentráljunk erre a randira és a végén tedd fel újra ezt a kérdést – mondtam mire bólintott.
Már egy ideje sétáltunk mikor megálltunk. Aaron az égre mutatott.
- Nézd milyen fényesen ragyognak a csillagok.
- Szép tiszta az ég. Fura mert reggel még esett - néztem rá. Ott állt mögöttem. Ahogy hátranéztem elmosolyodott. Arca csak néhány centire volt.
- Annyira szép vagy - suttogta mire elmosolyodtam – Ha én vagyok a kórház sármőre, akkor te vagy a kórház szívtörője. Egyetlen mosolyoddal képes vagy egy tucat férfi szívét összetörni.
- Ezt nem hinném - ráztam fejem.
- Nem? A minap a büfében hallottam meg két medikus beszélgetését, azt tárgyalták épp ki, hogy milyen szép vagy és milyen kár, hogy elmentél, mert hogy az egyik már rég beszélni akart veled - mondta mire az égre pillantottam majd újra rá.
- És te? Mire gondoltál?
- Féltékeny lettem. Rossz volt bele gondolni, hogy mások is pályáznak illetve pályáztak a szívedre.
- A szívemre...
- Nina - fogta meg bal kezem majd arca elkomorult és hirtelen zavartságot tükrözött.
- Mi a baj?
- Eddig nem is láttam, hogy levetted a gyűrűket - emelte fel a kezem.
- Igen. Nos az első komoly lépés - mondtam halkan mire csak egy apró puszit nyomott kézfejemre majd szemembe nézett és elmosolyodott.
- Van egy szempilla az arcodon.
- Hol? Levennéd?
- Hát persze - emelte fel kezét. Ahogy arcomhoz közelített ösztönösen lehunytam a szemem és mikor megcsípte a kis pillát egy puszit adott orromra. Ránéztem, szemem előtt tartotta mutató és hüvelykujját összeszorítva - Kívánj valamit és fújd meg háromszor. Teljesülni fog.
Mit kívánjak, mit is kívánhatnék. Szemébe nézve elmosolyodtam. Kíváncsian nézett rám, én pedig lehunytam a szemem és háromszor fújtam.
- Tényleg működik?
- Nem valószínű.
- Hé, átvertél - nevettem.
- De megérte, mert megnevettettelek.
- Aaron, menjünk haza.
- Jaj ne, elszúrtam valamit, rosszat mondtam?- kérdezte ijedten.
- Nem, csak induljunk el, későre jár - fogtam meg a kezét. Miközben sétáltunk közelebb húzott magához és átkarolta a derekam.
Az étteremhez érve Aaron leadta a kis bilétát és mikor hozták az autót kinyitotta nekem az ajtót. Hazáig nem nagyon beszélgettünk, nagyon figyelte az utat én pedig nem akartam kizökkenteni. Viszont ahogy otthon az épület előtt leparkolt rám nézett.
- Felkísérhetlek ugye?
- Ez kérdés, milyen úriember vagy te?- kérdeztem mire elnevette magát és kipattant a kocsiból. Kisegített engem is majd kezem fogva indult az ajtóhoz. A liftbe beszállva átkaroltam derekát és vállára hajtottam fejem.
- Elfáradtál?
- Egy kicsit, te?
- Én is - simogatta vállam. Az ajtóhoz érve előhalásztam a kulcsom és kinyitottam azt. Aaron felé fordultam és elmosolyodtam.
- Csodás este volt.
- Szerintem is - nézett mélyen szemembe majd keze derekamra csúszott - Be kell valljak valamit.
- Mit?
- Teljesen oda vagyok érted és egész este csak a közelségedre vágytam. Csak a múltkori csók járt a fejemben, megakartalak csókolni legalább minden második percben.
- Akkor mi lenne ha nem csak beszélnél róla hanem meg is tennéd - mondtam halkan mire csak gyengéden magához húzott és ajkait enyémre tapasztotta. Forró csókban forrtunk össze, ajkaink cirógatták egymást, lassú de érzéki táncot járva. Keze közben dzsekim alá vándorolt és végig simított derekamon. Ahogy az ajtókeretnek nyomott én sem tétlenkedtem. Zakója alá csúsztattam kezem, először csak derekát majd hátát simogattam.
- Nem tudod milyen jó érzés ez - suttogta ajkaim közé.
- De tudom Aaron, tudom. Menjünk be - húztam magammal nyakkendőjénél fogva.
- Biztos vagy benne, én tudok várni.
- De nem akarsz várni és én sem akarok várni, mire várjak? Várjam, hogy holnap szebben ragyog a nap, vagy, hogy nem gondolok rá többé?- néztem szemébe - Gondolni fogok rá, talán mindennap, de rád is gondolok, egyre többet, mert napról napra jobban hiányzol és úgy érzem valami alakul köztünk.
- Nina, édesem - kapott fel ölébe mire nevetve felsikítottam. A hálóig meg sem állt majd ott letéve levette a dzsekimet és újra megcsókolt. Közben lassan lehúzta ruhám cipzárját és végig simított csupasz hátamon. Bizsergető érzés lett úrrá rajtam, nagyon jó érzés volt ahogy forró tenyere végig siklik a bőrömön. Elkezdtem ingjét kigombolni, nyakkendőjét szinte letéptem róla majd csupasz mellkasához érintettem ajkaimat..
- Olyan jó illatod van - suttogtam. Ő lassan kibontotta hajam majd bele túrt és tarkómnál tartva csókolt meg. Az ágyhoz tolva lenyomtam majd lehúztam vállamról a ruhámat és hagytam hogy a földre zuhanjon. Szemébe néztem majd az ölébe ültem. Kezei végig siklottak combomon majd fenekemen megállapodva húzott még közelebb.
- Szólj ha valami nem jó, azt szeretném ha élveznéd.
- Szólok - bólogattam majd letepertem és lecsaptam ajkaira.
Aaronnal együtt lenni merőben más volt mint Tommal. Aaron is nagyon figyelmes és gyengéd volt, és élveztem minden pillanatot de Tommal volt valami plusz, valami amit nem tudok megmagyarázni. Vele a felhők felett lebegtem, a mennyekben éreztem magam míg Aaronnal ...hogy is mondjam, csak élveztem és biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy nem bántana engem, hogy az a legfontosabb neki, hogy nekem jó legyen. Tudtam, hogy akar engem és én is akartam őt, ezért adtam magam neki oda.
- Mire gondolsz?- simogatta karom miközben nyakamba bújt.
- Rád...
- Tényleg?- kérdezte meglepetten mire megfordultam és végig simítottam arcán - Biztos jó ez így neked?
- Hogyan Aaron?
- Biztos bele szeretnél kezdeni velem?
- Igen. Ha nem emlékszel, megismétlem azt amit akkor mondtam mikor haza értünk. Hiányzol ha nem vagyok veled, ha megölelsz biztonságban érzem magam és tudom hogy te vigyázol rám. Az este mesés volt. Nagyon rég nevettem annyit mint a vacsora alatt, és nagyon jó volt veled lenni. Csak remélem, hogy te is ezt érzed..- simogattam nyakát.
- Mi mást is érezhetnék? Veled lenni felért a legszebb álmaim egyikével. Csodás volt és ha te is így gondolod még jobban érzem magam. Itt vagyunk, a karjaimban fekszel miközben simogatlak. Egyenlőre nem is kérek ennél többet.
- Egyenlőre?
- Én...nagyon könnyen beléd tudnék szeretni - simogatta arcom - És beléd is fogok, ezt már tudom egy ideje.
- Aaron te csodás vagy – mosolyogtam majd közelebb bújtam hozzá.
- Te tudnál engem szeretni?- kérdezte. Egy pillanatra elmerengtem. Milyen életem lehetne vele... okos, és rendkívül figyelmes, édes, ugyanaz az érdeklődési körünk és az elmúlt hónapokban végig mellettem állt.
- Igen - súgtam majd átöleltem derekát és mellkasára nyomtam egy puszit - Kérlek, egy pillanatra se engedj el.
- Ettől ne félj.
Fura hangokra ébredtem reggel, és mikor nem láttam magam mellett Aaront tudtam, hogy ő a zaj okozója. Felkaptam az ingjét és a bugyimat majd kiosontam a konyhába ahol Aaron épp a kávét töltötte ki két bögrébe. Mikor meglátott elmosolyodott.
- Jó reggelt.
- Neked is. Régóta ébren vagy?
- Nem, nem annyira. Éhes vagy?
- Mondhatni - mosolyogtam mire közelebb jött és végig simított karomon - Tudod mikor felébredtem és megláttalak , egyszerűen el sem akartam hinni, hogy az éjszaka megtörtént. Nem bántad meg?
- Nem, örülök hogy itt vagy - mosolyogtam rá.
- Na gyere csak ide - kapott karjai közé - Rég voltam ilyen boldog.
- Akár csak én - kapaszkodtam meg vállába majd megcsókoltam.
Boldog. A boldogság relatív, vagyis, úgy értem boldog vagyok hogy nem vagyok egyedül, de azt a mély egész szívet melengető lelket átjáró boldogságot csak Tom mellett éreztem. Amikor tényleg nem számított semmi más csak hogy vele legyek.
****
- Sokkal egyszerűbb lenne ha megölnél. Mi értelme ennek a játéknak?
- Ki akarok élvezni minden pillanatot. Szenvedést okozni ahogy te is tetted az öcsémmel.
- Az öcséd felkelő volt.
- Az öcsém nem volt felkelő, arról nem tehetett, hogy rossz helyen volt rossz időben.
- Tényleg? Ezért támadt a csapatomra fegyverekkel?- sóhajtottam fáradtan. Alig volt erőm, egy szál választott el attól hogy feladjam. És ő volt az a szál.
- A lényeg, hogy hidegvérrel megölted.
- Megölte két emberemet, bocsánat, hogy nem tüntettem ki érte - néztem a sötét barna szemekbe mire megnyomta a gombot és testemet újra átjárta az áram. Hátam bele feszült, fejem hátra hanyatlott és egy pillanatra tényleg azt gondoltam, hogy itt a vég. - Ölj, meg, tedd meg, hónapok óta fogva tartasz, mit akarsz, meddig akarod ezt csinálni? Az életemet már így is tönkre tetted. Elvetted mindenemet, nincs semmim az ég világon - köhögtem, a fájdalom minden porcikámat átjárta.
- Akkor legalább tudod milyen lehet nekem. A nyomorult hadseregetek az egész családomat kiírtotta, Asad volt az egyetlen aki megmaradt nekem, de te őt is elvetted. Ez a három hónap semmi volt ahhoz képest - kiabált mire lehajtottam fejem. Ninára gondoltam, arra, hogy mennyi minden van amit még megakartam tenni, amit átakartam élni vele és hogy erre már sosem lesz lehetőségem. Az biztos hogy élve nem kerülök innen ki. Nina talán már el is temetett otthon, és idővel talál majd valakit aki mellett nem lesz olyan magányos mint amilyen mellettem volt.
Sziasztok!
Nos, mit szóltok? Hogy tetszett a vége? Remélem örültök mert én most nagyon happy vagyok!😄
