Én vigyázok rád!

Nina szemszög...

Reggeli után lezuhanyoztunk majd a kanapén összebújva gondolkodtunk az ebéden, de annyira elhúzódott a gondolkodás hogy végülis  a rendelés mellett döntöttünk.

Ebéd után egy filmet néztünk a hálóban. Tom a hátán feküdt  én meg rajta..

- Mesélsz valamit?

- Nem köt le a film?- néztem fel rá.

- Nem igazán, inkább beszélgetni szeretnék veled. Mi történt az elmúlt félévben, valami izgi?

- Izgi? Hm...nos, történtek dolgok..

- Dolgok? Hogy érted?

- Elmondom de megígéred, hogy nyugodt maradsz?

- Az attól függ...

- Na jó..szóval nem rég volt egy kis incidens a kórházban.

- Incidens?

- Igen, ugye meséltem már neked a vén kecskéről. A főorvosról aki valamilyen oknál fogva azt hitte hogy valaha is lesz nálam esélye. Na már most nem olyan rég teljesen elborult az agya és rám mászott.

- Tessék?

- Az ügyeletes szobában, karácsonykor, próbáltam ellökni és jobb belátásra bírni de csak tovább erőszakoskodott és ha nem jön az egyik ápolónő akkor talán meg is erőszakol.

- És ez neked egy kis incidens?- ült fel. - Hogy tudsz ilyen nyugodtan beszélni erről? Hol lakik az a nyomorult féreg, odamegyek és kiherélem. Hogy mert hozzád nyúlni?

- Drágám, figyelj rám, nem kell megnyúznod. Hé, végülis megoldódott. Kirúgták.

- Az nem megoldás. Feljelentetted?

- Nem, mert így egyeztünk meg az igazgatóval. Ő kirúgta én meg cserébe nem verem nagy dobra. És ez a jó döntés rám nézve. Ha később kórházat váltok nem mutat jól az önéletrajzomban hogy peres eljárás folyt köztem és a felettesem között. Kérlek Tom, értsd ezt, meg. Az én döntésem volt és igyekszem elfelejteni. Csak azt akartam, hogy tudd, hogy mindenről tudj ami velem történik.

- Édesem, de ha bajod esik, ha az a féreg bánt téged...

- Te akkor is itt lettél volna nekem hogy meggyógyíts..- simítottam végig arcán. - Mert te vagy Tom, aki mindig mellettem van ha szükségem van rá, te vagy életem szerelme...

- Édes Istenem, annyira szeretlek. Ölnék is érted ha kellene, tudod? Tudod milyen veszélyes valakit ennyire szeretni?

- Nem, de mesélj még..- fogtam kezeim közé arcát és megcsókoltam.

- Sabrina...

- Igen?

- Semmi, csak szeretem kimondani a neved.

- Én meg szeretem hallani, de csak tőled.- mosolyogtam rá szélesen.

- Nem is tudod hogy terepen mennyi erőt ad ez a  mosoly. Mindig ott vagy velem, a zsebemben és a fejemben is.- simogatta arcom.- Kérdezhetek valamit?

- Hát persze.

- Bentől, nehéz volt elválni?

- Nem.

- Nem?

- Nem éreztem iránta semmit. Nem a válaszom. Neki talán nehezebb volt mert félek elkezdett belém szeretni de még idejében elfojtottam az egészet. Ben iránt sosem tudtam volna szerelmet érezni.

- Szeretlek.

- Én is téged.- mosolyodtam el mire csak megcsókolt.

Tom szemszög...

Imádom nézni ahogy alszik. Olyankor az arca mintha csak egy angyal lenne. Az ajkai mosolyra húzódnak ahogy hozzá érek, szempillái megremegnek. Kibontott szőke haja gyönyörűen keretezi az arcát.

A kezemet fogja, és ahogy elakarom húzni csak jobban szorítja, mesés érzés. Nem mertem hinni, hogy egy nap valóra válik az álmom hogy Sabrina Williams velem legyen, az én karjaimban aludjon el. Az én kezemet fogja és az én ajkaimat csókolja. Képtelenségnek hittem. Annyi minden volt ami nem klappolt. Az életünk, az életcélunk. A munkám. Tudom jól, sosem tudom azt az életet biztosítani Ninának amiről álmodott de elengedni sem tudom. Nem tudnám hagyni, hogy csakúgy kicsússzon a  kezeim közül, az utolsó leheletemig is harcolnék, de nem tudnám elengedni.  Ha ő mellettem van, magabiztosabb vagyok, tudom mit akarok, képes vagyok a jövőmre gondolni, tervezni, elképzelni mi lesz velem öt év múlva. Nélküle olyan céltalannak éreztem magam. Amíg nem volt az enyém nem tudtam mi az életcélom. Minden bizonnyal nem az informatikus diploma volt és nem is a haza szolgálata. Vagyis szeretem csinálni de nem ez az életcélom. Legalábbis már biztos nem ez. Mostmár csak vele akarok lenni. Azt akarom, hogy a feleségem legyen, hogy gyerekeket szüljön és legyen egy boldog családunk. Egy normális családot akarok. Mindketten dolgozunk a kapcsolatunkért, a gyermekeink boldogságáért, a családért.  És hogy mindez valóra válhat-e? Csak remélem. Csak remélem, hogy Nina ki tud mellettem tartani még ebben a rendkívűli és szar helyzetben is.

- Mire gondolsz?- kérdezte mire rápillantottam. Szemembe nézett és mosolygott.

- Rád hercegnőm.

- Rám?

- Ránk..

- Igazán? És mi járt velünk kapcsolatban a fejedben?

- Az, hogy csak te kellesz nekem. Hogy veled akarok családot alapítani. Hogy egyedül melletted érzem maradéktalanul boldognak magam.

- Én ugyanezt érzem. - ült fel a takarót magán tartva majd hozzám bújt.- Tom...minél előbb szeretném ha találkoznál a szüleimmel. Bemutatnálak mint a páromat aki nélkül nem tudok élni. Tisztában vagyok vele, hogy ismeritek egymást és tudják, hogy nem egy vadidegen pasival hálok, de azt akarom, hogy hivatalos legyen. Hogy ők is lássák mennyire komolyan gondoljuk. Mit szólsz?

- Azt hogy bármikor készenállok eléjük állni és elmondani hogy te vagy az életem szerelme.

- Ez azt jelenti, hogy hétvégére szervezhetek egy kis összejövetelt, Lenáék és anyáék, esetleg a lányok?

- Igen, szeretném.

- Akkor majd felhívom őket, úgyis mind nagyon várják, hogy láthassanak. Főleg Kevin..- mondta mire csak elmosolyodtam.

- Csak hajrá.- simogattam karját.

- Tom?

- Igen?

- Te nem vagy éhes?

- Nos, lassan vacsora idő.

- És?

- Kínai, olasz vagy klasszikus amerikai hambi?- kérdeztem mire felnevetett.

- Gondolat olvasó vagy, válassz te, nekem mindhárom jó.

- Rendben.

- Én addig lezuhanyzom.

- Esetleg csatlakoznék ha megrendeltem. Úgyis kell nekik egy óra mire ideérnek..

- Várlak hercegem..- nyomott egy puszit arcomra majd kiugrott az ágyból és a fürdőbe szaladt. Jó volt hallgatni ahogy dúdolgatott miközben a vizet nyitotta meg.

Szombat...

Nina szemszög...

Az elmúlt két napban ki sem bújtunk a hálóból Tommal. Minden étkezésre rendeltünk valamit így annyit feküdtünk amennyit csak akartunk, szeretkeztünk reggel, reggeli után, ebéd után , fürdés előtt és közben is. Eszméletlen volt az egész két nap, minden egyes alkalom maga volt a tökéj, Tom mindig nagyon figyelmes volt és gyengéd én meg csak egyre jobban és jobban kívántam.

Már csak egy óra van a nagy találkozásig. Tom nem izgul, vagy nem mutatja én viszont tiszta ideg vagyok. Rettegek, hogy anyáék elszúrják az egészet, hogy anya újra előhozakodik a normális élet teóriájával és ezzel elbizonytalanítja Tomot. De úgy tűnik ő nem aggódik semmi miatt. Mióta elkészült csak telefonján játszik én meg jobbra balra rohangálok mert vagy a harisnyámat, vagy a cipőm párját nem találom. De a fülbe valómat is háromszor hagytam el. A hajamat feltűztem egy kontyba, enyhe sminket dobtam fel és egy szürke egybe ruhát választottam ami nagyon kényelmes. Térdig ér és az ujja picit hosszított. A derekamra feldobtam egy sötétbarna övet és egy szintén barna tűsarkút választottam hozzá.

Már harmadjára suhantam el mellette mikor elkapta csuklóm és ölébe rántott. Felsikítottam majd nevetni kezdtem.

- Édesem, ne légy ilyen ideges. Nyugi, minden rendben lesz.

- Igen?

- Igen.- bólintott.- Szeretlek és te is engem. Ez az ami számít, nem?

- De igen, csak ismered őket, olyan sznobok tudnak lenni. Kevinnel és a lányokkal nem lesz gond de anya és apa...

- Nem rossz emberek.

- Azt tudom. Csak néha olyan...  sznobok, szóval érted.

- Igen, ismerem őket, de rajtam nem fognak ki, én nem mozdulok egy tapottat sem tőled. Te vagy a mindenem, így amíg te magad nem kérsz arra hogy hagyjalak a tiéd vagyok.

- Eszembe sem jutna ilyet kérni.

- Reméltem is..- súgta majd megcsókolt.

- Na dobj fel egy kis szájfényt és induljunk. Még elkésünk...- simogatott mire csak bólintottam majdfelálltam és a fürdőben elvégeztem az utolsó simításokat és elindulhattunk. Egész úton majd kiugrottam a bőrömből, vagy a kezemmel, vagy a lábammal doboltam. Mikor Tom megunta combomra csúsztatta kezét és simogatta.

- Neked nem a kormányon kellene tartanod mindkét kezed?

- Katona vagyok szívem, hidd el tudok vezetni egy kézzel is. Különben is, nem kéne a tű sarkaddal kilyukasztani a kocsit.

- Bocsánat csak ez az idegesség.

- Ne félj, megértelek, de attól még nyugodj meg. Én vigyázok rád.- rám mosolygott. Ahogy ezt kimondta valahogy eltűnt minden félelmem. Tudtam jól, hogy tényleg vigyáz rám és nem is féltem.

Sziasztok!
Ez lenne a részecske. Nem lett valami izgi tudom jól de azért remélem tetszett..
Puszi❤❤