Érted bármit...

Elmúlt négy mikor még bementem a kis Jeffhez és Joshhoz is. Jeffnek megterveztük az antibiotikum kúráját és átadtam a  szanatóriumról szóló papírokat is. Beszélgettem vele pár percet, megígértem neki, hogy valamikor bejövök hozzá. Majd bementem Joshhoz is, aki még rosszabbul lett a nap folyamán így elkezdtem aggódni. Próbáltam nem mutatni , nem akartam megijeszteni az anyukát de nem hagyhattam figyelmen kívűl a nagy romlást, viszont amíg nincsenek meg az eredmények nem tudok neki semmit mondani és a tesztek eredményei csak holnap lesznek meg. Próbáltam az anyukába lelket önteni Josht pedig bátorítani, a fiú erősebbnek tűnt, nyugodtan hallgatott végig, míg az anyukája el is sírta magát, mintha máris temetné egy szem fiát...nem szeretem mikor a szülők elhagyják magukat mert a gyereket ez összezavarja, és ők is elbizonytalanodnak.

Miután végeztem a gyerekeknél az ügyeletes szobába mentem vissza, és elkezdtem átöltözni.


Tom szemszög...

Mikor a kórházhoz értem a hármas gombot nyomtam meg a liftben és ahogy felértem körbe pillantottam. Baromi rég jártam már itt, így a nővérpulthoz mentem.

- Jónapot.

- Jónapot uram, miben segíthetek? 

- Én Sabrina Williams doktornőt keresem.

- Esetleg egy beteg hozzá tartozója?

- A vőlegénye vagyok.- mosolyodtam el.

- Ohh...a folyosó végén jobbra az utolsó ajtó.- mondta zavartan de közben mosolygott.

- Köszönöm. - mosolyogtam vissza majd elindultam a folyosón és ahogy az említett ajtóhoz értem kopogtam.

- Szabad.- hallottam hangját így benyitottam.- Rose, mindent bevittem a gépbe, és a kórlapokon mindent feljegyeztem a kezelésekkel kapcsolatban, de ha gond van hívjatok csak. - mondta háttal nekem, épp a gépbe pötyögött valamit.

- Igenis főnök.- vékonyítottam el a hangom mire rögtön megfordult és mikor meglátott elnevette magát.

- Te dilis..- állt fel majd a nyakamba vetette magát.- Hiányoztál.

- Te is nekem gyönyörűm.- simogattam haját majd belöktem az ajtót és megcsókoltam.

- Milyen filmet néztél ki?

- Természetesen egy romantikus komédiát így mehet majd a nyáladzás a főszereplő felsőtestére.- forgattam a szemem.

- Hé...engem csak a  te felsőtested izgat..- nézett rám sértődötten majd elfordult és a szekrényhez lépett így gyorsan betérdeltem mögé és elővettem a  gyűrűt. Mikor megfordult felsikkantott picit majd szívére tette kezét.- Mit csinálsz?

- Igaz, lehetne romantikusabb is de felül tudnám múlni a tegnap estét? Nem hiszem. Próbáltam találni egy legalább olyan gyönyörű gyűrűt mint te, hogy méltó legyen hozzád de nem is tudod, hogy ez milyen nagy feladat. Egész délután az ékszerboltokat jártam, pontosabban négyet jártam be, remélem tetszeni fog. Mond Sabrina, hozzám jönnél feleségül?- kérdeztem mire mosolyogva bólogatott mire kivettem a  dobozból a  gyűrűt és először lehúztam a  kulcskarikát majd felhúztam a gyűrűt. A kulcskarikát beraktam a kis dobozba majd megpusziltam gyűrűs ujját és felálltam, hogy megcsókolhassam.

- Őrülten szeretlek..- nézett szemembe majd a gyűrűre.- Egy vagyon lehetett.

- Azzal ne törődj, különben is megspóroltunk egy csomó pénzt a lagzin.- mondtam mire felnevetett.- Csak ezért a hangért élek.- néztem mélyen szemébe és már épp megcsókoltam volna mikor kinyílt az ajtó.

- Ohh, zavarunk esetleg?- lépett be két pasas.

- Dehogy, igazgató úr, Peter, mi csak épp...

- Megkértem a kezét, két nap alatt másodjára.- néztem rájuk mosolyogva.

- Akkor minden bizonnyal ön lehet Tom, hallottunk már önről.- mondta a magasabb öltönyös. - dr. McAdams vagyok, a kórház igazgatója.

- Nagyon örülök. Tom Davis.- fogtam vele kezet.

- Én pedig Peter vagyok, szia, már sokat hallottam rólad.

- Én is rólad, örülök hogy végre találkozhattam veled.

- Hát még mi hogy örülünk.- vigyorgott  Peter mire Nina odanyújtotta bal kezét neki hogy megcsodálhassa a gyűrűt.- Szép darab Tom, ízléses és csinos, pont mint az ara.

- Köszönöm.- mondta Nina.

- Őszintén gratulálok Sabrina, mikor lesz a  nagy nap?

- Szeretnénk még mielőtt Tom visszamegy a bázisra így egy hónapon belül egy kis esküvőt tartunk csak. Nem kell a felhajtás, a lényeg, hogy mi ketten ott legyünk.- mosolygott az én kis menyasszonyom.

- Ez így van, sosem értettem mire fel kell több száz fős esküvőt tartani. Úgyis mindenki fél holtra issza magát és semmire sem emlékszik a lagziból meg a szertartásból.- mondta az igazgató.- Különben nagyon hálás vagyok, hogy bejött, ígérem ezután tényleg békén hagyjuk.

- Szerencsére Tom megérti.

- Maximálisan. - erősítettem meg előző kijelentését.

- Azonkívűl bármikor szívesen jövök ha szükség van rám, kivéve az esküvőm napján. - nézett rám mosolyogva majd Peterhez lépett. - Peter, van két beteg. Jeffrey a tüdőgyulladással és Josh akiről még nem derült ki, hogy mi a baj, ha megérkeznek a leleteik felhívnál holnap? Szeretném tudni mielőtt még beszélsz velük.

- Hát persze, ez a legkevesebb a mai napért. Most szerintem menjetek csak, élvezzétek a szabadságot.

- Köszönjük.- mondtam míg Nina öltözött .

- Különben nagyon szerencsés fiatalember maga. Sabrina remek munkát végez itt, biztos vagyok benne hogy társnak sem utolsó.- hajolt közelebb az igazgató aki csak pár évvel lehet idősebb mint én.

- Sabrina csodálatos nő, ehhez kétség sem fér.- pillantottam rá aki épp akkor nézett rám és elmosolyodott.

- Mehetünk is.- mondta.

- Akkor viszlát .- köszöntem miközben megfogtam a  kezét.

- Viszlát.- köszöntek egyszerre mi pedig boldog mosollyal az arcunkon hagytuk el a szobát és haladtunk végig a  folyosón.  A nővérpultnál még Nina megállt elmondani azt amit nekem is elmondott mikor beléptem és jött is a lifthez, hogy végre együtt lehessünk. Alig vártam már.

Miután taxival mentem a kórházba Nina autójával mentünk tovább, Én vezettem, ő megcsak a gyűrűt nézegette.

- Olyan szép..- mondta halkan majd rám nézett.

- Boldog vagyok hogy tetszik. Viszont édesem, anyádnak mikor mondod el hogy nem akarsz nagy felhajtást  és csak egy mini esküvőt tartunk.

- Még gyűjtöm az erőt, tudod milyen.

- Igen, ezért kérdeztem.- nevettem.

- Mi van ha megutál érte?

- Megutálni nem fog, a lánya vagy , mindennél jobban szeret, ezért is próbál ennyire védeni.

- Ő úgy fogja felfogni mintha ezzel elárulnám. Emlékszem Lena esküvőjét is ő hozta össze és folyton mondogatta, hogy milyen jó lesz ha az én esküvőmet együtt szervezzük.

- Biztos nem akarsz olyan nagy esküvőt? Miattam nem kell sietni.

- Nem...vagyis, szeretnék a feleséged lenni, és tudod, hogy sosem voltam az a tipus aki odavan a felhajtásokért. Mindig elszúrtam valamit, vagy leettem magam, vagy orra buktam több száz ember előtt..

- Ohh igen, az a suli buli jó volt.- nevettem fel.

- Örülök hogy te élvezted, én nem annyira. Rólam beszélt a suliban mindenki egy hétig és röhögtek bárhol megláttak.

- Ezért te bent gubbasztottál a termekben minden szünetben.

- És te ott gubbasztottál mellettem és hallgattad a siránkozásomat.- nevetett halkan majd combomra csúsztatta kezét. Mindig mellettem voltál, hogy is tudnám ezt a sok évet viszonozni..

- Maradj mellettem életünk hátralevő részében, ez bőven elég.- mondtam mire bólintott.

- Ez a  legkevesebb.- simogatta combom. 

Mi többet kívánhatnék nála?


Nina szemszög...

A moziban Tom végig fogta a kezem és simogatott. Jókat nevettünk a filmen de azért volt egy jelenet ami elég meghatóra sikeredett. Kézen fogva jöttünk ki a teremből majd indultunk az étterembe. Elég sokat gondoltam anyáékra és az esküvőre és mindig arra jutottam, hogy ez az én életem. Nekem kell döntenem, mégha a döntésem másoknak nem is tetszik, most már elkell engedniük és hagyniuk kell, hogy ténylegesen én hozzam meg az életemre vonatkozó döntéseket. Anya eddig mindig befolyásolt, amit ő vélemény nyílvánításnak tartott az rábeszélés volt és nagyon sokszor el is érte a célját, úgy döntöttem ahogy neki is kedvezőbb volt. De ennek vége. Most már Tomra is gondolnom kell és úgy dönteni ahogy az kettőnknek jó, figyelmen kívűl kell hagynom minden külső hatást.

Miután otthon kiszálltunk a kocsiból Tomra támaszkodtam, fájt a talpam az egésznapos mászkálástól. Mikor egyhuzamban dologozom észresem veszem, hogy, hogy elfáradok de most, hogy kihagytam pár napot elég megterhelő volt, mi lesz velem egy hónap múlva?

A házba belépve felkapcsoltam a lámpát és mindenhol rózsaszirmok voltak. Beljebb sétálva folytatódott a szirom tenger így hátra néztem rá mire csak mosolygott.

- Mindjárt jövök, te addig vedd le a cipőd.- nyomott egy puszit arcomra és a háló felé rohant. Gyorsan kibújtam a cipőmből és a kabátomból majd a helyükre tettem őket és belenéztem a tükörbe. Megigazgattam a hajam majd levettem a  pulóverem is.

- Jöhetsz édes.- hallottam hangját így elindultam a hálóhoz és mikor benyitottam elakadt a  szavam. Hatalmas gyertyák égtek az egész szobában.

- Honnan van ez a  sok gyertya?

- Vettem őket napközben, haza jöttem szépen elheyeztem őket és érted mentem. Tetszik?

- Nagyon romantikus, a rózsaszirom és a gyertya, annyira édes vagy, sosem gondoltam hogy te ilyen romantikus tipus vagy.

- Érted bármit.- húzott magához és megcsókolt.


Másnap délelőtt egy hosszú hétfő elé néztünk. Megbeszéltük Tommal, hogy elmegyünk anyáékhoz és Lenáékhoz is beugrunk illetve hívta Adam, hogy érdeklődjön felőlünk így vele megbeszélte, hogy szerdán meglátogatjuk őket, hogy még valami kis ajándékot is tudjunk venni a picinek.


Tom szemszög...

Ahogy Nina szülőházához megérkeztünk kicsit eluralkodott rajtam a szorongás, tudtam hogy nem lesz egy könnyű menet, de Lenáék legalább megértették és támogatnak minket. Nina anyukája, Miranda viszont nem lesz olyan egyszerű eset...

- Édesem tudod , hogy minden rendben lesz.- fogta meg kezem az ajtó előtt.

- Tudom hát persze...- indultunk el az ajtó felé ami még azelőtt kinyílt, hogy odaértünk volna és Miranda tárt karokkal fogadott minket, vagyis a lányát. Sabrina megölelte majd az apját is mire az hozzám lépett.- Mr. Williams, örülök, hogy látom.

- Tudod hogy a nevem Jake, szólíts csak úgy..- fogott velem kezet.

- Rendben. Mrs. Williams, hogy van?- néztem az anyukájára.

- Jól vagyok Tom, köszönöm, gyertek be .- állt el az ajtóból így Nina kezemet fogva lépett be a házba. Megrohamoztak az emlékek, olyan sokat lógtunk itt Ninával, akárhova csak néztem emlékek voltak. Akkoriban Miranda és Jake olyan volt nekem mintha  a második szüleim lettek volna, most viszont úgyérzem, nem is Jake, de Miranda elutasít, nem tart elég jónak a lánya mellé.- Nahát kislányom látom kaptál igazi gyűrűt is.

- Kételkedtél benne szívem? Tudjuk, hogy Tom hagyománytisztelő fiatalember.- mondta Jake.

- Ha hagyománytisztelő lenne akkor először téged keresett volna meg, hogy megkérje a lányod kezét, bizonyítva, hogy tud róla gondoskodni.

- Mond anya, mégis mi lenne a bizonyíték? Egy részletes kimutatás a bankszámlájáról?- kérdezte Nina.

- Ne kapd fel a vizet, lányom, csak úgy mondtam.- nézegette a gyűrűt majd láthatóan elhúzta a száját.

- Megteszi ha nincs szebbre pénze.- mondta Miranda . Nina rám nézett majd átkarolta a derekamat.

- Én imádom, szerintem gyönyörű.- nézegette a gyűrűt.- Ahogy a kulcskarikát is szerettem.

- Szerintem is szép, és elegáns, mint a lányunk, mit akarsz még Andie?- nézett feleségére Jake.

- Jól van, jól van, gyertek, üljünk le, igyunk egy kávét.- mondta és már indultam volna mikor Nina kezemet fogva tartott ott. Egy lépést sem tett. Anyjára nézett és vett egy mély levegőt.

- Nem maradunk, csak azért jöttünk, hogy elmondjuk egy hónapon belül megtartjuk az esküvőt.

- Micsoda? Ennyi idő alatt nem lehet esküvőt szervezni, erre még én sem vagyok képes..

- Nem is kell anya, hogy képes legyél, ugyanis kis esküvő lesz, Tom, én, ti, ha eljöttök, Lenáék és néhány közeli barát. Maximum húszan leszünk, és az esküvő után egy étteremben fogunk megvacsorázni. nem lesz hét világra szóló lagzi..

- Ez nem így meg...üljünk le, beszéljük meg.

- Anya, nem tudsz ezen változtatni, a döntést meghoztuk.

- Nem mondhatod komolyan, nem szúrhatod el az életed most mikor sínen vagy, kislányom, gondolkodj már kérlek szépen, most teljesen elvan ködösödve az agyad de egy pár hét vagy hónap múlva majd képes leszel tisztán látni mindent és akkor rájössz, hogy így nem lehetsz boldog.

- Szeretem Tomot, és nem fogom meggondolni magam. Most megyünk is, csak ezért jöttünk. Emésztgessétek csak és majd szólunk ha megvan a  végleges  időpont és majd várjuk a  válaszotokat.

- Én ott leszek kicsim.- mosolygott Jake.

- Köszönöm apa.

- Jake, mellettem kellene állnod.

- Én a lányom boldogsága mellett állok. Ismerjük Tomot, tudjuk milyen rendes ember, soha semmi probléma nem volt vele, és mindig is tisztelte, szerette és támogatta a lányunkat, hát mégis mi kell ennél több neked? 

- Te is tudod, hogy Nina ennél többet érdemel, ő orvos, könyörgöm.

- Kislányom, menjetek csak, és majd beszélünk.- mondta Jake majd feleségére nézett.- Te meg szállj magadba egy kicsit.- mondta majd velem kezet fogott, Ninát pedig megölelte és elvonult.

- Akkor szia anya.- fogta meg kezem Nina és húzott maga után.

- Viszlát ...Mama..- nyögtem be majd átkaroltam Ninát aki erőteljesen próbálta visszafojtani a  nevetést de ahogy kiléptünk az ajtón kitört belőle és belőlem is . Csak magához ölelt és megcsókolt.

- Te vagy az én emberem.- nézett szemembe.

- Tudom...  Ugyan a te szüleid, jobban mondva anyukád nincs oda értem de tudom hogy anyámék imádnának téged, régen is szerettek, de most még jobban kedvelnének.

- Annyira sajnálom, hogy nem lehetnek itt.

- Kijönnél velem a temetőbe? Szeretnélek téged azért megmutatni nekik.

- Természetesen, most  megyünk?

- Igen, ha jó?

- Tökéletes, útközben veszünk virágokat és bort.

- Szívem, anyámék már nem tudnak koccintani.

- A bor magunknak kell otthonra, hogy elfelejtsem anyám savanyú ábrázatát.- mondta mire csak nevettem . Ez az én Sabrinám.