2016. szeptember 1., csütörtök

...minden veled töltött napomat...



 Tom szemszög...

Mikor otthon kiszálltam a taxiból próbáltam nagyon halkan és észrevétlenül eljutni a házig majd bejutni a házba. Mivel mindenhol sötét volt tudtam, hogy Nina már alszik. Az a jó a katonai kiképzésben hogy megtanítanak hang nélkül közlekedni. Elsurranni anélkül hogy észrevennének így az előszobába bejutva leraktam a zsákom majd levettem bakancsom. Tovább haladva a nappaliba mentem és oda vissza sétálgattam. Már nem az volt a célom hogy ne ébresszem fel, sokkal inkább az ellenkezője. Bizonyára meg fog ölni de ezt nem hagyhatom ki.

Hallottam, hogy mozgolódik és kinyílik az ajtó így a konyhába lopóztam ahonnan átfordultam a folyosóra. Bebújtam az egyik sarokba. Mikor láttam, hogy kilép előléptem és kezét megfogva magamhoz rántottam és hátulról magamhoz szorítottam. Közben elejtett valamit, amivel minden bizonnyal védekezni akart, de ami meglepett, hogy nem kezdett kapálózni. Nyugodtan állt előttem.

- Ki a franc vagy?- kérdezte.- Válaszolj már.- nyugtalankodott és ekkor kezdett mocorogni. Lábát párszor meglendítette de azért vicces lenne ha így tudna engem leteríteni. Még mindig nem válaszoltam és csak jobban szorítottam.- Nem hallod, hogy jutottál be?

- A kulcsommal...- suttogtam mire először megfeszült teste majd elernyedt. Vett egy mély levegőt és hátra hajtotta fejét. Fel ismert.

- Jobb ha nem engedsz el, mert megfoglak ölni. – sziszegte így változtattam a fogáson de ugyanúgy öleltem. Államat vállának támasztottam és beszívtam illatát. Lassan eresztettem szorításomon mire megfordult és se szó se beszéd átölelte nyakam.- Tom...- szipogott miközben szorosan ölelt.

- Egyetlenem...- súgtam fülébe miközben végig simítottam haján.- Én vagyok édesem, itt vagyok, végre itt vagyok.- puszilgattam haját mire lassan elhúzódott és az ablakon bevilágító holdfényben láttam, hogy csillog az arca. Arcán a könnyek patakokban folytak, úgy összeszorult a szívem.

- Szeretlek. - nyögte ki vékony hangon. Szemébe néztem és végig simítottam arcán.

- Én is szeretlek téged, mindennél jobban.- hangom rekedtes volt, reakcióját látva tényleg elérzékenyültem. Ő közelebb lépett és karomra csúsztatta kezeit majd mire észbe kaptam már nyakam simogatta és tekintetem fürkészte. Tudtam mire vár, arra amire én is várok már féléve. Végig simítottam állán majd tarkójánál fogva kicsit közelebb húztam és én is hajoltam. Ahogy ajkaink össze értek felsóhajtott és megcsókolt. Olyan félénk és gyengéd csók volt, de minden pillanatát élveztem. Annyira vártam ezt a pillanatot épp ezért örültem mikor nyakam átölelve csókolt meg újra , már hosszabban és szenvedélyesebben. Karjaimat derekára fontam és úgy csókoltam tovább. Még hogy kínos lesz...Adam bolond, ennél tökéletesebb nem is lehetett volna. Lassan elengedtem és homlokára nyomtam egy puszit miközben magamhoz szorítottam.- Végre a karjaim közt tarthatlak..- simogattam vállát mire vett egy mély levegőt majd kifújta azt.

- Végre a karjaid közt lehetek... miért csináltad ezt?

- Csak gondoltam megviccellek.

- Nem volt vicces.

- Tudom, ne haragudj, csak...ismersz, hülye vagyok.

- Igen, tényleg az vagy.- mosolygott rám majd megfogta kezem. - Gyere. - húzott a háló felé. Oda belépve csak az olvasó lámpa világított. Leültetett az ágyra és beült velem szembe, kezét arcomra csúsztatta és csak mosolygott.

- Mit csinálsz hercegnőm?

- Nézlek, olyan rég láttalak, már ki voltam éhezve a látványodra.- kuncogott magán a végén. Én is felnevettem majd előre hajolva megcsókoltam.

- Én meg erre voltam kiéhezve.

- Mi tagadás erre is ki voltam. És az érintésedre, az ölelésedre, a mosolyodra, az illatodra... Olyan gyorsan történt minden a reptéren. Észbe sem kaptam és eltűntél.- bújt közelebb.

- Mentségemre szóljon, nem tudtam mit tegyek. Ha csak úgy elmegyek esélyt adtam volna Bennek, hogy elvegyen tőlem. De időm már nem volt másra, így úgy láttam jónak ha tudatom veled. Tudtam, hogy összezavarlak vele de tudnod kellett.

- Tom, te évek óta szeretsz engem? Tényleg?

- Igen, gimi első évében nagyon megváltoztál így akkor vonzódtam hozzád, mint a legtöbb fiú az osztályban, csak hogy enyém volt a legjobb barát státusz, nem próbálkozhattam. Próbáltalak elfelejteni de akárkivel voltam, randiztam , vagy jártam mindig rád gondoltam, mindig te voltál az első nekem, emiatt sokan faképnél is hagytak mert féltékenyek voltak rád, joggal. Aztán a szalagavatón megláttalak és tudtam nincs olyan nő ezen a földön aki iránt ezt tudnám érezni. Csak hogy neked fel sem tűnt és neki vágtál az egyetemnek én meg egyedül maradtam. Nem tudtam lesz-e esélyem valaha is egy olyan ambiciózus és céltudatos nőnél mint te. Nem tudtam valaha is tudnál-e rám más szemmel nézni ... Fogalmam sem volt mit kezdhetnék az életemmel így diploma osztó után bevonultam. Nem akartam a nyakadon lógni, nem akartalak visszahúzni.- mondtam mire arcom simogatva elmosolyodott.

- Mindig is te voltál az egyetlen személy akire mindig számíthattam. Éjjel nappal, bármikor ha szomorú voltam. Tudtam, hogy elég egy üzenet és húsz perc múlva az ajtóm előtt állsz majd egy rakat csokival és álomba ringatsz.

- Sabrina... te vagy életem szerelme. Bármit megtennék érted.

- Csókolj meg Tom. Csak erre van szükségem. Rád van szükségem.- súgta miközben egyre közelebb jött. Ajkaira lecsapva nem gondolkodtam. Elkezdtem kigombolni ingem, levettem majd ledobtam a földre. Ő nadrág szíjjamhoz nyúlt és mikor kibontogatta felállt és magával húzott engem is.. Mikor kiléptem a nadrágból kiegyenesedett és pólóm kezdte felhúzni. Magasságom miatt nem tudta végig vinni így segítettem neki így már csak alsó nadrágban voltam mikor újra magamhoz húztam. Lassan becsúsztattam kezem topja alá majd megcsókoltam.

- Biztos akarod, nem akarsz inkább összebújni?

- Utána, most érezni akarlak. – nyögte ajkaim közé. Ez meglepett de azért nem bántam. Erre nem féléve várok hanem évek óta... Lassan lehúztam nadrágját majd lehúztam fején keresztül a topját így egy meztelen de tökéletes Sabrina állt előttem. Ő sem nagyon tétlenkedett. Alsómat letolta majd behúzott az ágyba. Lenyomva őt lefeküdt és fölé hajolhattam.

- Gyönyörű vagy, tudod?- néztem rá miközben derekát simogattam.

- Te sem nézel ki rosszul.

- Tudom.

- Igen? De ugye csak én láthatom ezeket az izmokat. Senki más.

- Csak te drágám. Szeretlek.

- Akkor hagyjuk későbbre a dumát. - nevetett majd megcsókolt. Ilyen felkérésnek nem tudtam nemet mondani.

Minden pillanat, minden mozdulat és érintés a mennyországhoz vitt közelebb. Ninát érezni, tudni hogy az enyém és senki másé, hogy csak rám vágyik és a csókjaimra... mámorító érzés volt. Egy olyan helyre vitt el amit eddig nem ismertem. A karjaiban mindent elfelejtettem, a borzalmat, a kegyetlenséget, a gyűlöletet, a háborút , a harcokat , a fegyvereket. Akkor csak Tom voltam, Sabrina Williams lovagja aki bármire képes volt hogy örömet szerezzen a szerelmének. Csak látni akartam ahogy csókjaim nyomán elmosolyodik, vagy kuncog egyet ahogy oldalát simogatom. Hallani akartam ahogy felsóhajt és gyorsabban veszi a levegőt. Ahogy benn szakad a levegő és reszelős lesz a hangja. Csak erre vágytam, magára Ninára .

Nina szemszög...

A karjaiban tartott...

Vele szemben feküdtem a takaró épp csak takarta melleimet. Fejem jobb karjára hajtottam, felém fordult testével és bal karja körém fonódott. Csak néztük egymást. Egyikőnk sem mondott semmit. Jól végig mértük egymás arcát, centiről centire és egyikőnket sem zavarta a csend. Én egyébként is még az előző történések hatása alatt álltam. Sosem gondoltam volna, hogy Tom ilyen fantasztikus szerető. Annyira gyengéd mégis szenvedélyes. Minden egyes érintése nyomán égett a bőröm, és csak arra vágytam hogy újra megérintsen, simogasson, cirógassa testem. Míg csak barátok voltunk sosem gondoltam arra hogy Tommal milyen lehet szexelni, ez eszembe sem jutott, sőt... de miután megcsókolt és volt majdnem hat hónapom fantáziálni...nem egyszer eszembe jutott hogy vajon milyen lehet. Talán gyengéd és lassú, vagy amolyan gyors és minden mindegy csak neki jó legyen, de egyik sem. Tom épp annyira figyelt rám mint magára. Minden rezdülésemből tudta mire vágyom. Egy szót sem kellett szólnom, mintha csak a gondolataimban olvasott volna.

És most itt fekszünk összebújva épp vállam cirógatja, mutató ujjával apró köröket ír le amivel az őrületbe kerget de még ellenállok. Csak nézem őt és elmosolyodok. Ő is ezt tette, sóhajtott majd közelebb hajolt és ajkait enyémre illesztette. Rögtön megcsókoltam mire arcomra csúsztatta kezét és úgy csókolt vissza.

- Őrülten szeretlek, tudod?- suttogta.

- Igen. Már annyira vágytam erre... hogy veled fekhessek ezen az ágyon. Nélküled nem olyan jó, csak picit enyhítette a hiányt és a magányt.

- Itt vagyok gyönyörűm..- súgta mire közelebb húzódtam hozzá. Átöleltem derekát és végig simítottam hátán.

- Annyira hiányoztál.

- Te is nekem. Te tartottál életben.

- Hogy történt a baleset?- céloztam lábára.

- Egy felderítésen voltunk, egy elhagyott hatalmas épületet kellett átvizsgálnunk és megtámadtak minket. Robbantani kezdtek én meg mindenkit kiküldtem. Én is el indultam kifelé de egy felkelő meglőtt és a földre zuhantam. Aztán valami fura külső erő hatására felálltam és az utolsó robbantás előtt egy pillanattal kizuhantam az ajtón. Utána napokig eszméletlen voltam így biztos jó nagyot eshettem. De azt tudom, hogy ahogy felébredtem rád gondoltam.

- Jaj Tom...

- Ez a munkámmal jár.

- Tudom.

- Nem fogsz elveszíteni, ha ettől félsz. Nem is tudod mennyi erőt adsz te nekem.

- Tényleg?

- Hát persze. Most már van miért élnem, okot adtál a harchoz.- mondta miközben orrát enyémhez érintette. - Nem vagy fáradt?

- Nem.

- Ebben a válaszban reménykedtem. - vigyorgott majd gyengéden megcsókolt és fölém került. Ajkai nyakamra vándoroltak és lassan haladtak lefelé, jól elidőzve kulcscsontomnál. - Finom vagy.

- Tom... hajtottam hátra fejem és felsóhajtottam. – Ez isteni...- nyögtem hozzá hogy befejezzem mondandóm. Kezem elindult testén és ujjaimmal jól kitapogattam megfeszülő izmait a hátán és vállán.

Újabb félóra telt el lebegéssel...

Feltérképeztük egymás testét, figyeltük a másik reakcióját egy-egy érintés után és mindig kielégítő volt látni hogy jól esik neki ha simogatom. Gyengéden csókolta ajkaim majd egyre többet akart, újra övé lettem majd nem sokkal később izzadtan zuhantunk egymás mellé a párnák közé. A mennyezetet bámultuk és mosolyogtunk. Éreztem ahogy a takaró alatt a keze enyémet keresi majd ahogy megtalálta kisujjamat összekulcsolta ujjainkat és közelebb húzott magához. Oldalamra fordultam mire hátulról átölelt és hasam simogatta miközben vállam és hajam puszilgatta. Éreztem, hogy lassan elnyom az álom. Még annyit érzékeltem, hogy jobban betakar és a fülembe súgja hogy szeret. Már nem tudtam szólásra nyitni számat, már egy másik világban jártam fél lábbal.

Tom szemszög...

Reggel mikor felébredtem Nina még mélyen aludt. Kihúztam feje alól karomat és felültem. válláig betakartam majd felálltam és a fürdőbe sétáltam. Ott jól körbe néztem. Minden olyan más volt. Ugyanolyan mégis más. Nina belakta az egész házat. A hálóban is voltak kis tárgyak amik arra utaltak hogy ez bizony már nem egy agglegény lakása. És itt is, hajlakk, smink ecsetek a mosdó kagyló mellett. Rúzs a szekrényben. Különböző kencék, krémek. Parfümök. Fura volt de nagyon tetszett.

Gyorsan megmosakodtam és a törölköző amibe bele töröltem arcom nagyon finom puha tapintású és illatú volt. Nina aztán ért ahhoz hogy kell otthonná varázsolni egy férfi házát.

A szekrényemből kivettem egy alsó nadrágot, amik szintén gondosan be voltak hajtogatva, majd kerestem egy pólót is. Halkan kimentem a konyhába és megtöltöttem vízzel és kávéval a kávéfőzőt és amíg az tette a dolgát átmentem a nappaliba. Tegnap a sötétben nem is láttam de most egyből szembe tűnt hogy új függönyök vannak, több kép van kirakva a kandalló fölé, és az egyik sarokban egy igazi kis oázis lett különböző növényekből és virágokból kialakítva. Kifejezetten tetszett.

Mikor csipogni kezdett a kávéfőző visszamentem a konyhába és elővettem két bögrét. Az enyémbe csak cukrot tettem Nináét pedig elkészítettem úgy ahogy ő szereti. Két cukor, és épp egy kicsi tej. A bögréket megfogva visszamentem a hálóba. Nina még mindig abban a pózban volt ahogy ott hagytam. Letettem a kávékat az éjjeli szekrényre és beültem mellé. Lassan lehúztam róla a takarót és végig simítottam meztelen hátán.

- Édesem...- súgtam fülébe de semmi reakció. – Sabrina...ébresztő drágám...- csókoltam meg mire elmosolyodott. – Jó reggelt. - mosolyogtam rá mire kinyitotta szemeit.

- Jó reggelt...szia. Akkor nem álmodtam, tényleg itthon vagy. - simított végig államon.

- Itt vagyok. - hajoltam közelebb hogy megcsókolom.

- Ilyen ébresztést eltudnék viselni minden reggel, egész hátra levő életemben. - nézett rám csillogó szemekkel.

- Ha rajtam múlik...

- Félévente egy hónapig?- nézett rám de tekintetében most szomorúságot véltem felfedezni. - Bár, így nem lehet megunni. - mondta majd felült. Magára húzta a takarót és karjaival mellére szorította. Egy percig csak néztük egymást majd nem mondtam semmit csak magamhoz öleltem. Igaza volt, tudtam jól, ahogy az anyukájának is igaza van, mellettem sosem lesz normális élete, bárhogy is próbálkozom majd.- Szeretlek Tom, ne haragudj, nem úgy értettem.- ölelt szorosabban.

- Nem haragudhatok rád amiért kimondod az igazságot. – néztem szemébe. - Szeretlek Sabrina és szeretni is foglak amíg élek.

- Tudom Tom...tudom..- simogatta arcom majd vett egy nagy levegőt és homlokát enyémhez érintette majd megcsókolt. Hevesen, vágyakozva. Tudtam, hogy nem akar megállni egy csóknál és én sem akartam, akartam őt. Lerántottam róla a takarót és letepertem de legnagyobb meglepetésemre gyorsan fordított helyzetünkön és ő került felülre. Felhúzta pólóm és hasam kezdte el csókokkal elhalmozni. Combjaimon ült így felültem hozzá és derekát átkarolva csókoltam meg.

- Így akarom kezdeni minden veled töltött napomat a jövőben.- mondtam mire kuncogni kezdett majd arcom simogatta. - De mi lesz a kávéval?

- Hidd el, ez gyorsabban felébreszt mint egy bögre kávé, de majd utána megiszom. Szeretlek.

- Én is téged.- súgta majd újra megcsókolt.

1 megjegyzés: