- Mit csinálsz ma?- kérdezte már az úton mikor megállt egy piros lámpánál.
- Alszom, azt hiszem. Kell egy kis idő míg feltöltődöm... Aztán azt hiszem elkezdek könyörögni Lenának, hogy adja vissza a kocsikulcsomat. Különben szép autó.
- Köszönöm - mosolygott.
- Lehet egy személyes kérdésem?
- Nos, igen, persze.
- Az helytálló feltételezés részemről, hogy te az elmúlt három évben nem randiztál senkivel?
- Igazából már majdnem négy, de igen, nagyon is helytálló. Már azt sem nagyon tudom, hogy kell. Ennyi volt a kérdés?
- Igen, vagyis még azt szeretném mondani, hogy nem akartalak megbántani ma reggel - mondtam . Ismét pirosat kaptunk mikor rám nézett. Nem mondott semmit csak arcomat fürkészte miközben fél szemmel a lámpát figyelte.
- Azt hiszed én terveztem, hogy megkedvellek?
- Tessék?
- Én csak, szeretném ha tudnád, hogy nem gondoltam, hogy ilyen közel kerülünk egymáshoz. Egyszerűen csak megtörtént. Nem erőszakolom rád magam, ha akarod nem is beszélünk.Neked kell érezned mikor vagy készen arra, hogy valami újba kezdj valakivel - mondta már az utat figyelve. A parton haladtunk. Az óceánt néztem, ahogy elhaladtunk mellette, vad hullámokban mosta a partot, biztos vihar lesz, el is van borulva és a szél is fúj… Az én érzéseim is hasonlóak. Hatalmas vihar dúlt bennem abban a pillanatban. Úgy éreztem egy hatalmas tornádó söpör végig a rajtam, letarolva mindent , az érzéseimet, a gondolataimat.
- Alszom, azt hiszem. Kell egy kis idő míg feltöltődöm... Aztán azt hiszem elkezdek könyörögni Lenának, hogy adja vissza a kocsikulcsomat. Különben szép autó.
- Köszönöm - mosolygott.
- Lehet egy személyes kérdésem?
- Nos, igen, persze.
- Az helytálló feltételezés részemről, hogy te az elmúlt három évben nem randiztál senkivel?
- Igazából már majdnem négy, de igen, nagyon is helytálló. Már azt sem nagyon tudom, hogy kell. Ennyi volt a kérdés?
- Igen, vagyis még azt szeretném mondani, hogy nem akartalak megbántani ma reggel - mondtam . Ismét pirosat kaptunk mikor rám nézett. Nem mondott semmit csak arcomat fürkészte miközben fél szemmel a lámpát figyelte.
- Azt hiszed én terveztem, hogy megkedvellek?
- Tessék?
- Én csak, szeretném ha tudnád, hogy nem gondoltam, hogy ilyen közel kerülünk egymáshoz. Egyszerűen csak megtörtént. Nem erőszakolom rád magam, ha akarod nem is beszélünk.Neked kell érezned mikor vagy készen arra, hogy valami újba kezdj valakivel - mondta már az utat figyelve. A parton haladtunk. Az óceánt néztem, ahogy elhaladtunk mellette, vad hullámokban mosta a partot, biztos vihar lesz, el is van borulva és a szél is fúj… Az én érzéseim is hasonlóak. Hatalmas vihar dúlt bennem abban a pillanatban. Úgy éreztem egy hatalmas tornádó söpör végig a rajtam, letarolva mindent , az érzéseimet, a gondolataimat.
Mikor leparkolt a ház előtt ránéztem. Egy percig csak néztük egymást majd felsóhajtott.
- Köszönöm, hogy elhoztál.
- Nagyon szívesen Nina - mondta mire én kikapcsoltam a biztonsági övet és kiszálltam. Elsétáltam a kocsi előtt majd intettem neki és elindultam az épület felé éreztem, hogy figyel, szinte lyukat égetett a hátamba. Gondoltam egyet és megfordultam. Vissza szaladtam az autóhoz és kopogtam az ablakán. Lehúzta és rám mosolygott.- Itt hagytál valamit?
- Nos, én csak arra gondoltam, persze csak ha van kedved, és időd és ha nem vagy túlságosan is fáradt de bepótolhatnánk az esti kávét. Van kedved feljönni hozzám?
- Nem akarom hogy kényelmetlenül érezd magad.
- Nem fogom. Ha meg mégis… elküldelek - mondtam mire halkan felkacagott - Szóval?
- Örömmel felmennék hozzád - mosolygott rám. Én elálltam az ajtóból, hátra léptem párat. Kivette hátulról a táskáját és vállára véve kiszállt. Némán sétáltunk a bejáratig, ott beütöttem a kódot majd ahogy elkezdett csipogni kinyitottam az ajtót - Biztonságos.
- Igen - pillantottam rá - Megkockáztatjuk a liftet, a hetedikre?
- Azt hiszem nem lesz gond, egy nap kétszer?
- Amilyen szerencsés típus vagyok - ráztam fejem.
- Tudod mit, ha beragadunk randizol velem, ha nem, akkor nem.
- Ez méltányos ajánlatnak tűnik - nevettem majd beszálltam az üres liftbe. Megnyomtam a hetes gombot. Az út simán ment így mikor kiszálltunk, Aaron felhorkantott.
- A fenébe - csak mosolyogtam. A lakáshoz érve előhalásztam a kulcsom és benyitottam. Leraktam a táskám és felakasztottam a dzsekimet a gardróbba majd elővettem egy vállfát Aaron zakójának is. Mikor levette elraktam azt is majd kibújtam a cipőmből és felvettem a szőrös mamuszkámat. Időközben ő is lepakolta a táskáját a komódra és levette cipőjét majd kiegyenesedett.
- Oké, akkor érezd otthon magad, foglalj csak helyet , elkészítem a kávét - mosolyogtam rá majd a konyhába indultam.
- Rendben - ahogy a konyhába léptem megtámaszkodtam a pultban egy kicsit. Jó ötlet volt ez? Meg, miért hívtam fel egyáltalán? Aaron nagyon rendes pasi, de Tom…ott van Tom. Tudom, hogy nem lenne szabad, de mégis, jól érzem magam Aaronnal, felvidít, üdítő a jelenléte, megnyugtat, mindig is megnyugtatott ezért ő az egyetlen akit nem utáltam meg az elmúlt hónapokban .
A kávéfőzőt megtöltöttem vízzel és kávéval majd bekapcsoltam. Amíg vártam ittam pár korty vizet és elővettem két bögrét. Beletöltöttem a forró kávét és az ő bögréjét fogva fordultam és kiabáltam.
- Aaron a kávédba kérsz..- eddig jutottam ugyanis ott állt mögöttem így felsikítottam és megugrottam aminek az eredménye az lett, hogy az egész bögre forró kávé a felsőmön landolt. A forró folyadék rögtön elért bőrömig, égő érzést maga után hagyva. A bögrét letettem és pulóveremet kezdtem húzgálni, hogy ne tapadjon rám. Nem volt alatta semmi csak a melltartó így nem tudtam csak úgy lekapni ahogy akartam volna... Aaron gyorsan kapcsolt. Fogott egy tiszta törlőruhát a polcról és benedvesítette. Felhúzta a pulóverem és az égő részre terítette. A hideg nagyon jól esett bőrömnek, mégis a tudat, hogy ott állok előtte egy melltartóban valahogy …nem igazán tudtam hogy reagálni. Álltam ott megkövülve a nedves ruhát magamon tartva.
- Jobb?
- Igen, azt hiszem, csak tudod, ha elfordulnál, sokat segítenél…
- Jó ég Sabrina. Napi szinten látok félpucér embereket, ne legyen kellemetlen.
- Oké csak hát mégis ez más. Nem vagy az orvosom.
- Gondold azt, hogy bikiniben vagy.
- Nem segítesz Aaron - néztem rá komolyan mire közelebb lépett .
- Emeld fel a kezed - mondta határozottan. Nem tudtam mit tenni. Felemeltem a kezem. A nedves ruha hasamra tapadt. Ő megfogta a pulóver alját majd áthúzta fejemen - Megyek beáztatom, hogy a kávé kijöjjön belőle, te pedig öltözz át, jó?
- Oké..- mondtam halkan és a következő pillanatban már ott sem volt. Én mint egy zombi, elbotorkáltam a hálószobába és a gardróbba lépve vettem egy mély levegőt. Vajon felmérte, hogy nézek ki? Férfi, biztos megnézett. Mielőtt még rám nyitna felkaptam egy trikót majd lekaptam magamról a farmeremet és egy hosszú melegítő nadrágot vettem fel helyette. A nedves ruhával a kezemben mentem a fürdőbe ahol épp elzárta a csapot - Én azt hiszem mára kihagyom a kávét, te mit kérsz bele? - kérdeztem
- Én sem kérem. A hasad hogy van? Megnézhetem?- nyúlt trikómhoz.
- Aaron, azzal ugye tisztában vagy hogy én is orvos vagyok?
- Igen, de egy orvos sose gyógyítsa magát, mindig ezt mondtam - mosolygott rám majd kitolt a fürdőből és a nappaliban az ablak előtt felhúzta a trikóm, jól megvizsgálgatta majd felnézett rám. Én levegőt sem mertem venni. Csak álltam ott, tűrve ahogy a hasam simogatja, mert nem egy szimpla vizsgálat volt.
- Megmaradok?- néztem rá.
- Meg, szerencsére - egyenesedett ki. A kanapéhoz indultam és felhúztam magam alá lábaimat is így kicsit oldalasan ültem. Ő is helyet foglalt mellettem és csak nézett.- Sabrina?- hajolt közelebb.
- Igen?
- Kérdezhetek valamit?
- Igen.
- Kedvelsz engem egy picit is?
- Igen - bólintottam mire elmosolyodott - Nagyon rámenős vagy, tudod?
- Ne haragudj.
- Nem haragszom - ráztam fejem majd közelebb bújtam hozzá. Karját felemelte és vállam köré fonta.- Maradj egy kicsit.
- Ha ezt szeretnéd - simogatta karom. Én csak lehunytam a szemem és sóhajtottam. Megfogtam kezét mire végig simított kézfejemen.- Jól vagy?
- Igen, csak álmos vagyok.
- Jobb ha elmegyek.
- Ne, maradj, nem akarok egyedül lenni - feküdtem le - Gyere te is.
- Feküdjek oda?
- Igen - mondtam mire elmosolyodott és bólintott majd befeküdt elém. Kicsit közelebb húzódott, hogy ne essen le. Lehajtottam fejem. Nem éreztem már azt a zavart, jó volt a közelemben érezni.- Kényelmes?
- Őszintén?- kérdezett vissza majd sóhajtott - Ennél még a liftben is kényelmesebb volt - nevetett. Lassan felültem majd a hálóra pillantottam.
- Akkor gyere velem.
- Hová?- ült fel ő is.
- Csak gyere - álltam föl. A hálóba sétáltam és a fotelból elvéve a pokrócot megfordultam. Bizonytalan léptekkel haladt felém majd megállt az ajtóban és megtámaszkodva az ajtófélfába nézett rám.
- Mi az?
- Semmi csak, nem akarok bele taposni a privát szférádba. Ha egy kicsit is kényelmetlen neked....
- Aaron, azt hiszem a privátszférába gázolás ott megtörtént, hogy melltartóra vetkőztettél, szóval azt hiszem ennél jobban már nem tudsz ma - feküdtem le mire mosolyogva jött beljebb és ült be mellém.
- Tényleg nem gond?
- Nekem nem, neked igen?
- Szeretem veled tölteni az időmet - feküdt le. Én csak mellkasára hajtottam fejem. Régóta először teljesen nyugodtnak éreztem magam. - A vetkőztetős dolog azért jó húzás volt tőlem.
- Fogd be - nevettem fel.
- Hé orvos vagyok ugyan ,de férfi is... Tetszett amit láttam.
- Aaron, ne már, tényleg ne emlegessük - könyököltem fel és ránéztem. Arcán széles vigyor terült el, elégedett volt. - Kérlek ne.
- Jól van, elfelejtjük az egészet.
- Akkor jó - bólintottam.
- De ami igaz az igaz, gyönyörű vagy Nina - mosolygott és kezét felemelve végig simított hajamon.- Sajnálom, hogy levágattad, olyan jól álltak neked a göndör tincsek.
- Majd megnő - mosolyodtam el. Ujjai vállamat cirógatták majd egyre lejjebb haladt és kézfejemhez érve megállt. Ujjait ujjaim közé csúsztatta és összekulcsolta kezeinket.
- Ez így nem sok?- kérdezte halkan. Én kezeinkre pillantottam és szerettem volna azt mondani hogy de igen, engedj el, de a szívem azt súgta maradjunk így, különös melegség járta át testem érintése nyomán így nem akartam, hogy eleresszen.
- Így jó - mondtam halkan. Lehunytam szemem és Aaron szívverését hallgatva aludtam el. Egy sötét helyen találtam magam ahol nem volt senki és semmi, azt sem tudtam megállapítani, hogy egy szoba vagy a szabadban vagyok-e, egyszerűen csak hideg volt. Suttogást hallottam ami egyre csak közelebbről jött de a visszhangja összezavart. Nem tudtam, hogy nő vagy férfi hang-e, csupán nagyon ijesztőnek hatott. Próbáltam kitapogatni magam körül mi lehet de nem jutottam sokra. Mintha fa deszkákon ültem volna de semmi egyébet nem éreztem és egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Ott ültem, a suttogás egyre csak erősödött és rettegtem. Dörrenést hallottam, majd még egyet és éreztem hogy valami forró folyik végig a mellkasomon. Odakaptam kezem és ahogy lenéztem fehér ruhám vérben úszott. Meglőttek. Zuhanni kezdtem, szédültem, mintha megnyílt volna alattam a föld...
- Nina, ébredj... Hé, ébresztő - hallottam meg Aaron hangját majd éreztem, hogy kezem rázogatja. Kipattantak szemeim és megláttam mosolygó szemeit. Automatikusan mellkasomhoz kaptam majd felültem.
- Rémes álmom volt - nyeltem nagyot majd újra ránéztem.
- Akkor még jó hogy felébresztettelek.
- Oh, igen, elmész?
- Azt hiszem annak is itt az ideje.
- Ohh.. Értem.
- De nem ezért ébresztettelek.
- Akkor miért?- kérdeztem és akkor valaki ráfeküdt a csengőre. Aaron felnevetett.
- Emiatt, nem tudom ki az de nagyon kitartó.
- Nina, itthon vagy?- hallottuk meg Lena tompa hangját.
- Szóval a nővéred, tényleg jobb ha megyek.
- Azt már nem- kaptam el a kezét - Ha most kinyitom neki az ajtót és te kilibbensz innen akkor Lena elkezd kombinálni. Ami hidd el egyikünknek sem lenne jó. De ha esetleg itt maradsz amíg lekoptatom és csak azután mész el, hogy ő eltűnt...
- Nem gond?
- Nem - mondtam mire nevetni kezdett.
- Na jó, akkor itt várok - mondta. Én csak felálltam és megigazgattam hajam majd elhagytam a szobát. Előszobába lépve megláttam Aron táskáját így azt gyorsan beraktam a gardróbba és kinyitottam az ajtót ahol Lena toporgott idegesen.
- Szia.
- Szia? Ennyi? Már majdnem lementem a portára, hogy pótkulcsot kérjek.
- Lena, ne már, csak aludtam - mondtam.
- Be sem engedsz,?
- Dehogynem, gyere be - sóhajtottam és mikor bejött becsuktam az ajtót. A nappaliba sétált én pedig követtem.
- Hívtak a kórházból, hogy beragadtál a liftbe éjszakára, jól vagy?
- Ez komoly? Lena, nincs semmi bajom, csak fáradt voltam, aludtam ezért tartott sokáig az ajtónyitás. Nem vagyok sem depressziós a liftbe ragadástól sem sokk nem ért így teljesen feleslegesen jöttél el ide.
- Azért nem annyira. Gyere el hozzánk, hiányzol.
- Ugyan már, maradok itthon, pihenni szeretnék.
- De tényleg ez most nem azért mert aggódom érted, csak jó lenne ha velünk lennél. Kevin is hiányol, apa is, Lily is.
- Fáradt vagyok. Tegnap egésznap dolgoztam és az éjszaka a liftben sem volt túl kényelmes, így szeretnék csak pihenni, tegyük át a jövő hétre, jó?
- De ne már..
- De már. Különben is, a kocsimat is szeretném már visszakapni mert macerás a taxizás.
- A kocsid kell? Tessék, itt a kulcs - kapta elő a a kulcsokat és a forgalmit a táskájából.- De most gyere velem.
- Nem. Nem megyek.
- Miért nem?
- Mert nem akarok.
- De miért?
- Mert nem vagyok egyedül, basszus Lena, azért.
- Nem vagy egyedül? Ki van itt? A lányok?
- Nem.
- Akkor ki? Nem megyek el amíg nem mondod meg - tette le táskáját mire felsóhajtottam és a hálóhoz léptem. Aaron magában kucogott. Én csak intettem neki mire elindult felém. Mikor kilépett és Lena meglátta csak nézett egyet.
- A doki? De mit...keres ő itt nálad?
- Vele ragadtam a liftbe és utána felajánlotta, hogy haza hoz, én meg marasztaltam egy kicsit hogy beszélgessünk és elaludtunk.
- Együtt?- kérdezte Lena .
- Igen.
- Örülök, hogy látom Lena, hogy van a kislánya?
- Jól köszönöm, nekem is öröm hogy láthatom, itt a húgomnál...
- Én akkor azt hiszem megyek is - mondta Aaron.
- Rendben, kikísérlek - indultunk volna el de Lena beugrott elénk.
- Nem, maradjon csak, én megyek. Nina, majd beszélünk , hívlak a hétvége miatt. Igazgató úr...
- Csak Aaron, kérem.
- Remek, persze, szóval Aaron, viszlát. Szia Nina - köszönt el nővérem és már csapódott az ajtó. Aggódva néztem utána és sóhajtottam egy nagyot.
- Mi volt ez a sóhaj?
- Le sem ér a kocsijáig de már mindenki tudni fogja, hogy kettesben talált minket és hogy együtt aludtunk aminek következtében családom nagyrésze rögtön hozzád akar majd adni feleségül.
- Ugyan..
- Ismerem őket, hidd el...
- Az anyám már úgyis ezen munkálkodik egy ideje - mondta mire elnevettem magam.
- Akkor tényleg végünk.- fordultam felé mire ő is kacagott egy jót.
- Olyan gyönyörű vagy - lépett közelebb mosolyogva.
- Köszönöm - hajtottam le fejem.
- Ne köszönd meg, vagyis ne nekem, én csak őszinte vagyok veled.
- Értékelem.
- Tényleg, akkor mondok még valamit. Abszolút nem akartalak felébreszteni az előbb. Egy ideje már néztelek és úgy gondoltam kiélvezem a pillanatot amíg csak lehet.
- Ez kedves tőled.
- Ahha, nem kedves akartam lenni - mondta majd hüvelyk ujjával végig simított államon és közelebb hajolt.
- Ha most megcsókollak elfogadom, hogy nem jön haza.- suttogtam mire kérdőn nézett rám.
- Ne haragudj rám. Egyszerűen csak képtelen vagyok mostanában tiszta fejjel gondolkozni ha a közelemben vagy.
- Ez rám is igaz veled kapcsolatban - mondtam halkan majd kérdő tekintetén elmosolyodtam.
- Kezdek érezni valamit irántad Aaron, ami nagyon ijesztő nekem. Tudom hogy ezzel egyre csak távolabb kerülök tőle.
- Tudom, hogy ijesztő Nina, nekem is az volt, annyira féltem, hogy beléd szeretek és egyszercsak azt mondod te nem érzel semmit és nem láthatlak többé.
- Akkor mi legyen?
- Én itt vagyok neked - simogatta nyakam majd ajkaimhoz ért és homlokát enyémnek támasztotta.
- Jajj Aaron...- csúsztattam kezeimet derekára majd szemébe néztem és aprót bólintottam. Ő ajkait először csak hozzá érintette számhoz majd újra de akkor már ott tartotta és jobban magához húzott. Ajkaim rögtön reagáltak rá és visszacsókoltam. Karjait teljesen körémfonta és úgy csókolt tovább.
- Ha ez csak egy álom és hamarosan felébredek baromi mérges leszek - mondta mikor elhúzódott mire nevettem.
- Azért én örülnék ha lassítanánk.
- Ez mit jelent.
- Adj nekem egy kis időt, hogy felfogjam vége.
- Mennyi időre van szükséged?
- Nem tudom.
- Telefonon se keresselek?
- Ne, az lenne a legjobb ha egy ideig nem beszélnénk, akkor talán kitisztul a kép nálam.
- Jól van, ha ezt akarod, így lesz. Türelmes leszek és várom hogy keress engem. Bármikor elérsz, te is tudod.
-Tudom...
- Köszönöm, hogy elhoztál.
- Nagyon szívesen Nina - mondta mire én kikapcsoltam a biztonsági övet és kiszálltam. Elsétáltam a kocsi előtt majd intettem neki és elindultam az épület felé éreztem, hogy figyel, szinte lyukat égetett a hátamba. Gondoltam egyet és megfordultam. Vissza szaladtam az autóhoz és kopogtam az ablakán. Lehúzta és rám mosolygott.- Itt hagytál valamit?
- Nos, én csak arra gondoltam, persze csak ha van kedved, és időd és ha nem vagy túlságosan is fáradt de bepótolhatnánk az esti kávét. Van kedved feljönni hozzám?
- Nem akarom hogy kényelmetlenül érezd magad.
- Nem fogom. Ha meg mégis… elküldelek - mondtam mire halkan felkacagott - Szóval?
- Örömmel felmennék hozzád - mosolygott rám. Én elálltam az ajtóból, hátra léptem párat. Kivette hátulról a táskáját és vállára véve kiszállt. Némán sétáltunk a bejáratig, ott beütöttem a kódot majd ahogy elkezdett csipogni kinyitottam az ajtót - Biztonságos.
- Igen - pillantottam rá - Megkockáztatjuk a liftet, a hetedikre?
- Azt hiszem nem lesz gond, egy nap kétszer?
- Amilyen szerencsés típus vagyok - ráztam fejem.
- Tudod mit, ha beragadunk randizol velem, ha nem, akkor nem.
- Ez méltányos ajánlatnak tűnik - nevettem majd beszálltam az üres liftbe. Megnyomtam a hetes gombot. Az út simán ment így mikor kiszálltunk, Aaron felhorkantott.
- A fenébe - csak mosolyogtam. A lakáshoz érve előhalásztam a kulcsom és benyitottam. Leraktam a táskám és felakasztottam a dzsekimet a gardróbba majd elővettem egy vállfát Aaron zakójának is. Mikor levette elraktam azt is majd kibújtam a cipőmből és felvettem a szőrös mamuszkámat. Időközben ő is lepakolta a táskáját a komódra és levette cipőjét majd kiegyenesedett.
- Oké, akkor érezd otthon magad, foglalj csak helyet , elkészítem a kávét - mosolyogtam rá majd a konyhába indultam.
- Rendben - ahogy a konyhába léptem megtámaszkodtam a pultban egy kicsit. Jó ötlet volt ez? Meg, miért hívtam fel egyáltalán? Aaron nagyon rendes pasi, de Tom…ott van Tom. Tudom, hogy nem lenne szabad, de mégis, jól érzem magam Aaronnal, felvidít, üdítő a jelenléte, megnyugtat, mindig is megnyugtatott ezért ő az egyetlen akit nem utáltam meg az elmúlt hónapokban .
A kávéfőzőt megtöltöttem vízzel és kávéval majd bekapcsoltam. Amíg vártam ittam pár korty vizet és elővettem két bögrét. Beletöltöttem a forró kávét és az ő bögréjét fogva fordultam és kiabáltam.
- Aaron a kávédba kérsz..- eddig jutottam ugyanis ott állt mögöttem így felsikítottam és megugrottam aminek az eredménye az lett, hogy az egész bögre forró kávé a felsőmön landolt. A forró folyadék rögtön elért bőrömig, égő érzést maga után hagyva. A bögrét letettem és pulóveremet kezdtem húzgálni, hogy ne tapadjon rám. Nem volt alatta semmi csak a melltartó így nem tudtam csak úgy lekapni ahogy akartam volna... Aaron gyorsan kapcsolt. Fogott egy tiszta törlőruhát a polcról és benedvesítette. Felhúzta a pulóverem és az égő részre terítette. A hideg nagyon jól esett bőrömnek, mégis a tudat, hogy ott állok előtte egy melltartóban valahogy …nem igazán tudtam hogy reagálni. Álltam ott megkövülve a nedves ruhát magamon tartva.
- Jobb?
- Igen, azt hiszem, csak tudod, ha elfordulnál, sokat segítenél…
- Jó ég Sabrina. Napi szinten látok félpucér embereket, ne legyen kellemetlen.
- Oké csak hát mégis ez más. Nem vagy az orvosom.
- Gondold azt, hogy bikiniben vagy.
- Nem segítesz Aaron - néztem rá komolyan mire közelebb lépett .
- Emeld fel a kezed - mondta határozottan. Nem tudtam mit tenni. Felemeltem a kezem. A nedves ruha hasamra tapadt. Ő megfogta a pulóver alját majd áthúzta fejemen - Megyek beáztatom, hogy a kávé kijöjjön belőle, te pedig öltözz át, jó?
- Oké..- mondtam halkan és a következő pillanatban már ott sem volt. Én mint egy zombi, elbotorkáltam a hálószobába és a gardróbba lépve vettem egy mély levegőt. Vajon felmérte, hogy nézek ki? Férfi, biztos megnézett. Mielőtt még rám nyitna felkaptam egy trikót majd lekaptam magamról a farmeremet és egy hosszú melegítő nadrágot vettem fel helyette. A nedves ruhával a kezemben mentem a fürdőbe ahol épp elzárta a csapot - Én azt hiszem mára kihagyom a kávét, te mit kérsz bele? - kérdeztem
- Én sem kérem. A hasad hogy van? Megnézhetem?- nyúlt trikómhoz.
- Aaron, azzal ugye tisztában vagy hogy én is orvos vagyok?
- Igen, de egy orvos sose gyógyítsa magát, mindig ezt mondtam - mosolygott rám majd kitolt a fürdőből és a nappaliban az ablak előtt felhúzta a trikóm, jól megvizsgálgatta majd felnézett rám. Én levegőt sem mertem venni. Csak álltam ott, tűrve ahogy a hasam simogatja, mert nem egy szimpla vizsgálat volt.
- Megmaradok?- néztem rá.
- Meg, szerencsére - egyenesedett ki. A kanapéhoz indultam és felhúztam magam alá lábaimat is így kicsit oldalasan ültem. Ő is helyet foglalt mellettem és csak nézett.- Sabrina?- hajolt közelebb.
- Igen?
- Kérdezhetek valamit?
- Igen.
- Kedvelsz engem egy picit is?
- Igen - bólintottam mire elmosolyodott - Nagyon rámenős vagy, tudod?
- Ne haragudj.
- Nem haragszom - ráztam fejem majd közelebb bújtam hozzá. Karját felemelte és vállam köré fonta.- Maradj egy kicsit.
- Ha ezt szeretnéd - simogatta karom. Én csak lehunytam a szemem és sóhajtottam. Megfogtam kezét mire végig simított kézfejemen.- Jól vagy?
- Igen, csak álmos vagyok.
- Jobb ha elmegyek.
- Ne, maradj, nem akarok egyedül lenni - feküdtem le - Gyere te is.
- Feküdjek oda?
- Igen - mondtam mire elmosolyodott és bólintott majd befeküdt elém. Kicsit közelebb húzódott, hogy ne essen le. Lehajtottam fejem. Nem éreztem már azt a zavart, jó volt a közelemben érezni.- Kényelmes?
- Őszintén?- kérdezett vissza majd sóhajtott - Ennél még a liftben is kényelmesebb volt - nevetett. Lassan felültem majd a hálóra pillantottam.
- Akkor gyere velem.
- Hová?- ült fel ő is.
- Csak gyere - álltam föl. A hálóba sétáltam és a fotelból elvéve a pokrócot megfordultam. Bizonytalan léptekkel haladt felém majd megállt az ajtóban és megtámaszkodva az ajtófélfába nézett rám.
- Mi az?
- Semmi csak, nem akarok bele taposni a privát szférádba. Ha egy kicsit is kényelmetlen neked....
- Aaron, azt hiszem a privátszférába gázolás ott megtörtént, hogy melltartóra vetkőztettél, szóval azt hiszem ennél jobban már nem tudsz ma - feküdtem le mire mosolyogva jött beljebb és ült be mellém.
- Tényleg nem gond?
- Nekem nem, neked igen?
- Szeretem veled tölteni az időmet - feküdt le. Én csak mellkasára hajtottam fejem. Régóta először teljesen nyugodtnak éreztem magam. - A vetkőztetős dolog azért jó húzás volt tőlem.
- Fogd be - nevettem fel.
- Hé orvos vagyok ugyan ,de férfi is... Tetszett amit láttam.
- Aaron, ne már, tényleg ne emlegessük - könyököltem fel és ránéztem. Arcán széles vigyor terült el, elégedett volt. - Kérlek ne.
- Jól van, elfelejtjük az egészet.
- Akkor jó - bólintottam.
- De ami igaz az igaz, gyönyörű vagy Nina - mosolygott és kezét felemelve végig simított hajamon.- Sajnálom, hogy levágattad, olyan jól álltak neked a göndör tincsek.
- Majd megnő - mosolyodtam el. Ujjai vállamat cirógatták majd egyre lejjebb haladt és kézfejemhez érve megállt. Ujjait ujjaim közé csúsztatta és összekulcsolta kezeinket.
- Ez így nem sok?- kérdezte halkan. Én kezeinkre pillantottam és szerettem volna azt mondani hogy de igen, engedj el, de a szívem azt súgta maradjunk így, különös melegség járta át testem érintése nyomán így nem akartam, hogy eleresszen.
- Így jó - mondtam halkan. Lehunytam szemem és Aaron szívverését hallgatva aludtam el. Egy sötét helyen találtam magam ahol nem volt senki és semmi, azt sem tudtam megállapítani, hogy egy szoba vagy a szabadban vagyok-e, egyszerűen csak hideg volt. Suttogást hallottam ami egyre csak közelebbről jött de a visszhangja összezavart. Nem tudtam, hogy nő vagy férfi hang-e, csupán nagyon ijesztőnek hatott. Próbáltam kitapogatni magam körül mi lehet de nem jutottam sokra. Mintha fa deszkákon ültem volna de semmi egyébet nem éreztem és egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Ott ültem, a suttogás egyre csak erősödött és rettegtem. Dörrenést hallottam, majd még egyet és éreztem hogy valami forró folyik végig a mellkasomon. Odakaptam kezem és ahogy lenéztem fehér ruhám vérben úszott. Meglőttek. Zuhanni kezdtem, szédültem, mintha megnyílt volna alattam a föld...
- Nina, ébredj... Hé, ébresztő - hallottam meg Aaron hangját majd éreztem, hogy kezem rázogatja. Kipattantak szemeim és megláttam mosolygó szemeit. Automatikusan mellkasomhoz kaptam majd felültem.
- Rémes álmom volt - nyeltem nagyot majd újra ránéztem.
- Akkor még jó hogy felébresztettelek.
- Oh, igen, elmész?
- Azt hiszem annak is itt az ideje.
- Ohh.. Értem.
- De nem ezért ébresztettelek.
- Akkor miért?- kérdeztem és akkor valaki ráfeküdt a csengőre. Aaron felnevetett.
- Emiatt, nem tudom ki az de nagyon kitartó.
- Nina, itthon vagy?- hallottuk meg Lena tompa hangját.
- Szóval a nővéred, tényleg jobb ha megyek.
- Azt már nem- kaptam el a kezét - Ha most kinyitom neki az ajtót és te kilibbensz innen akkor Lena elkezd kombinálni. Ami hidd el egyikünknek sem lenne jó. De ha esetleg itt maradsz amíg lekoptatom és csak azután mész el, hogy ő eltűnt...
- Nem gond?
- Nem - mondtam mire nevetni kezdett.
- Na jó, akkor itt várok - mondta. Én csak felálltam és megigazgattam hajam majd elhagytam a szobát. Előszobába lépve megláttam Aron táskáját így azt gyorsan beraktam a gardróbba és kinyitottam az ajtót ahol Lena toporgott idegesen.
- Szia.
- Szia? Ennyi? Már majdnem lementem a portára, hogy pótkulcsot kérjek.
- Lena, ne már, csak aludtam - mondtam.
- Be sem engedsz,?
- Dehogynem, gyere be - sóhajtottam és mikor bejött becsuktam az ajtót. A nappaliba sétált én pedig követtem.
- Hívtak a kórházból, hogy beragadtál a liftbe éjszakára, jól vagy?
- Ez komoly? Lena, nincs semmi bajom, csak fáradt voltam, aludtam ezért tartott sokáig az ajtónyitás. Nem vagyok sem depressziós a liftbe ragadástól sem sokk nem ért így teljesen feleslegesen jöttél el ide.
- Azért nem annyira. Gyere el hozzánk, hiányzol.
- Ugyan már, maradok itthon, pihenni szeretnék.
- De tényleg ez most nem azért mert aggódom érted, csak jó lenne ha velünk lennél. Kevin is hiányol, apa is, Lily is.
- Fáradt vagyok. Tegnap egésznap dolgoztam és az éjszaka a liftben sem volt túl kényelmes, így szeretnék csak pihenni, tegyük át a jövő hétre, jó?
- De ne már..
- De már. Különben is, a kocsimat is szeretném már visszakapni mert macerás a taxizás.
- A kocsid kell? Tessék, itt a kulcs - kapta elő a a kulcsokat és a forgalmit a táskájából.- De most gyere velem.
- Nem. Nem megyek.
- Miért nem?
- Mert nem akarok.
- De miért?
- Mert nem vagyok egyedül, basszus Lena, azért.
- Nem vagy egyedül? Ki van itt? A lányok?
- Nem.
- Akkor ki? Nem megyek el amíg nem mondod meg - tette le táskáját mire felsóhajtottam és a hálóhoz léptem. Aaron magában kucogott. Én csak intettem neki mire elindult felém. Mikor kilépett és Lena meglátta csak nézett egyet.
- A doki? De mit...keres ő itt nálad?
- Vele ragadtam a liftbe és utána felajánlotta, hogy haza hoz, én meg marasztaltam egy kicsit hogy beszélgessünk és elaludtunk.
- Együtt?- kérdezte Lena .
- Igen.
- Örülök, hogy látom Lena, hogy van a kislánya?
- Jól köszönöm, nekem is öröm hogy láthatom, itt a húgomnál...
- Én akkor azt hiszem megyek is - mondta Aaron.
- Rendben, kikísérlek - indultunk volna el de Lena beugrott elénk.
- Nem, maradjon csak, én megyek. Nina, majd beszélünk , hívlak a hétvége miatt. Igazgató úr...
- Csak Aaron, kérem.
- Remek, persze, szóval Aaron, viszlát. Szia Nina - köszönt el nővérem és már csapódott az ajtó. Aggódva néztem utána és sóhajtottam egy nagyot.
- Mi volt ez a sóhaj?
- Le sem ér a kocsijáig de már mindenki tudni fogja, hogy kettesben talált minket és hogy együtt aludtunk aminek következtében családom nagyrésze rögtön hozzád akar majd adni feleségül.
- Ugyan..
- Ismerem őket, hidd el...
- Az anyám már úgyis ezen munkálkodik egy ideje - mondta mire elnevettem magam.
- Akkor tényleg végünk.- fordultam felé mire ő is kacagott egy jót.
- Olyan gyönyörű vagy - lépett közelebb mosolyogva.
- Köszönöm - hajtottam le fejem.
- Ne köszönd meg, vagyis ne nekem, én csak őszinte vagyok veled.
- Értékelem.
- Tényleg, akkor mondok még valamit. Abszolút nem akartalak felébreszteni az előbb. Egy ideje már néztelek és úgy gondoltam kiélvezem a pillanatot amíg csak lehet.
- Ez kedves tőled.
- Ahha, nem kedves akartam lenni - mondta majd hüvelyk ujjával végig simított államon és közelebb hajolt.
- Ha most megcsókollak elfogadom, hogy nem jön haza.- suttogtam mire kérdőn nézett rám.
- Ne haragudj rám. Egyszerűen csak képtelen vagyok mostanában tiszta fejjel gondolkozni ha a közelemben vagy.
- Ez rám is igaz veled kapcsolatban - mondtam halkan majd kérdő tekintetén elmosolyodtam.
- Kezdek érezni valamit irántad Aaron, ami nagyon ijesztő nekem. Tudom hogy ezzel egyre csak távolabb kerülök tőle.
- Tudom, hogy ijesztő Nina, nekem is az volt, annyira féltem, hogy beléd szeretek és egyszercsak azt mondod te nem érzel semmit és nem láthatlak többé.
- Akkor mi legyen?
- Én itt vagyok neked - simogatta nyakam majd ajkaimhoz ért és homlokát enyémnek támasztotta.
- Jajj Aaron...- csúsztattam kezeimet derekára majd szemébe néztem és aprót bólintottam. Ő ajkait először csak hozzá érintette számhoz majd újra de akkor már ott tartotta és jobban magához húzott. Ajkaim rögtön reagáltak rá és visszacsókoltam. Karjait teljesen körémfonta és úgy csókolt tovább.
- Ha ez csak egy álom és hamarosan felébredek baromi mérges leszek - mondta mikor elhúzódott mire nevettem.
- Azért én örülnék ha lassítanánk.
- Ez mit jelent.
- Adj nekem egy kis időt, hogy felfogjam vége.
- Mennyi időre van szükséged?
- Nem tudom.
- Telefonon se keresselek?
- Ne, az lenne a legjobb ha egy ideig nem beszélnénk, akkor talán kitisztul a kép nálam.
- Jól van, ha ezt akarod, így lesz. Türelmes leszek és várom hogy keress engem. Bármikor elérsz, te is tudod.
-Tudom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése