"Ez a sötétség egyre rosszabb, már nem tudom nappal vagy éjszaka van-e. Nem tudom hány óra, nem tudom mennyi idő telt el azóta hogy itt vagyok. Csak azt tudom, hogy nem tudok másra gondolni, csak rá. Hogy ki kell tartanom. Nem számít mennyit kínoznak, hogy mit tesznek velem, mert életben kell maradnom. Ígéretet tettem neki, nem szeghetem meg a szavam..."
Nina szemszög...
Már három hete, hogy megnyitottuk a rendelőt és minden szuper jól megy. A rendelési idő még mindig formálódik, igyekszünk a betegeinkhez igazodni így Peterrel állandóan szervezkedünk, hogy milyen időpontok lennének a legideálisabbak. Van egy honlapunk is ami a betegeink tájékoztatására szolgál, mindenkinek megadjuk az oldal címét, hogy figyelje mert folyamatosan változhat a rendelési idő.
Lena az elmúlt egy héten kétszer is hívott, hogy beszéltem-e már Aaronnal, nos a válasz, nem, nem beszéltem. Eddig nem tudtam magam rá venni, erről nem tehetek. Ma este viszont át kell mennem Lenához, ugyanis Kevin elvitte apát egy görbe hétvégére Las Vegasba. Nem is értem Lena hogy bírta elengedni a férjét. Szóval csajos estét tartunk. Lili, Lena és én. Mozizunk és kajálunk, na meg pelenkát cserélünk, de az igazán nem probléma.
Lena szemszög...
3 nappal korábban
- Jó napot az igazgató úrral szeretnék beszélni - álltam meg a titkárnő asztalánál.
- Milyen ügyben? Az igazgatóúr nagyon elfoglalt.
- Elhiszem, de ez akkor is nagyon fontos, kérem kérdezze meg, hogy tud-e engem fogadni.
- A nevét megtudhatnám?
- Lena Williams.
- Williams? Csak nem Sabrina rokona?
- Honnan gondolja?
- Nos, nem volt nehéz kitalálni - nézett rám fejet csóválva.
- Elnézést ezt megmagyarázná?
- Csak az elszántság, az hogy az igazgató urunkkal akarnak találkozni. Sabrina elment erre jön ön ugyanazzal a fellépéssel.
- Kisasszony, maga eszméletlen frusztrált lehet amiatt, hogy Aaron ügyet sem vet magára, igen, megértem. Jóképű , sikeres, bizonyára az itteni nővérek kilencven százaléka róla álmodozik. És nagyon utálhatja a húgomat amiért ő felkeltette az érdeklődését az ön főnökének.
- Ugyan, már ne is haragudjon de ha én is úgy sajnáltatnám magam ahogy a húga tette engem is egyből észre venne.
- Akkor ön tized annyira sem ismeri Aaront mint hiszi. És most ahelyett, hogy itt vitatkozik velem és a húgomat, aki mellesleg egy rendkívűi szakember, szapulja, emelje meg a seggét és húzzon be abba a szobába míg finom és nőies vagyok - hajoltam be elé az asztalába támaszkodva mire már nem mondott semmit csak morogva felállt és bekopogott az ajtón.
- Lena Williams keresi önt, igazgató úr - mondta már bájosan.
- Engedje be - hallottam Aaron hangját- És kollegina, legközelebb válogassa meg a szívait kérem. Ez az ajtó nem hangszigetelt, mindent hallottam.
- Ohh, elnézést igazgatóúr, én csak...
- Nem vagyok rá kíváncsi, mint mondtam legközelebb nem szeretném ezt hallanni.
- Igenis dr. McAdams - mondta már lehajtott fejjel majd elállt az útból én pedig mosolyogva léptem be Aaron irodájába.
- Lena, micsoda meglepetés, hogy őszinte legyek nem számítottam magára - állt fel majd ahogy az asztalához értem a kanapéra mutatott ami nem messze az asztaltól helyezkedett el - Üljünk le ott, kényelmesebb.
- Rendben.
- Na és minek köszönhetem a látogatást. Esetleg történt valami Sabrinával?
- Nem szerencsére jól van ő is, és mindenki más is. Én azért jöttem, hogy megrugdossam kicsit.
- Elnézést, hogy mondta?- kérdezte köhintve egyet.
- Nina elmondta mi történt önök között azon az ominózus délutánon.
- Oh, tényleg?
- Nézze Aaron őszinte leszek önnel.
- Megkérem rá.
- Tudja azután, hogy a hugi és Tom egymásra találtak elsem tudtam képzelni mással. Annyira boldogok voltak, olvastak egymás fejében, egy mozdulatból tudták mit szeretne a másik és azt hiszem ilyen szerelem nagyon kevés van manapság.
- Ebben egyetértek önnel - mondta miközben idegesen dörzsölgette combjait.
- Szóval nekem még mindig nehezen megy ez az elfogadás. Elhinni, hogy Tom eltűnt, hogy meghalt és sosem jön vissza, tudja nekem ő olyan mintha csak az öcsém lenne és ezért nehezen is tudtam elképzelni Ninát más oldalán. De mióta önnel szorosabb kapcsolatba lépett Nina sokkal jobban van. Az első naptól kezdve csak az ön szava ért bármit is, kialakult maguk között valami. Tudom, hogy ön már régóta kedveli a húgom.
- Nos én csak..
- Nem vagyok vak, maradjunk annyiban.
- Oké.
- Nina lelkivilágát nehéz megérteni, néha nekem is nehezen megy. Most sem értem őt.
- Igen?
- Tudom mit kért öntől.
- Időt.
- Igen, hogy elengedhesse Tomot. De most csak szenved. Már két hete felkellett volna önt hívnia de fél megtenni.
- Fél?
- Igen, bizonyára sejti miért. Én szeretném Ninát végre boldognak látni és szinte biztos vagyok abban, hogy Tomon kívül csak ön teheti boldoggá.
- Ez megtisztelő, azt hiszem.
- Szóval meddig akar még itt ülni?
- Ne haragudjon Lena de nem értem a kérdést.
- Hívja fel.
- Azt ígértem türelmes leszek.
- Oké, ön türelmes, én viszont nem vagyok az. Menjen el hozzá.
- Nem, értse meg, Nina fontos nekem, nem akarom elrontani.
- Szóval ha Nina nem keresi önt egy évig , akkor itt fog ülni és türelmesen malmozgat majd? Mozduljon már meg és álljon a sarkára. Ninának egy támaszra, egy határozott és biztos pontra van szüksége most és nem egy kiscicára.
- Sajnálom de nem - mondta mire csak megráztam fejem majd karjánál megcsaptam egy kicsit.
- Mit csinál? Megőrült?
- Nem, dehogy - mondtam majd ismét megcsaptam.
- Auu, ez fáj, hagyja abba.
- Mit?- csaptam meg újra mire már felpattant mellőlem.
- Jól van, jól van, felhívom csak hagyja ezt abba- hátrált az asztaláig- Jézusom!
- Ne hívja, nekem jobb ötletem van - mondtam majd az asztalhoz sétáltam és leírtam egy jegyzettömbre a címünket - Szombaton este hétre jöjjön el hozzánk. Ott lesz Nina is.
- Rendben ott leszek.
- Remek, akkor további szép napot - vettem táskámat vállamra és elhagytam a szobát. Útközben még rávigyorogtam a kolleginára majd a lifthez indultam. Ez is megoldva.
Nina szemszög...
Már itt vagyok Lenáéknál vagy két órája de olyan furcsa. Folyamatosan az órát bámulja. Legalább öt percenként és ez kezd nagyon bosszantóvá válni. Én ugyan elvagyok a kicsivel, de az az óra bámulás és ki-be rohangálás már kikészít.
- Különben hogy-hogy elengedted Kevint Las Vegasba?- kérdeztem, hogy kicsit kizökkenjen.
- Nos, nehezen ment de apa érdekében történt. Gondolhatod, hogy egyedül nem engedtem volna el a barátaival de úgy érezte, hogy apának jót tehet egy kis kiruccanás így belementem.
- Azért kíváncsi lennék mennyit vesztett eddig pókerban.
- Nagyon remélem, hogy nem épp a gyerek egyetemi tandíját kártyázza el - mondta mire felnevettem - Tudom, hogy Kevin észnél marad, megmondtam neki, hogy vigyáznia kell apára.
- A minap eszembe jutott az a nap, újra lejátszódott az egész..
- Ugye nem magad hibáztatod még mindig. Nina, más sem menthette volna meg anyát.
- Nem tudom Lena, szerintem nem reagáltam elég gyorsan.
- Nina, nem menthetsz meg mindenkit, ez az élet rendje. Ha mindenkit megtudnál menteni, túl népesedne a föld és szétrobbanna.
- Umm, ez eléggé nagy lehetetlenségnek hangzik.
- Pedig nem az, olvass utána - mondta mire csak a fejem ráztam mikor csöngettek.
- Na jó majd én megnézem ki az, addig te találj ki ehhez hasonló okosságokat - mondtam majd feltápászkodtam és az előszobába siettem. Az ajtót kinyitva kicsit meglepődtem Aaron láttán.- Aaron, szia.
- Szia Nina - köszönt halkan.
- Mit keresel itt?- kérdeztem halkan.
- Én hívtam - jelent meg Lena a picivel a karjában - Beszélnetek kell, szóval mi felmegyünk , mert már evés idő van, így nyugodtan beszélgethettek - mondta majd csak bólintott és ott hagyott minket.
- Gyere beljebb Aaron.
- Köszönöm - lépett be majd előhúzott hát a mögül egy szál fehér rózsát. A virág láttán elmosolyodtam és elvettem.
- Ez nagyon szép, köszönöm.
- Ugyan, semmiség - mosolygott rám, de láttam rajta, hogy ideges. Kezeit folyton ki be húzgálta farmerja zsebéből így megköszörültem a torkom.
- Na és mikor beszéltetek Lenával?
- Szerdán, bejött a kórházba és elég szadista módon de rábírt, hogy eljöjjek, én valójában, meg akartam várni míg te keresel, ahogy azt kérted is, de a nővéred nem valami türelmes típus.
- Igen, általában nem az.
- Vártam a hívásod, a nap minden percében.
- Ne haragudj, egyszerűen nem tudtalak hívni. Akárhányszor felakartalak hívni megfutamodtam...
- Előfordul, a legjobbakkal is - mondta mire elmosolyodtam - Ha most nagyon udvarias akarnék lenni azt mondanám hogy nem kell most sem mondanod semmit. Ha szeretnéd elmegyek és tovább várok.
- És ha nem vagy udvarias?
- Őrülten hiányzol Nina, a nap minden percének minden másodpercében. Őszintén szólva négy éve várok rád, illetve arra, hogy találkozzak valakivel aki újra képes életet lehelni belém és akkor, ott a kórházi szobádban ez megtörtént. Annál az ölelésnél úgyéreztem újra van értelme az életemnek. Nem kérek sokat, vagyis egyelőre, csak annyit, hogy veled lehessek, melletted, hallhassalak, és láthassalak. Nem kérem, hogy elfelejtsd, csak azt, hogy próbálj engem megszeretni. Azt mondják nem vagyok rossz srác. Csak adj egy esélyt- mondta mire nyeltem egy nagyot majd mély levegőt vettem és szemébe nézve bólintottam - Ez egy igen akar lenni?
- Igen - suttogtam. Először meglepődött majd eléggé bizonytalan mozdulatokkal tett felém néhány lépést és kezemért nyúlt - Szükségem van rád.
- Micsoda véletlen, nekem is szükségem van rád. Gyere ide - mondta halkan majd húzni kezdett magához. Karjait gyengéden körém fonta és miközben hátam simogatta éreztem, hogy vesz egy nagy levegőt.
- És most?
- Amit csak akarsz.
- Akkor először elhívhatnál randizni.
- Ohh, hát hogyne, elnézést, tényleg rég csináltam ezt. Van kedved eljönni valahová velem, mondjuk vacsorára?
- Igen, szívesen mennék.
- Akkor mondjuk szerdán?
- A szerda tökéletes.
- A nővéred nagyon megharagudna ha most elrabolnálak?- kérdezte mosolyogva.
- Nem, viheti doktor úr- hallottam Lena hangját az emeletről.
- Azt hiszem az egész , gyere át Nina csajos estére, csak egy alibi volt, hogy mindenképp itt legyek és találkozzak veled. Szóval elmehetünk.
- Egy sétához mit szólnál?
- Benne vagyok - simogattam kézfejét.
A házat elhagyva Aaron megfogta kezem és a kocsiig el sem engedte. Egy közeli parkba mentünk. Miután leparkolt gyorsan kipattant és kinyitotta nekem az ajtót és kisegített.
Már egy ideje sétáltunk mikor éreztem, hogy engem figyel.
- Mire gondolsz?- kérdezte halkan.
- Semmi különösre, csak jó ez a nyugalom. Jó itt lenni veled.
- Nekem is nagyon jó. Valójában mindennap keményen meg kellett harcolnom magammal, hogy ne hívjalak fel. Tudod csak arra tudtam gondolni, hogy hiába várok, hogy végül úgy döntesz mégsem akarsz semmit tőlem.
- Mindennap felakartalak hívni, csak egyszerűen nem ment - ráztam fejem majd ránéztem és elmosolyodtam.
- Nina ha túl gyorsnak érzed csak szólj. Esküszöm megpróbálom visszafogni magam, nem teperek annyira.
- Szólok ha úgy érzem, ne aggódj.
- Szóval milyen az új hely? Peter, hogy van?
- Jól van, úgy látom boldog, még sosem láttam ilyen boldognak, talán van valaki az életében. Én kezdem belakni a rendelőt, egyre több betegünk van, a kórházi pácienseim közül is vannak páran, egyszóval jó. Elégedett vagyok, úgy érzem jól döntöttem. De persze hiányzik a kórházi légkör, a lányok, az hogy a jóképű őrangyalom időnként, teljesen váratlanul felbukkan és kávézni hív- néztem rá mire felnevetett és bólogatott.
- Nagyon átlátszó voltam?
- Nem, tényleg, vagyis nekem nem, a lányok sejtették, hogy te bizony többet akarsz tőlem.
- Tudod nekem is fura még ez - simított végig hátamon. Megtorpanva felé fordultam és felnéztem rá.- Mi az?- mosolyodott el.
- Csak, szeretek veled lenni - mondtam halkan mire kezét felemelve végig simított arcomon. Érintésére lehunytam szemem és csak bólintottam majd megéreztem ahogy ajkait enyémhez érinti. Derekát átölelve csókoltam vissza mire már kicsit bátrabban húzott magához. Úgy éreztem el sem akar engedni így mikor nagy nehezen elváltak ajkaink csak mellkasára hajtottam fejem. Hajam kezdte el simogatni és puszilgatni. Abban a pillanatban tudtam hogy jó úton haladok ahhoz, hogy teljesen új életet kezdhessek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése