Örökké...

Nina szemszög…

Az anyakönyvvezetőnél végezve a plázában mászkáltunk egy kicsit, még volt félóránk az ebédig így megittunk egy kávét. A kávézó elég kihalt volt így a nagy csendben sóhajtottam egyet.
- Mire gondolsz kicsim?
- A tegnapi estére. Hülyén viselkedtem, nem is tudom miért vettem le a gyűrűt.- néztem rá.
- Megbeszéltük, én sem voltam veled őszinte, elkellett volna mondanom, hogy sérültem meg. A lényeg, hogy megoldódott, ha a jövőben is így kezeljük a vitákat azt hiszem jól megleszünk mi.
- Soha többé nem veszem le, megígérem.
- Köszönöm.- nézett rám csillogó szemekkel.- Nem is értem, hogy lehetek ilyen szerencsés.
- Várd csak ki a végét. Hidd el, belőlem is előjön még a hárpia.
- Édesem. Tizenöt éve ismerlek, te nem vagy hárpia…még csak a rejtett éned sem hárpia.
- Akkor mi a rejtett énem?
- Nos…hát tudod..
- Nem, mondcsak..- vigyorogtam.
- Nos néha szeretsz okoskodni, de azt is nagyon édesen csinálod.
- Ahha… te sem vagy éppen szent.
- Tudom én azt nagyon jól. – nevetett fel majd megfogta a kezem. - Két hét és a feleségem leszel.
- Alig várom, hogy Mrs. Davis legyek.
- Ezt már most isteni hallani.
- A tudat is nagyon jó, és jó is, hogy találkozunk Lenáékkal. Legalább tudok neki szólni hogy legyen a tanum.
- Szerinted ha megkérem Kevin hogy legyen a tanúm mit mond.
- Természetesen igen. De miért?
- Csak nem ismerjük olyan jól egymást. Vagyis mikor találkozunk jól elbeszélgetünk, csak hát tudod.
- Kevin családtagként tekint rád Tom, kérd meg nyugodtan, igent fog mondani.
- Édesem. Az esküvő után lesz egy hetünk míg visszakell mennem. Elakarlak vinni valahová, amolyan nászútra.
- Hová megyünk?
- Lehet meglepetés?
- Igen persze, csak hogy tudd, nem kell sokat költened ahhoz, hogy boldoggá tegyél. Ha otthon töltjük azt a pár napot akkor is tökéletes lesz minden.
- Édesem, olyan nincs hogy nem viszlek nászútra. Már kigondoltam valamit.
- Alig várom.- húztam ajkaimat széles mosolyra.
Miután az étterembe értünk és köszöntünk egymásnak a nővéremékkel elfoglaltuk az asztalunkat és rendeltünk.

******
Nina szemszög…

- Nina, mostmár kijöhetnél a fürdőből mert még a hajad és a sminked sincs kész. Lefogod késni a saját esküvődet.- hallottam Lena hangját így kinyitottam az ajtót és ránéztem.
- Félek Lena, félek hogy mi lesz ha nem működik, ha nem működünk együtt, ha kiderül, hogy nem is vagyunk egymáshoz valók.
- Hülye vagy.- jelentette ki majd kezem megfogva húzott a székhez és leültetett. Hajamat kezdte fésülgetni majd felsóhajtott és a tükörben rám mosolygott.- Nem ismerek még egy olyan összeillő párt mint ti. Ti kiegészítitek egymást. Tom mellett teljesen más vagy Nina, ő az igazi neked.
- Más vagyok?
- Felszabadult, boldog, vidám, nevetgélsz. Régen mindig te voltál a komoly lány kettőnk közül a felelősségteljesebb, az okosabb, és … örülök hogy Tom egy kicsit kimozdít ebből. Mellette sokkal lazább vagy, nem aggódsz annyit, nem törődsz, legalábbis nem annyit, a következményekkel. Nézd meg, itt állsz, arra készülve, hogy hozzámenj Tomhoz, miközben tudtad hogy anya ezt ellenzi. Azelőtt ez nem történt volna meg. Tom előtt, nem mertél volna anyával szembe szállni. Higgy nekem, ti ketten vagytok a tökéletes pár. Annyira jó látni, hogy boldog és szerelmes vagy, és hogy aki a férjed lesz egy nagyon jó ember…
- Szerinted anya eljön?
- Nem tudom, eléggé kétértelmű megjegyzéseket tett tegnap este. De apa biztosan itt lesz.
- Utálom, hogy anya nem képes ebben támogatni.
- Majd bele törődik. Ez ne törje le  kedved.
- Tudod hogy te vagy a legjobb testvér?
- Igen, tisztában vagyok vele.- mondta mire csak nevettem.

Tom szemszög…

Mióta felébredtem csak fel s alá mászkálok a hotel szobában. Kevin meg csak ül és röhög, bár szerintem ennyire nem vicces a helyzet.
- Tudod, hogy nagyon vicces ahogy nem tudsz egy pillanatra sem megállni?
- Nem Kevin, nem tudom. Szerinted jól tesszük hogy összeházasodunk?
- Hülye vagy? Még jó hogy…
- De Miranda…
- Vele ne foglalkozz. Nina anyja majd lenyugszik. Miért érzem, hogy nem csak ez bizonytalanít el?
- Jól érzed, nem helyes, hogy magamhoz láncolom Ninát.
- Magadhoz láncolod? Nina melletted döntött, Tom, én láttam a  vívódását, mikor legutóbb távol voltál. Együtt volt azzal a Ben gyerekkel és közben rád gondolt. Emlékszem akkor is milyen jelenetet rendezett Miranda de Nina csak annyit mondott hogy szeret téged és megkell veled próbálnia. Tudja, hogy nem lesz sétagalopp a következő félév. Hiányozni fogtok egymásnak, szenvedni fogtok, de ha haza jössz minden rendben lesz és új életet kezdtek együtt. Mi vigyázni fogunk rá, megpróbáljuk elérni hogy ne azon rágódjon, hogy épp aknára léptél-e. De te is kellesz ehhez. Amikor csak tudod hívd őt és írj neki mert ez egy bizonytalan időszak lesz.
- Kevin, mi van ha nem jövök haza?
- Na ezt most fejezd be mert olyat kapsz, hogy monoklival állsz oltár elé.
- Nem, tudnod kell, hogy van rá esély, hogy ott maradok. A háborús helyzet egyre csak fokozódik, egyre több a támadás, a tűzharcban elesett katonák száma.
- Akkor kerüld a golyókat …
- Vigyázzatok rá nagyon ha nem jönnék haza. Tudom, hogy Nina nagyon erős de félek ez megtörné. Tegyetek róla, hogy gyorsan túllépjen a fájdalmon amit okozok.
- Komolyan megütlek..
- Kevin, kérlek, ígérd meg hogy egy pillanatra sem hagyjátok magára.
- Jól van, de most nagyon utállak.- mondta majd nyelt egy nagyot.
- Elviselem, de tudnom kellett.
- Na indulj készülődni, gáz lenne ha a menyasszony előbb érne oda.- mondta mire bólintottam és elkezdtem vetkőzni.

Miután mindenkinek köszöntem  elfoglaltam a  helyem az anyakönyvvezető előtt aki bátorítóan mosolygott rám. Mirandára pillantva  elmosolyodtam, próbáltam leplezni a rettegést amit ez a  nő vált ki belőlem mostanában. Bele sem merek gondolni  hogy miket fog bebeszélni Ninának ha visszamentem. Lehunytam szemem és nagy levegőt vettem.
- Minden rendben Tom, nyugi, ez csak egy esküvő.- szorította meg karom Kevin.
- Csak egy esküvő?- nézett rá Lena mérgesen.
- Természetesen nem úgy értettem, ez egy nagyon fontos és komoly lépés de nem kell túl aggódni. Csak arra kell gondolnia hogy mindjárt belép az ajtón a gyönyörű menyasszonya akivel élete végéig boldogan él. - magyarázta Kevin mire Lena bólintott.
- Szép mentés, órákat kell majd tőled vennem. - mondtam mire Kevin vihogni kezdett. Hirtelen bökést éreztem oldalról, Lena szúrt meg a hegyes körmeivel. De csak jelzett. A zene felcsendült és kinyílt az ajtó. Nina jelent meg és belépett a terembe. Gyönyörű szép volt, hófehér földig érő ruha volt, a maga nemében egyszerű de mégis csinos és elegáns, csipke felső résszel és a szoknya része is olyan könnyűnek tűnt. A haja göndör tincsekben omlott a vállára és csak két oldalt volt egy egy tincs hátra fonva. A sminkje is több volt mint általában de az is remekül passzolt a ruhájához és a hajához mert visszafogott és szép volt. Ahogy odaért hozzám nyeltem egy nagyot. Jake rám mosolygott majd kezet fogott velem és átadta nekem a lányát. Nina észrevehetően gyorsabban vette a levegőt de boldogan mosolygott rám.
Nem igazán emlékszem hogy mi történt ezután, teljesen elmerültem Nina boldog mosolyában. Csak bámultam őt és ismételtem amit az anyakönyvvezető mondott. Nina is csillogó tekintettel ismételte el a  fogadalmat majd megfogta a kezem. Az anyakönyvvezető mondott még pár mondatot a házasságról, az együttélésről és a szerelemről. Sejtettem hogy ezt Lena kérte tőle mert nem rémlett hogy ilyen rész is van a  fogadalomnál. Mikor felhúztuk egymás ujjára a karika gyűrűket egymásra néztünk és elhangzott a bűvös mondat:
- Tom, Sabrina, maguk mostantól kezdve férj és feleség. Csókolják meg egymást. - Csak erre vártam mióta megláttam őt az ajtón belépni így magamhoz húztam és gyengéden megcsókoltam. Rögtön és derekamat ölelve csókolt vissza majd rám nézett.
- Szeretlek Tom.
- Én is szeretlek téged egyetlenem. - mondtam halkan mire mindenki tapsolni kezdett kivéve persze Miranda. Zavart, hogy nem képes örülni a boldogságunknak de ráerőltetni nem tudtam. Csak láttam, hogy Ninának ez rosszul esik.

Miután az esküvő lezajlott  elindultunk Lenáékhoz a fogadásra. Kevin fuvarozott minket, Lena a saját kocsijával ment, a lányok  Nina szüleivel és Adamék is a saját autójukkal. Mi értünk oda utoljára. Kézen fogva haladtunk a ház felé majd Kevin lépett be először és a nappaliba vezetett minket. Én nem értek nagyon az ilyen díszítéses dolgokhoz de elkellett ismernem hogy Lena kitett magáért. A bútorok eltűntek, helyette egy hosszú asztal volt gyönyörűen megterítve , mindenhol fehér liliomok és rózsák voltak, még a falak is felvoltak díszítve rózsafüzérekkel illetve fehér selyemanyaggal. Még a világítás is más lett. Nina mosolyogva nézett rám majd átkarolta derekam.
- Na…milyen lett?- lépett hozzánk Lena.
- Gyönyörű, én nem is számítottam ilyen szépre. - mondtam.
- Köszi a bizalmat, hát minek nézel te engem, elcseszem a  hugi lagziját? – nézett rám sértődötten. - Neked Nina, tetszik?
- Meseszép Lena, egyszerűen nem találok rá szavakat, olyan hálás vagyok neked. Annyit segítettél, nem is tudom, hogy köszönjem meg.
- Elég ha boldognak látlak. Megyek intézem a zenét, és utána pezsgőzünk… vagyis ti pezsgőzök én meg almalevet iszok. - húzta el száját miközben pocakját simogatta. - Szívás ez a terhesség. - vonult el. Mi Ninával egymásra néztünk és csak nevettünk.
- Gratulálunk, gyerekek..- jöttek közelebb Adamék.
- Köszönjük, és azt is hogy eljöttetek.
- Ez csak természetes. Nina annyira gyönyörű vagy, ez a  ruha meseszép. - mondta Bella.
- Valami egyszerűt és kényelmeset akartam.
- Az én kis feleségem még egy vászonzsákban is gyönyörű lenne.- simogattam derekát mire felnevetett.
- Azért abban mégsem.
- És hová mentek nászútra?
- Nem tudom, ugyanis az én férjecském nem hajlandó elárulni.
- Semmi különös csak egy kis kikapcsolódás egy szép helyen.
Már alig várom. - nézett rám .
- Figyelem emberek!- szólalt meg Lena hangja a hangszóróból. Megfordultunk és egy rögtönzött színpadon állt egy mikrofonnal a kezében.- Ünnepeljük ma drága hugicám Nina és újdonsült férje, Tom házasságát. Tom üdvözlünk a családban.
-  Köszönöm.- mondtam mosolyogva.
- Ma bárki dj lehet. Itt van ez a  laptop több ezer dal van rajta, válogassatok csak és érezzétek jól magatokat. Viszont az első dal tőlem jön. Szeretném ha köszöntenénk Sabrina és Tom Davist. Járjátok el az első közös táncotokat .- mondta Lena mosolyogva. Mindenki tapsolni kezdett így megfogtam Nina kezét. Még sosem voltam ilyen büszke semmire, Ninával az oldalamon sétáltam a nappali közepére. Életem szerelme egy lépésnyire volt tőlem, gyengéden magamhoz húztam és szemébe néztem. Lena elindította a zenét, mi pedig bele kezdtünk a táncunkba…

Nina szemszög…

Tom szélesen mosolygott miközben lépkedtünk, ez az első alkalom, hogy úgy igazán együtt táncolunk. Olyan kellemes érzés ahogy keze derekamra simul.  A tekintete mindent elárul, büszke és boldog. Én is az vagyok, leírhatatlanul boldog. Végre megtörtént, ez már valós, a felesége vagyok. A nevem Sabrina Grace Davis, a férjem a legédesebb és legjobb ember a világon és én hihetetlenül szerencsés vagyok. Az ujjamra pillantok amin most ott pihen az eljegyzési és a karika gyűrű is. Biztonságban érzem magam ahogy rám mosolyog, gyengéden, szerelmesen.
- Szeretlek Nina. Soha senkit nem tudnék így szeretni.- nézett szemembe.
- Tom, kérek valamit…
- Bármit, megkapod.
- Amint haza jöttél, szeretnék családot alapítani veled, szeretnék egy kisbabát tőled. – mondtam halkan.
- Nincs semmi amit boldogabban adnék meg neked kicsim.- nyomta homlokát enyémhez majd megcsókolt.- Örökké…
- És még azután is..- mosolyogtam.
- Gyerekek, zavarhatunk?- jött oda apa.
- Hát persze.- öleltem meg apát.
- Kicsim olyan jó látni hogy boldog vagy.
- Nincs nálam boldogabb nő a világon.
- Ezt azért nehezen hiszem el.- szólalt meg anya.
- Ne kezd kérlek, ne rontsd el anya, ez a mi napunk, a mi boldogságunkat ünnepeljük és ha csak azért jöttél el, hogy tönkre vágd akkor inkább menj is el.
- Nem értem miért baj, hogy kimondom az igazat, tudod mennyi az esélye annak hogy boldog házasságban éljetek? Nulla.
- Nos kedves mama, bárhogy is lesz. Nina a feleségem és talán eddig nem szóltam közbe, mostantól viszont másképp lesz. Elegünk van abból hogy mindent kritizál és becsmérel. Szeretjük egymást, és ez nem fog megváltozni csak azért mert ön azt mondja hogy nem leszünk boldogok.  A Nina iránti érzéseim nem fognak változni és ahogy haza jövök…
- Már ha haza jössz, ugye bár Tom? Mi a garancia arra hogy haza jössz? Semmi és akkor lesz egy összetört kétségbe esett Ninánk, akit a földről kapargathatunk össze. - mondta anya mire szó nélkül elszaladtam. Az emeletig meg sem álltam. A vendégszobába mentem ahol bezártam az ajtót és próbáltam nyugodtan lélegezni, hogy ne törjön el a mécses.

Lena szemszög…

- Anya, gyere velem, Tom menj Nina után. - mondtam majd karon ragadtam anyát és sűrűn mosolyogva rángattam el a konyháig.- Te most jól figyelj. Az anyám vagy és tisztellek, szeretlek de amit most csinálsz az undorító és egyszerűen rosszul vagyok tőle. Mond anya, miért nem tudod őket békén hagyni, miért bántod őket? Szeretik egymást, Tom évek óta imádja Ninát, bármit megtenne érte. És Nina is végre boldog. Annyit dolgozott, tanult, a kórházban töltötte az életét vagy Greggel volt  és most hogy végre boldog és esélye van arra hogy családja legyen te igyekszel tönkretenni ezt. Hát nem látod hogy néznek egymásra, hogy mennyire szeretik egymást?
- A húgod boldogtalan lesz és akkor majd jöttök siránkozva..
- Sosem hozzád fordultunk ha szomorúak voltunk anya, egymáshoz vagy apához, tudod miért? Mert te sosem bírtad ha sírtunk vagy kínlódtunk, mindig annyit mondtál majd jobb lesz, de nem segítettél túl jutni a gondokon. Nina nem hozzád fog menni ha fájni fog hanem hozzám, én pedig itt leszek neki és igyekszem majd segíteni.
- Nina buta, nem is értem, annyira okos mégis olyan hülye. Belekezd ebbe a házasságba …annyival jobbat találhatott volna..
- Neki Tom a  tökéletes férfi, az igazi, ne akard bántani őket. Dönts, vagy maradsz és csendben leszel, hagyod, hogy jól érezzék magukat, vagy elmész .
- Csináljatok amit akartok, úgy látom már semmi értelme hogy itt legyek. Segíts neki hogy tönkretegye az életét, menj csak…én ebben nem veszek részt.- mondta majd kirohant. Én a másik ajtón keresztül az emeletre indultam. Tom a vendégszoba előtt állt. Fejét az ajtónak támasztva.
- Mi van már?
- Nem enged be.
- Ne csináljátok ezt, na menj arrébb.- löktem kicsit meg.- Nina, kérlek ne légy buta, anyát elrendeztem, el is ment. Én..nem tudom mit mondjak, szeretném ha ez a nap rólatok szólna, ha boldogok lennétek. Hugi, kérlek, Tom itt van, rád vár, a férjed, ne zárd ki, legalább őt ne.- mondtam mire kattant a zár és kinyílt az ajtó. Nina elkeseredett arca bukkant fel  majd Tom nyakába vetette magát.
- Jaj drágám, itt vagyok.- ölelte Tom magához.
- Nyugodjatok meg, szedjétek össze magatokat és gyertek le, várunk titeket.- mondtam mire Tom bólintott. Kicsit megvisel engem is ez a helyzet, az hogy anya csak áskálódik Tom ellen. Eleinte ártalmatlannak véltem, de mikor múlt hétvégén meghívta Mike Millert a családi ebédre betelt a  pohár. Ott ült Tom Nina mellett de anya csak arról beszélt, hogy Ninának Mike kellene , mert ő olyan sikeres és olyan sok mindent elért már… nem lepődtem meg, hogy Nináék az ebéd közepén távoztak… Anya megbolondult, teljesen elment az esze és félek ez csak rosszabb lesz.



Sziasztok!
Utolsó előtti rész! A következő rész ennek a könyvnek a záró fejezete! Egy kicsit hosszabb lesz a záró rész! Ki mire tippel? 😟💔Vagy😍❤