Van amit akkor sem tud az ember elfelejteni ha nagyon akarja

Egy héttel később, Csötörtök.

Bennel már háromszor találkoztam és minden alkalommal csak jobban meggyőződtem arról, hogy lekell zárnom Greggel ezt a kapcsolatnak nevezett valamit.Nem Ben miatt, iránta nem érzek semmit, csak jó vele a szex. Ami miatt lépnem kell az a boldogságom és lelkiismeretem. Mert jelenleg utálom magam amiért Greget áltatom.

Ma és holnap  nem dolgozom így reggel óta azon agyalok, hogy mondhatnám el Gregnek, hogy mi a helyzet. Csak áljak elé és vágjak a közepébe? 'Hé Greg amúgy nem szeretlek, nem vagyok veled boldog, szakítsunk…' Neeem, ez nem nyerő, vele óvatosan mégis határozottan kell bánni. Nem összetörni még jobban a  szívét, úgy kell előadni, hogy ne szenvedjen jobban a kelleténél. Na és azt hogy?
Most a hálóban van így jobb ha én is odamegyek.
- Mit csináltál kint?- kérdezte halkan az újságból felnézve. Ott ült a székében, és már láttam ahogy összetörik…
- Gondolkoztam.
- Min?- kérdezte kíváncsian mire leültem az ágy szélére és odahúztam magamhoz.
- Kettőnkön… Egy ideje, sokat  gondolkozom kettőnkön, a kapcsolatunkon, hogy merre haladunk és hogy egyáltalán haladunk-e valahová… Megismertem valakit..
- Bassza meg…
- De nem, nem szerettem bele csak ráébresztett valami nagyon fontosra.
- Mire?
- Arra hogy én ennél többet akarok.
- Én ezt mindig is tudtam, neked csak most sikerült rájönnöd szívem?
- Próbáltam kitalálni …gondolkodtam, kerestem a jó megoldást de ebben az esetben nincs jó megoldás. Ha szakítunk összetöröm a  szíved, de ha nem akkor nem csak a tiédet de a sajátomat is összetöröm. Sehogy sem jó. Nem jó ha együtt maradunk, nem jó ha külön megyünk, mindenhogy sérülünk. Mégis, ha most veled maradok félek sosem bocsájtok meg magamnak amiért feladtam az életemet.
- Megértelek.
- Ne mond ezt, tudom hogy utálsz.
- Dehogy utállak, szeretlek.
- Ne mond ezt Greg.- pattantam fel majd elléptem tőle. Torkomban hatalmas gombóc keletkezett.- Én utálom magam amiért ezt teszem veled te miért nem utálsz?- próbáltam könnyeimet lenyelni.
- Mert szeretlek annyira hogy tudjam neked jobb lesz ha elmész. Szeretlek annyira hogy eltudlak engedni. Te voltál a mindenem, az aki megtanította nekem, hogy sosem szabad feladni. Hogy nem keseredhetek el. Te voltál az aki boldoggá tett az elmúlt két évben, még úgyis hogy te magad sosem voltál boldog. Eleget áldoztál rám az életedből, elég időt vettem el tőled. Valahogy éreztem, hogy ez következik, az esküvő óta, megváltoztál. Mikor azt mondtam neked hogy az esküvő rábresztett valami fontosra és hogy veled képzelem el az életem egy teszt volt. És a reakciós ... Az a kétségbeesett tekintet ajogy kibúvót keresték a beszélgetésünkből...akkor tudtam hogy vége...Ott találkoztál azzal a valakivel?
- Nem, előtte egy kicsivel.- nem mondhattam neki el az igazat. Szipogtam párat majd letöröltem könnyes arcomat. - Greg én nem akartalak bántani egyszerűen csak…
- Levegőhöz akarsz jutni, élni akarsz? Igazi szerelemre vágysz, egy férfira aki megad neked mindent? Igen, megértelek kicsim, nem kell félned, nem fogok magamba roskadni.. El fogom fogadni, hogy te nem lehetsz az enyém… Sosem voltál az. Sosem voltál igazán az enyém és soha nem is lehetnél.A szíved máshová húz, tudom jól, talán te még nem is tudsz róla..- mosolygott mire leguggoltam elé  és megfogtam a kezét.
- Mihez kezdesz? Nem maradhatsz itt egyedül…
- Tudom, nem fogok, maximum pár napig. Felhívom Susant, oda költözöm hozzá New Jerseybe. – mosolygott.
- Már konkrét terved van.
- Mint mondtam, vártam már ezt a beszélgetést.
- Vele is megbeszélted már?
- Igen, ha minden jól megy már holnap után ide tud jönni. Attól függ hogy engedik el a munka helyéről. Azt mondta ha hívom jön, max két napig leszek egyedül.
- Te csodás ember vagy, ugye tudod?- simogattam kezét.
- Te vagy a csodás Nina, amiért annyit segítettél nekem, amiért bármit megtettél értem, amiért feláldoztad az elmúlt két és fél évedet értem. Szeretlek és egy ideig még szeretni is foglak, de túllépek majd rajtad és akkor hiszem, hogy még jó barátok is lehetünk.- mondta mire nem mondtam semmit csak megöleltem.
- Itt maradok amíg Susan megjön.
- Nem. Az kizárt. Elkell menned. Megkell tanulnom nélküled élni és az az idő pont jól jön amíg Susan megérkezik. - nézett rám mosolyogva. - Szeretlek Nina, ne nézz így rám. Menj , vedd elő a bőröndjeidet és pakolj be.
- De Greg…
- Kérlek, most az egyszer, utoljára, csináld azt amit kérek. Ne legyél te az okosabb, az erősebb, a kitartóbb és a konokabb. Csak tedd amit kérek. Gondolom már megvan a hely ahová költöznél.
- Megvan, igen.- mondtam halkan majd lassan felálltam.
- Menj, hozd a bőröndjeidet, segítek. - mondta mire elindultam a gardróbba. Elővettem a két nagy bőröndöt és először csak az egyiket nyitottam ki. A vállfás ruhákat hoztam ki először. Szépen bele fektetgettem őket majd letakartam és jöttek a pulóverek és nadrágok. Arra a pólók, toppok, trikók végül a fehérneműk. A másik bőröndbe beraktam a cipőket, szép sorban majd letakartam és a fürdőbe sétáltam. Két neszesszerbe belepakoltam minden kis apróságot ami az enyém majd azokat is beraktam a bőröndbe, majd a kipakolászott ajándéktárgyaimat, ékszerdobozt, a plüssmacimat és az ébresztőórámat, táskáimat. A harmadik kis bőröndöt , amit az első kettő bepakolása után hoztam elő, a könyveimmel raktam tele. Bele raktam még a személyes irataimmal tele lévő mappát is majd körbe néztem a szobában. Sokkal üresebb lett.
- És volt élet, nincs élet a szobában.- mondta Greg mintha csak a gondolataimban olvasna.
- Hiányozni fogsz.
- Nem hiszem, hogy sokáig. Te egy nagyon érdekes, sokoldalú lány vagy aki gyorsan talál magához illő férfit. Ahogy híre megy, hogy szabad vagy rögtön sorban állnak majd az ajtód előtt.
- Te akkor is sokat jelentesz nekem mégha nem is olyan értelemben de fontos vagy nekem és nem felejtenélek csak úgy el. Megtennéd hogy írsz nekem ha New Jerseyben vagy, csak hogy tudjam hogy jól vagy, hogy sikerült ott berendezkedni. Megteszed?
- Igen, megteszem. Én meg cserébe megtarthatom azt a képet?- kérdezte az éjjeliszekrényére mutatva. A képen ketten voltunk, tavaly karácsonykor készült.
- Igen, hát persze.. Leviszem a két nagy bőröndöt.- mondtam majd nagy nehezen kicibáltam a bejárati ajtóhoz. Megfogtam a kocsi kulcsomat és  elindultam le. Ahogy bepakoltam a kocsiba visszamentem és immár kisbőröndömmel és táskámmal álltam a bejárati ajtóban vele szemben. – A kulcsokat letettem a pultra.
- Köszönöm.
- Megölelhetlek utoljára?
- Csak akkor ha én meg megcsókolhatlak.
- Rendben.- mosolyodtam el majd megöleltem és elhúztam fejem. Szemébe néztem, végig simítottam kedves arcán és ajkaimat övéhez érintettem. Ő is felemelte kezét és tarkómon pihentette míg csókolt. Ahogy elhúzódott szemébe néztem.
- Szeretlek Sabrina.- elmosolyodtam. – És bár te nem szeretsz, talán soha nem is szerettél… vannak szép emlékeink.
- Igen, vannak. Amiket sosem felejtek el. - mondtam majd kezembe vettem laptop táskámat és még egy utolsó csókot adtam ajkaira. – Nem köszönök úgy, hogy ég veled, mert tudom, hogy még találkozunk, így azt mondom, hogy viszlát.
- Viszlát Nina.- mosolygott én pedig kiléptem lakása ajtaján, véglegesen. Ahogy leértem a földszintre a portás elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Nina , maga elutazik? Az előbb is bőrönddel jött le.
- Nem Joe, elköltözöm.
- Csak nem szétmentek a barátjával?
- De igen, van amit nem kell erőltetni.- mondtam.
- Nagyon fog hiányozni, kevés olyan kedves lakó van itt mint maga.- mondta mire elmosolyodtam és adtam egy puszit már korosodó arcára. Joe már bőven túl van a hatvanon.
- Vigyázzon magára Joe.
- Tudom kit kell hívni ha baj van.- mondta mire halkan felkacagtam mert rám célzott.
- Viszlát Joe.
- Remélem. Viszlát kisasszony.- mondta mire fogtam magam és tovább mentem a kijáratig. A hátsó ülésre beraktam a kis bőröndöt és a laptopomat majd a másikkal beültem a volán mögé. A táskát az anyós ülésre dobtam és övemet bekapcsolva indítottam a motort. Miközben kikanyarodtam a parkolóból a visszapillantó tükörben végig az épületet figyeltem. Éreztem hogy végig folyik egy könnycsepp az arcokon de mégis megkönnyebbültem. Mintha egy mázsás szikla esett volna le a válláról.

Tomhoz megérkezve csak a kisbőröndöt vittem és a laptopot. Az ajtóhoz lépve becsöngettem. Ahogy kinyílt az ajtó Tom mosolygó arca hirtelen elkomolyodott és tekintete levándorolt lábamnál álló bőröndömre.
- Szia.- köszönt halkan.
- Szia, jöttem elfoglalni a vendégszobádat.
- Szakítottatok?
- Igen.
- Végleg?
- Véglegesebb nem is lehetne.- sóhajtottam.
- De hol a cuccod?
- A kocsiban.
- Add ide a kulcsot és menj be, én behozom.
- Imádlak.- mondtam mire rám mosolygott majd kikerült és a kocsihoz indult. Én behúztam a házba a bőröndöt de az előszoba végén hagytam. A laptopot is csak rátettem és a táskámat is ledobtam a földre. A konyhába mentem és kibontottam egy üveg bort. Elővettem két poharat és félig töltöttem őket. Közben hallottam ahogy Tom becsukja a bejárati ajtót.
- Merre vagy?
- Konyha.- mondtam majd sóhajtottam.
- Ivásba fojtod bánatod ?
- Igen.- mondtam majd kezébe nyomtam a  poharát.
- Úgyérzed jól döntöttél?
- Utálom magam de igen.
- Az önutálat majd elmúlik, ne félj.- simogatta karom majd poharát enyémhez koccintotta. – Rád, hogy ne legyen sokáig bűntudatod.
- Köszi..- nevettem majd bele ittam az italomba. - Tudta. – támaszkodtam a  pultnak.
- Hogy megcsalod?
- Jó ég, dehogy, nem azt el sem mondtam. Azt tudta, hogy ez hamarosan bekövetkezik. Már elintézte, hogy a nővéréhez költözhessen. Érezte a viselkedésemen, nem is lepte meg, és olyan nyugodtan fogadta, én esküszöm zaklatottabb voltam, neki mintha megsem kottyant volna.
- Végül is férfi. Szerintem, ahogy kitetted a lábad a lakásból magába zuhant és sírt és azóta is csak sír. Mi nem mutatjuk ki a fájdalmunkat nyilvánosan, csak ha egyedül vagyunk.
- Ahha, értem.- mosolyodtam el.
- Ben tudja már?
- Nem. De ez nem is olyan fontos.- mondtam halkan.- Van valami kajád?
- Összedobhatok valamit, ha éhes vagy. Bár még csak tizenegy lesz így egy szendvics?
- Tökéletes.
- Ja, a vendég szoba még nem épp elfoglalásra alkalmas úgyhogy holnap kitakarítom, addig alhatsz az én szobámban.
- Nem dolgozom holnap úgyhogy segítek, és köszönöm, kényelmes ágyad van.- mondtam mire bólogatott és előpakolt a hűtőből.
Az egész délutánt átbeszéltük a medence mellett fekve. A bor is gyorsan elfogyott. Ebédre rendeltünk egy pizzát, vacsira meg Tom készít „pasta ala Davis”-t. Érdekesen hangzik bár van egy sejtésem, hogy sima paradicsomos húsgolyó és tészta lesz…
Amíg ő a vacsorát készítette én befeküdtem kicsit a kádba és lazítottam. Írtam Bennek, hogy mi a  helyzet mire rögtön hívott át de visszaírtam, hogy most nem jó és majd hívom.

Vacsora után fogat mostunk és Tom már ágyazott meg a kanapén mikor kiértem. megfogtam kezét mire érdeklődően nézett rám.
- Megtennéd, hogy velem alszol?- kérdeztem mire elmosolyodott.
- Szeretném, de nem..
- Miért?
- Mert …mert, mert a múltkor is majdnem leestem miattad az ágyról.
- Kérlek, olyan jó lenne ha nem lennék egyedül.- mondtam mire láttam, hogy nagyon töpreng és egy kicsit habozott de aztán elfordult és folytatta az ágyazást.- Mondtam valami rosszat?
- Nem Nina.
- Akkor miért nem alszol velem?
- Nincs különösebb oka.
- Akkor gyere velem.- húztam a háló felé.
- Nem.
- De, kérlek, Tom.- nyafogtam mire felhördült majd  engedett és jött utánam. A hálóban beugrottam az ágyba és bebújtam a takaró alá ő pedig követett csak ő nem ugrott hanem szimplán lefeküdt. Mikor  is betakarózott közelebb feküdtem hozzá.
- Ez jó …- suttogta.
- Tudom…emlékszel régen mennyit feküdtünk így? Ha nálunk aludtál vagy én nálatok mindig együtt aludtunk. Hiába a vendégszobában helyezkedtünk el, mindig átmentünk egymáshoz és együtt aludtunk el. Jó volt az a pár év.
- Tudom.
- Neked van kedvenc emléked velem kapcsolatban?
- Hm…van pár, de ami a leges leg?
- Igen…
- A szalagavató, ahogy belibbentél abban a lila földig érő ruhában. Mintha egy hercegnő érkezett volna, mindenki téged bámult. Te odasétáltál hozzám és körbeforogtál. Akkor először láttalak igazán gyönyörűnek.
- Köszönöm.
- Nincs mit ez az igazság. Bár aznap este nem csak én láttalak annak hisz te lettél a bálkirálynő.
- Igen, az a bunkó Tod meg a király és együtt kellett táncolnunk, folyton tapizott.
- Igen.- nevetett.
- Addig amíg oda nem jöttél és elhúztál tőle. Már akkor is egy gentleman voltál.
- Tudom.- mondta halkan mire még közelebb húzódtam és mellkasára hajtottam fejem.
- Tudod mire jöttem rá?- kérdeztem.
- Mire?
- Szeretem hallani ahogy ver a  szíved.- mondtam mire vette egy nagy levegőt.
- És neked mi a legkedvencebb emléked rólam?- kérdezte mire elmosolyodtam.
- Mikor kémián dolgozatot írtunk és nem tanultam. Akkor először fordult elő, hogy nem tanultam és te megsúgtad az összes választ. Már épp befejeztem az utolsó kérdést mikor a tanár mögénk lépett, mi pont egymást néztük. És magadra vállaltad az egészet, hogy te csaltál és én súgtam neked. Bevállaltad az egyest helyettem…de nem is ez a kedvencem, nincs is kedvenc, az hogy mindig minden helyzetben kiálltál értem, mellettem voltál, és támogattál, nagyon sokat jelentett. Még ma is sokat jelent.
- Nina…szeretlek.
- Én is téged és mindig is szeretni foglak…- mondtam mosolyogva majd átöleltem derekát. Ő ismét csak vett egy nagy levegőt majd ellazult teste. – Együtt jóban-rosszban, bajban, vajban Egyedül soha, ketten nosza. A legjobb barátok. - suttogtam a kis versikét amit általánosban költöttünk együtt. - Emlékszel?
- Igen, tisztán. - simogatta karom majd kibújt alólam és velem szemben fekve vont magához. - Van amit akkor sem tud az ember elfelejteni ha nagyon akarja.
- Elakartad ezt felejteni? Annyira szörnyű szerinted?
- Nem, most nem erre céloztam. Csak úgy... általánosságban mondtam. Jó éjt.
- Szép álmokat Tom.

Sziasztok!
Remélem tetszett a rész. Ha kérdésetek, észrevételetek van a történettel kapcsolatban nyugodtan osszátok meg velem itt vagy facebookon ! Nagyon örülök a sok megtekintésnek. Nagyon boldoggá tett tényleg. :)  Nagyon örülnék a visszajelzéseknek is szóval csak hajrá. Ne féljetek megosztani a véleményeteket velem. :D

❤Pusziiii❤

Holnap jobb lesz...

Tom szemszög…

Mikor felébredtem Nina már nem volt mellettem. Halványan emlékeztem, hogy homlokon puszil de nem ébredhettem fel rá teljesen. Az órára pillantva láttam, hogy már elmúlt tíz óra. Nina már túl lehet a reggeli viziten is, kemény ez a csaj. Elmosolyodtam, hogy miért? Mert tegnap éreztem először azt hogy esélyem lehet Ninánál. Ő annyira más. Szoktam randizni ha itthon vagyok de egyik lány sem érne többet egy éjszakánál ezért bele sem kezdek, inkább kitalálok valami kifogást de ő…talán azért is más mert tizenöt éve ismerem de ..nem is tudom hogy magyarázzam. Nina maga a tökéj számomra. Gyönyörű, okos, természetes, nem játssza meg magát, legalábbis előttem soha. Vicces, figyelmes, érzékeny, olyan lány akit elringathatok egy hosszú nap után, nem olyan jégcsap mint a legtöbb nő aki csak arra utazik hogy megdugjam. Ez az igazság.
Sajnos manapság nehéz olyan nőt találni aki komoly kapcsolatot akar. Aki képes lehorgonyozni és megállapodni.
Tudom ez az én helyzetemben még bonyolultabb hisz félévente egy hónapot töltök itthon de mégis vágyom arra hogy családom legyen. Egy feleségem aki otthonná varázsolja a házat. Egy nő aki boldogan mind igent és vállal velem gyermeket.

Mikor Nina tegnap visszacsókolt a  medencében éreztem egyféle vibrálást amit még mással nem éreztem. Nina kell nekem. Passzolunk egymáshoz, ismerjük egymás minden hibáját és el is fogadjuk azt... csak egy a bökkenő, az én munkám. Ha most félévre elmegyek, nagy az esélye hogy bele szeret abba a Benbe és én cseszhetem. Mondjuk én sem vagyok komplett. Miért bíztattam, hogy találkozzon azzal a pasival? Na ja…hát ez van nem lehet mindig happy egy történet. Annak is örülök, hogy a barátja lehetek, ő igazán különleges…

A konyhába baktatva a medencében történtekre gondoltam és csak mosolyogtam. Az a  levegő átfújós trükk jól bejött.
A kávéfőzőhöz lépve megláttam a kis lapot. Nina írása. Ahogy átfutottam csak vigyorogtam. „ Jól csókolsz”. Hm...mik ki nem derülnek.   Egy kávét gyorsan lefőzve leültem az egyik bárszékre és ízlelgettem a szavakat amiket papírra vetett, majd megfogtam mobilomat.

Nina szemszög…

Mikor végeztem a vizittel kicsit megálltam a  nővér pultnál beszélgetni a lányokkal. Mind észrevették, hogy kicsit tropára vagyok menve így elmeséltem, hogy tegnap kicsit a lovak közé csaptam a  vodkás üveggel. Mind jót nevettek és már folytatni akartam mikor megcsörrent telefonom. Előhúztam köpenyem zsebéből és elmosolyodtam.
- Ezt fel kell vennem, bocsi. - mondtam majd elindultam az ügyeletes szobába.- Haló…- vettem fel mosolyogva.- Milyen jó dolga van valakinek, ne mond, hogy most keltél.
- De igen.- hallottam meg mosolygós hangját.- Most olvastam a leveledet. Hogy érzed magad kicsi lány?
- Mindenki azt kérdezte reggel hogy egy úthengerrel konfrontálódtam-e az éjjel így gondolhatod hogy érzem magam..- nevettem majd benyitottam az ügyeletes szobába ahol Jenny épp pakolászott. Csak intettem neki majd leültem az asztalhoz.- Na és te hogy érzed magad?
- Én jól, bár a fejem hasogat.
- Vegyél be fájdalom csillapítót és igyál egy kanna kávét és sok vizet.
- Igenis doktor néni.
- De komolyan.
- Komolyan mondtam.- mondta mire nevetni kezdtem.
- Holnap jobb lesz, addigra biztos elmúlik.
- Szóval egész nap fájni fog a fejem? Egyáltalán hogy, alig ittam.
- Ittam én helyetted is, csak a mellékhatásokat érzed jobban.- nevettem mire felmordult.- Na jó, bocsi.
- Áhh, ha ittam volna lehet jobban lennék.
- Ez lehetséges. - bólogattam majd a tollal kezdtem el játszani.
- Tényleg jól érezted magad?
- Nagyon, meg kéne ismételni, csak kevesebb alkohollal. - vihogtam .
- Engem nem zavart, hogy folyton vihogtál, sőt, nagyon is vonzóvá tett..- mondta mire csak jobban nevettem, bár nem hittem, hogy azt még lehet fokozni. Még Jenny is jól hátra fordult.
- Na jól van, én dolgozom.
Tényleg el is felejtettem. Csak még egy kérdés. Tényleg jól csókolok?- kérdezte mire Jennyre pillantottam aki nagyon serénykedett de tudtam, hogy közben hallgatózik.
- Igen, jól. Nagyon is, és tényleg jól éreztem magam.- ment a késleltetett válasz.
- Hagylak dolgozni, nehogy a vén kecske rajta kapjon, hogy nem a munkáddal törődsz.
- De hisz azzal törődöm, épp telefonon keresztül kezelem a másnaposságodat.
- Kezelhetnéd személyesen is. - mondta mire azt hiszem elvörösödtem.
- Öhm…majd egyszer, talán. - vigyorogtam a telefonba majd sóhajtottam. - Mennem kell. Majd beszélünk.
- Oké, puszillak.
- Én is, szia.- mondtam majd kinyomtam a mobilt és a monitorra bámultam.
- Szóval tegnap buliztál?- kérdezte Jenny vigyorogva.
- Az egész hétvégém egy nagy buli volt, a barátaimmal voltam, wellness fürdő, medencézés, meg ilyenek, grillezés.
- Irigyellek, én egész hétvégén bébiszitterkedtem.
- Szegénykém…
- Hát igen, de anyáéknak segítenem kell, nagyon megzuhantak most anyagilag apa betegsége miatt.
- Ez igazán becsülendő, hogy így gondoskodsz róluk.
- Ja, csak ez Jimnek nem annyira tetszik.
- A szüleidet még sem hagyhatod cserben…ne hallgass rá. Pasi van ezer, de szülőből csak kettő van, és őket nem pótolhatod.- mondtam mire mosolyogva bólintott.
- Ez igaz. Claire nem keresett?
- Nem..- ráztam fejem.
- Azért megnézem, nem-e kell neki segítség.
- Jól van, később beszélünk.- mondtam majd újra kézbe vettem a  telefonom és megnyitottam az üzeneteimet , pontosabban a Bennel váltott zeneteket és a beosztásomat nézegettem. Talán Gregnek beadhatnám, hogy szerdán Nikkinek segítek tanulni így elszabadulhatnék pár órára.

„ Szia, szerda fél hat?”- írtam Bennek.
„ Tökéletes, nagyon várom, feljössz hozzám?”
„ Igen. Majd írd meg a címet mert kocsival járok dolgozni így nem kell értem jönni. ”
„ Rendben szépségem.”

A telefonomat ledobva temettem kezeimbe arcom. Hát elkezdődött, innen nincs vissza út, kezdem úgy érezni magam mint a város ribanca. Ott van Greg, a doki is csapja a szelet, tegnap smároltam Tommal és szerdán Jön Ben. Mi  a  franc ütött belém?

**

Már műszak vége felé jártam mikor elővettem mobilomat és körbe fordultam hogy nem hall-e valaki. Tárcsáztam Nikkiet majd csak vártam.
- Halihó.- szólt bele vidáman.
- Szia drága barátnőm.
- Na mi kell? kérdezte mire felnevettem.
- Túl jól ismersz.
- Igen, ez így van. Mi a helyzet? Dolgozol?
- Igen, mond neked vannak még vizsgáid?
- Igen, kettő, miért?
- Nem kell segítség a tanuláshoz?- kérdeztem majd ismét körbe fordultam.- Mondjuk ma?
- Öhm…nem értelek.
- Találkozom vele, ma fél hatkor…
- Bennel?
- Igen.
- Úr isten, de jó..- nevetgélt izgatottan.
- Gregnek azt mondtam neked segítek tanulni ma…
- Oké, akár itt is alhatsz.- mondta mire elmosolyodtam.
- Köszönöm.- sóhajtottam.
- És mi a  terved a továbbiakra?
- Találkozom vele egyszer-kétszer, azalatt kitudom találni mit akarok, hogy tényleg a szabadság és az izgalom-e amire vágyom vagy csak egyszeri fellángolás és ha tényleg amellett döntök akkor beszélek Greggel. Nem akarok neki még nagyobb fájdalmat okozni.
- Akkor Bennel nem gondolod komolyan? Mármint szerelem meg kapcsolat meg ilyenek.
- Nem…nem hiszem. Meglátjuk, erről is beszélnem kell majd vele. Hogy nehogy félre értsük egymást.
- Akkor ezek szerint ma nálam alszol.
- Igen, ha Greg keres nálad, mindenképp..- mondtam majd körbenéztem. dr. Sepherd közelített felém.- Jön a vén kecske, mennem kell. Köszönöm még egyszer.
- Nincs mit, csak vigyázz magadra. Szeretlek.
- Én is téged. Puszi.- mondtam majd kinyomtam és zsebembe csúsztattam.
- Ma még nem is láttam kedves Nina..- állt meg mellettem mosolyogva a doki.
- Elég sűrű napom volt.
- A szakvizsgára készül?
- Igen.- mosolyodtam el.
- Holnap kapják meg a vizsga időpontokat. Az utolsó konzultáció a vizsga előtt egy héttel lesz majd.
- Remek, köszönöm hogy szólt. A jegyző könyveket az előbb tettem le az asztalára főorvos úr.- mondtam mire bólintott.
- Nézze Nina, a múlthéten, nem akartam goromba lenni magával, csak a csoda szép szemei megigéztek és mióta megláttam csak magára tudok gondolni.- mondta mire felhúztam szemöldökömet majd elmosolyodtam.
- Doktorúr, értse meg nekem van valakim.
- Greg? Ugyan már, Nina magának több jár.
- Igen, de nincs apa komplexusom. - mondtam mire nevetni kezdett.
- Nem vagyok olyan öreg. Negyvennyolc éves vagyok. Jóképű, van pénzem…mi kell még.
- Nem minden nő tartja a legfontosabbnak az anyagi helyzetet. Én például a nem kategóriába tartozom. Én ha nem szeretek valakit nem tudok vele lenni, még ha milliárdos akkor sem. Én nem vagyok kilóra megvehető, sajnálom.
- Nina, mellettem jó dolga lenne, megkönnyíteném a karrierjét.
- Na erre pont nem vágyom. Szeretnék én magam megdolgozni mindenért. - mondtam majd karórámra néztem. -  Nekem lejárt a műszakom, most haza megyek. Viszlát dr. Sepherd.- az ügyeletes szoba felé haladva nem tudtam magamban eldönteni, hogy egy két diplomás , intelligens ember hogy lehet mégis ilyen hülye és nehéz felfogású. Meddig jön még nekem a nyálas szövegeivel amiktől rosszul vagyok, mi a francért nem érti, hogy akkor sem kellene ha ő lenne az utolsó férfi a földön.
Miután átöltöztem bezártam a szekrényem és a táskámat vállamra véve indultam el a folyosón.
- Sziasztok lányok. - köszöntem a nővér pultnál majd a lifthez érve megnyomtam a gombot és vártam. A liftbe beszállva megnyomtam a mínusz 1-es gombot és ahogy leértem a kocsimhoz indultam. Gyorsan beszálltam és bedugtam az indító kulcsot a helyére. Bekapcsoltam a  biztonsági övemet majd a táskámat elhelyeztem az anyós ülésen. Ismeretlen volt a környék ahol Ben lakik. Tudtam, hogy a belvárosban valahol de pontosan az utcát nem tudtam így beírtam a  gps-be majd indultam is. Negyedóra múlva a dugót elkerülve szerencsére megérkeztem a magas épület elé. Leparkoltam majd összeszedtem magam és kiszálltam.  Belépve az épületbe köszöntem a portásnak.
- Segíthetek kisasszony.
- Köszönöm nem, tudom hová kell mennem, csak egy barátomhoz jöttem. - mosolyogtam rá mire bólintott majd elindultam a  lifthez. Oda belépve megnyomtam a húszas gombot. Az épület harminc emeletes volt, modern épület. A liftből kilépve körbe néztem a folyosón majd megnéztem a kis cetlit. 2043-as ajtó…elindultam balra valami megérzéstől fogva és kerestem az ajtót. A folyosó végén meg is találtam. Nagy fekete ajtó, rajta arany számokkal kiírva a 2043. Idegesen hátra simítottam a hajam majd kopogtam. Az ajtó egy percen belül kinyílt és Ben mosolygós arcával találtam magam szemben. Jobban kitárta az ajtót és elállt az útból.
- Szia, gyere be.- mosolygott. Én beléptem és megvártam míg bezárja az ajtót.
- Szia.- nyögtem ki nagy nehezen, most, teljesen józan állapotomban valahogy szégyenlősebb voltam. kibújtam cipőmből majd letettem táskámat. Ő felakasztotta azt  és derekamra csúsztatta kezét.
- Érezd otthon magad, nézz csak körbe én töltök egy italt. Fáradtnak tűnsz.
- Kicsit az vagyok. - bólogattam majd elindultam beljebb. A nappaliba, ahonnan egy folyosó és egy nagyobb ajtó nyílt. A nagy ajtó felé indult Ben így gondolom az a konyha és az étkező. A folyosóra kanyarodva négy ajtó nyílt. Gondolom fürdő és hálószobák.. A folyosón a fal színe fehér volt és ez a nappaliban is folytatódott. A falakat modern festők által készített absztrakt festmények díszítették. A berendezés nagyon minimalista volt, a szürke és a fekete szín uralkodott, épp csak annyi bútor amennyi kell. Hatalmas bőr kanapé a szintén elég nagy tévé előtt. Két bőr fotel, a sarokban egy sarok íróasztal amin nagy rend volt, csak Ben laptopja és néhány mappa és egy ceruza tartó foglalta a helyet. Kellemes illat és főként jó volt a klíma, kellemes hűvös volt a kinti meleghez képest. Miután jól szemügyre vettem a  nappalit Ben után mentem. A konyha hatalmas volt és egy pult választotta el az étkezőtől ahol egy tíz személyes asztal volt és egy beépített üvegpolc ahol a tányérok és különböző poharak voltak elhelyezve. A konyha fehér volt, középen hatalmas ablak terült el a mosogató s munkapult fölött. A szekrények fekete színűek, a munkapult márványszínű. A mosogatógép volt ami kilógott, az sötét szürke volt. Ben mosolyogva nézett rám. - Szép lakás. - néztem rá.
- Köszönöm.
- Hol is laksz te, hogy ideiglenesen itt maradsz?
- Nem mondtam?
- Nem.
- Ohh… New Yorkban van a főirodánk. Itt van egy kisebb irodánk amit ideiglenesen én vezetek amíg megtalálom a tökéletes vezetőt.
- Értem.- bólogattam.
- Csak a hotel olyan hideg, barátságtalan, ezért gondoltam hogy lakást bérelek ahová a munkatársaimat is megtudom hívni vacsorára vagy egy italra.
- És a nőkről se feledkezzünk meg.
- Elhiszed ha azt mondom rá sem néztem senkire mióta veled voltam?
- Nem.- mondtam mire nevetni kezdett.
- Kemény dió vagy te nő..- jött közelebb két pohárral.- Tessék, egészségedre.
- Egészségedre.- koccintottuk össze poharainkat majd bele kortyoltam az italba ami meglehetősen finom lett, de tudtam hogy vigyáznom kell.
- Annyira boldog voltam mikor megláttam az első üzeneted.- jött közelebb és végig simított a karomon.
- Beszélnünk kell erről..
- Miről?
- Ami köztünk folyik…
- Oké, beszéljünk.- tárta szét karjait majd leült az egyik bárszékre majd a másikra mutatott, hogy foglaljak helyet. Miután leültem sóhajtottam majd szemébe néztem.
- Te mit akarsz?
- Téged.
- Na jó, de milyen értelemben, csak szexelni akarsz ugye?
- Erre most kell válaszolnom?
- Szeretném tudni mi jár a fejedben velem kapcsolatban. Én nem akarok semmi komolyba bele bonyolódni, érted?
- Nem igazán.
- Úgy értem ha Greggel szakítok, nem miattad szakítok hanem magam miatt mert mellette már nem vagyok boldog. Együtt lehetünk, kezdhetünk viszonyt de ha találkozom esetleg életem szerelmével akkor ez abba marad.- mondtam mire nevetni kezdett.
- Honnan veszed, hogy nem én vagyok életed szerelme?
- Azt már tudnám. Azt az ember érzi, és ilyet nem éreztem veled kapcsolatban, ahogy Greggel kapcsolatban sem.
- Akkor mit érzel velem kapcsolatban kicsi csillag?- állt fel és elém lépett. Combjaimra csúsztatta kezeit és végig simított rajtuk.
- Vonzalmat, vágyat. De ennyi..
- És esélyt azért adsz nekem hogy ez megváltozzon?
- Randizni akarsz velem?
- Még az is lehet, nem tudom, csak ha te is akarod. Nem erőszak, csupán egy ajánlat. De egy próbát megérne és ha utána sem érdekellek úgy akkor maradunk a sima szexnél. Mit szólsz?
- Randizni csak a szakítás után randizhatok , úgy nem, hogy még Greggel vagyok, és nekem a szakításhoz még idő kell. - mondtam mire bólintott majd elvette poharamat és közelebb hajolt.
- Akkor várok addig hercegnőm..- simogatta derekam majd egyik kezét hátamra csúsztatta és orrát enyémhez érintette.- Mikor elmentél a hotelból majdnem utánad mentem.
- Ne hülyülj, annyira nem lehettem jó.- mondtam mire nevetni kezdett.
- Kulcsold át lábaiddal a derekam.- mondta mire úgy tettem ő pedig fenekem alá nyúlt és úgy tartva a nappali felé indult, onnan tovább a folyosóra majd az utolsó ajtónál megállt. Lenyomta a kilincset és belépett.- Tudod mi a helyzet?
- Mi?- suttogtam mire elkezdte felhúzni pólómat ami alatt csak egy vékonyabb csipke melltartó volt.
- Őrülten kívánlak.- mondta majd letett a földre és levette pólómat majd letérdelt elém és farmeremet kezdte levenni. Ahogy kiléptem belőle combomat kezdte el csókolgatni és lentről felfelé haladt mígnem elért a csipke bugyiig. Akkor édes mosollyal ajkain felnézett rám majd felállt és derekamat simogatva csókolt meg. Még mindig az a csók, amitől elgyengül a lábam, hogy tud így csókolni? Ilyen szenvedélyesen mégis gyengéden? Az egyetlen probléma, hogy nem szerelmesen… de azt tőle sosem fogom megkapni, így beérem ezzel. Már nagyon az övé akartam lenni így felhúztam pólóját majd segített és áthúzta fején és a földre dobta. Gyorsan kibontotta övét és letolta a nadrágját. - Meddig vagy elengedve szépségem?
- Jó hírem van, egész éjjel. De reggel nyolcra a kórházban kell lennem.
- Ohh igen az a  fehér köpeny, baromi izgató, tudod? Ahogy feszül a  melleden és rásimul a derekadra, ahogy épp csak elrejti a formás fenekedet. Basszus, tudod milyen szexi nő vagy?
- Nem, mond csak még el párszor..- mosolyogtam rá  mire nem szólt semmit csak forrón megcsókolt és közben lefektetett az ágyba.
Ez kellett nekem, az érintései, ahogy vággyal teli tekintetével végig mér. Ahogy magához szorít. Csókol és simogat, mennyei érzés…

Sziasztok!
Remélem tetszett a rész. Ha kérdésetek, észrevételetek van a történettel kapcsolatban nyugodtan osszátok meg velem itt vagy facebookon ! Nagyon örülök a sok megtekintésnek. Nagyon boldoggá tett tényleg. :)  Nagyon örülnék a visszajelzéseknek is szóval csak hajrá. Ne féljetek megosztani a véleményeteket velem. :D
❤❤Pusszancs! ❤❤

Egészségedre...

Hajnali három és én itt ülök az ablakban. Bámulom az utat, az időnként elhaladó autókat. Greg alszik, mint a bunda, nekem meg Ben jár a fejemben. A kezemben a mobillal és a névjegy kártyájával. Találkoznom kell vele, beszélni akarok vele. Vele másnak érzem magam.

„ Találkoznunk kell. Nina.”- írtam majd lenémítottam a telefont és lefeküdtem Greg mellé. Tudom, hogy nem helyes amit teszek, mert Greg nagyon édes pasi, de nem nekem, én többre vágyom ennél. Tudom, hogy összefogom törni a szívét ha ez kiderül, és tudom, hogy bűntudatom lesz de nem temethetem el magam.

Reggel ébresztőórám hangjára ébredtem, fél nyolcra állítottam, hogy eltudjak készülni a Tommal való találkozásra. Kényelmesen öltöztem, egy farmer rövid nadrág, fehér trikó és torna cipő.  A hajamat lófarokba fogtam majd kontyba tekertem és rögzítettem. Nagyon minimális sminket tettem fel, ami vízálló szempillaspirálból - mert Tom mellett garantált a sírva röhögés- és kevés pirosítóból állt. Az ajkaimra enyhén fénylő ajakbalzsamot kentem.  Megittam a kávém, fogat mostam és táskámat megfogva elbúcsúztam Gregtől és már indultam is. A kocsiba beszállva csipogott telefonom.

„ Alig várom, hogy lássalak. Mikor és hol? Ma?”- jött a válasz üzenet Bentől.
„ Ma nem jó, találkozóm van. Holnap megírom a beosztásom, kitalálok valamit. „
„ Jó hírem, hogy már nem a hotelban lakom, kivettem egy kis lakást, hosszabb ideig maradok.”- hm…nem rossz hír, ez tény. Egyre inkább felcsigázódtam.
„ Holnap hívlak vagy írok.”- küldtem el majd eltettem a táskába és beindítottam a motort..

Tomhoz pont kilencre értem. Kipattantam a  táskámmal a vállamon majd az ajtóhoz érve csöngettem.
- Jövök..- hallottam Tom hangját majd nyílt az ajtó és Tom fél meztelenül állt előttem. Egy pillanatra megragadt tekintetem szépen kidolgozott hasán majd szemébe néztem.
- Szia..- mosolyodtam el.
- Szia kis lány, gyere be, kicsit bealudtam, negyed órája keltem.
- Mit csinálunk ma? Hová megyünk?- figyeltem izmos hátát. Mi? Mi a franc van már velem? Elkaptam róla tekintetem és megdörzsöltem homlokom.
- Sehová…- vágta rá.
- De azt beszéltük, hogy nem ülünk egész nap bent. Olyan jó idő van, le akarok sülni, direkt ezért vettem rövid nacit meg trikót.- dobtam le a táskámat a konyhában.
- Lefogsz sülni , emiatt ne aggódj. Gyere..- fogta meg kezem és az ablakhoz vezetett amin kinézve a medencét láttam meg ami teljesen felvolt töltve vízzel és tele volt labdákkal , a szélén pedig két gumi matrac árválkodott.
- Feltöltötted vízzel? Sosem szoktad…
- Tudom, és ez eddig nagy hiba volt, hisz minek van medence a hátsó kertemben ha nem használom, nem igaz? Azt mondtad ki akarsz mozdulni, én viszont kicsit önző módon nem akartam emberek közé menni, sokkal inkább szeretnék veled kettesben lenni, csak beszélgetni, élvezni a napot. Zenét hallgatni és kajálni. Ugyanis grillezni fogunk ha nem a medencében vagyunk. Na mit szólsz?- kérdezte mire fülig érő szájjal a nyakába ugrottam.
- Tökéletes terv.- mosolyogtam rá majd az arcomról lehervadt a mosoly mikor egy apró probléma merült fel.
- Mi a baj?
- Nem hoztam bikinit és bár tudom legfőbb vágyad, hogy meztelenül láss a medencédben- forgattam meg szemeimet- ez nem fog bekövetkezni, ez a ruha meg nem épp fürdésre alkalmas hacsak nem akarod látni azt amit nem akarom hogy láss.- mondtam a mellemre célozva ugyanis még csak nem is push up melltartót vettem fel, hanem csak egy sima fehér csipke melltartót.
- Oké, egy mondatban rég hallottam ennyi szexuális utalást de…emiatt sem kell aggódnod. Vettem neked egy bikinit.
- Te? Nekem? A méretemet sem tudod.
- Hát baromi nehéz volt kitalálni, am meg azt a standard méretűt vettem amit mindenhol masnira lehet kötni így kedvedre kötözgetheted a méretedre.
- Öhmm. Na jó, az amúgy nem standard méret ugye tudod…. Ugye nem három xl-es bikinit vettél nekem?- mondtam mire nevetni kezdett.
- Nem, menj a szobámba, ott van az ágyon. Én addig töltök neked valami italt.
- Csak ne legyen erős, ma még vezetek.- kiabáltam már  a folyosóról. A szobájába lépve meglepően nagy volt a rend, talán még sosem fogadott itt ilyen tisztaság. Az ágyon egy sötét kék bikini volt, tényleg az a  mindenhol kötős fajtából de szerencsére nem volt sem kicsi sem nagy. Hiába mondja, hogy standard méret ez nem az. Ami jó egy ötven kilósra azt egy száz kilósra sehogy rá nem köti. Becsuktam az ajtót és elkezdtem levetkőzni. Gyorsan magamra kaptam a bikinit, mindenhol kellően szorosra kötöttem, dupla masnira majd a ruháimat összehajtogattam és a fotelba tettem. A tükörbe jól megnéztem magam majd visszamentem. Mikor rám nézett elmosolyodott.
- Szóval jó a méret.
- Honnan tudtad milyen méret kell nekem, de komolyan?
- Hát szemmérték? Nem is tudom, mondtam az eladónak, hogy nagyjából olyan az alkatod mint neki erre adta ezt. De igazából, csak megsúgom, te jobban nézel ki.- mondta mire felnevettem.
- Köszönöm, édes vagy, ha nem lennél a legjobb barátom…
- Akkor?- húzgálta szemöldökét amitől csak zavartabb lettem.
- Hát ... akkor lehetnél más. De még jó, hogy a legjobb barátom vagy. Na de mesélj nekem a katona diétáról, miért nézel ilyen jól ki?- nyávogtam a végét.
- Bocsánat…- mondta mire nevetni kezdtem. - Semmi extra azt esszük amit kapunk, és folyamatos erőnléti edzések vannak ha a bázison vagyunk, a terepen meg magunkról gondoskodunk, értsd edzés. A terep adta lehetőségeknek megfelelően.
- Nekem is ilyen edzés kellene hogy leolvasszam a zsírt magamról.- mondtam mire felhúzott szemöldökkel nézett rám de nem mondott semmit csak elfordult majd közelebb jött és derekamra csúsztatta kezét de akkor felsikítottam.- Jó ég Tom..- ugrottam el tőle mire egy jég kockát mutatott felém majd a mosogatóba dobta.
- Még egy ilyen zsíros szöveg és durvább büntit kapsz. Mit akarsz leolvasztani magadról, tök szálkás a tested. Nem is értem hogy, edzőterembe jársz?
- Nem, genetika.- mosolyogtam boldogan.
- Na akkor itt az italod. Igyunk arra, hogy ma felhizlallak.
- A fenéket..- nevettem majd koccintottunk és belekortyoltam a  jeges italba. - Hm..ebben mi van?
- Titok, saját recept, nem adom ki.
- És mi lesz a menü? Azt kiadod?
Grillezett hús és zöldség, de addig még van idő, menjünk ki. - mondta mire csak bólintottam majd a poharamat megfogva indultam a hátsó ajtó felé ami egyenesen a medencéhez vitt. Körbe néztem, tetszett ez a kert, mindig olyan szépen rendben volt tartva és most, hogy a medence is felvan töltve, még jobb. A poharamba bele kortyoltam majd letettem a kis napernyővel árnyékolt asztalra.
- Milyen volt a heted?- kérdezte mire ránéztem.
- Borzalmas. Meséltem már a főorvosról aki azt hiszi én leszek a második felesége?
- Említetted bár nem sok mindent mondtál róla? Csak nem bepróbálkozott?
- Hát kávét hozott hét elején én meg finoman szólva értésére próbáltam adni, hogy sosem érdeklődnék iránta erre egész héten szívatott, szinte mindennap túlóráztam. Most zajlik a válása és elkötelezett rajongóm, azt mondta az első felesége is ellenállt egy ideig, de aztán beadta a derekát.
- Talán veled is ez lesz.
- Dehogyis…
- Olyan ronda, dagadt? Büdös?
- Nem egyik sem, ahhoz képest elég vonzó pasi, fiatal korában biztos sok nő oda lehetett érte, de legalább húsz évvel idősebb. Én csak vén kecskének hívom, hisz az apám lehetne, nekem egy olyan férfi kell aki mindenben partner lehet, akivel családot alapíthatok, nem egy vén ember akivel ha közös gyerekünk lenne a suliban gúnyolnák a kicsit hogy a nagy apja viszi reggelente és megy érte miközben ő az apja.
- Hm…a mondandód első feléhez visszatérve, Greggel vége?
- Érzelmileg? Régóta, gondolkoztam, ott volt az a lánybúcsús ügy is, és amúgy is régóta tudom, hogy valami nem stimmel köztünk, vagyis sok minden nem klappolt de ez már részlet kérdés…
- De ezek szerint még nem mondtad el neki…
- Még nem, de muszáj leszek előbb utóbb, Greg is jobbat érdemel aki neki tudja szánni az életét.
- Lesz ilyen nő, azthiszed?
- Nem tudom, de én nem temethetem el magam miatta.
- Hűha, megjött az eszed végre?
- Haha..
- És mi lesz azzal, hogy összetöröd a szívét.
- Ez elkerülhetetlen. Nem akarom de…ha vele maradok akkor csak halasztódik a szívtörés. Ha nem most akkor két év múlva , vagy három, de előbb utóbb bekövetkezik. Tudom, hogy fájni fog neki, és nekem is rossz lesz de ideje kicsit magamra is gondolni.
- Mi miatt gondoltad így meg magad? – ült le a medence szélére és a vízbe lógatta a lábát.
- Tegnap a csajokkal voltam és éjszaka alig aludtam. Az ablakban ültem és mérlegeltem…és Ben miatt.
- Ben? Akivel az történt?- kérdezte halkan.
- Igen. Ő…a héten találkoztam vele..
- Mi?
- Véletlenül, behozta a kórházba az unoka húgát aki leesett a lépcsőn. Beszéltünk pár szót, megcsókolt és megadta a számát. Találkozni akar velem és én is vele…szükségem van egy kis időre mikor csak magammal foglalkozom. Mikor nem törődöm azzal, hogy másnak mi a jó, mikor arra koncentrálok hogy nekem legyen jó…szerinted ez rossz?
- Nem, semmiképp, tulajdonképp megértelek. Csak…
- Igen?
- Komolyan gondolod ezzel a pasassal?
- Nem, vagyis nem, nem hiszem. Csak kiakarok törni a börtönből ahol eddig éltem, kicsit kikapcsolni, újat tapasztalni, minden téren és ha közben jön az igazi már boldogan vágok bele egy komoly kapcsolatba ahol a másiknak szentelem mindenem, az időm, a testem, a gondolataimat. Értesz?
- Hát persze. Nem vagyok hülye, erre már rég szükséged lett volna, még Greg előtt, de neked az orvosi volt a fontosabb, a karrier, amit meg is értek, hisz sikeres vagy, a karriered felfelé ível, nagyon sikeres és elismert orvos lehetsz.. Különleges érzéked van az emberekhez, kiváltképp a gyerekekhez és ezért nagyon büszke vagyok rád. Én csak remélni tudom, hogy egy nap találok majd egy olyan lányt mint te vagy, aki okos, a hajszíne ellenére is..- mondta mire felnevettem.- És kedves, figyelmes, odaadó, aki törődik másokkal… szóval mint te…
- Ez nagyon jól esett, tudod?- fogtam meg kezét mire rám mosolygott. Kisfiús mosolya láttán én is mosolyogtam. Mindig is szerettem ezt benne, mindenkit le tud venni a lábáról vele.
- Kedves Sabrina, én mindig melletted állok, még ha messziről is, de melletted leszek. Ha úgyérzed most Ben a jó választás akkor találkozz vele, de Greg érzéseit is vedd figyelembe olyan szempontból hogy nem húzhatod a végletekig. Találkozz azzal a pasival egyszer vagy kétszer, míg kiderül tényleg ezt akarod-e, tapasztalni és szabadnak lenni és ha így érzed azután is akkor beszélj Greggel mert minél hosszabb ideig tart ez a  viszony neki annál nagyobb fájdalmat okozol..- mondta mire vállára hajtottam fejem.
- Utálom hogy te ilyen vagy.
- Milyen?
- Megértő, támogató, és figyelmes.
- Bocs.
- De komolyan, miért támogatsz minden hülyeségben?
- Mert szeretlek te majom.- mondta majd belökött a vízbe. Annyira megijedtem, hogy egy kis vizet is nyeltem de ahogy felbukkantam a  vízből ránéztem és elkaptam a lábát majd berántottam.- Te kis maki…- nevetett majd elkezdett labdával dobálni. Én sikítva nevettem és próbáltam minél messzebb úszni tőle.
- Olyan gonosz vagy…szólhattál volna.
- Abban mi a  poén cicuska.
- Cicuska? Mióta vagyok én cicuska, nyuszikám?
- Azóta mióta én nyuszika vagyok.- nevetett majd újabb labdát dobott felém ami telibe talált. Nem fájt de elfordultam és megkapaszkodtam a medence szélébe míg másik kezemmel az arcom tapogattam. Rá sem néztem mert tudtam, hogy akkor elröhögném magam és lebuknék.  – Hé, Nina, jól vagy? Nem akartam erőset dobni, csak már észre sem veszem hogy mekkora erőt fejtek ki. Ne haragudj, jó…- simított végig vállamon.- Kérlek, bocsánatot kérek.- Harapta meg vállam gyengéden mire ránéztem majd elmosolyodtam és lenyomtam fejét a víz alá.- Nem is fájt.- mondta vádaskodva mikor felbukkant.
- Tudhatnád, hogy keményebb csaj vagyok..- nevettem mire elkapta derekam a víz alatt majd elrugaszkodott és magával rántott a víz alá. Én derekára kulcsoltam a  lábam és próbáltam minél tovább bírni . Ahogy ránéztem integetett, a víz eleinte kicsit kellemetlen volt a szememnek de aztán megszokta és visszaintettem. Elengedtem lábaimmal derekát de akkor csuklómnál fogva lejjebb húzott magához. Hogy lehet ilyen tüdeje? Mutattam, hogy felmegyek levegőért. Csak bólintott majd elengedett. Mikor kiért a szám a vízből fújtam egy nagyot és próbáltam mély levegőket venni.  Tom is feljött és a víz alatt belecsípett fenekembe.
- Ezen egy gramm zsír sincs..- nevetett majd kimászott a medencéből és  a napozó ágyak felé sétált. Én is követtem majd leültem a törölközőre és kezembe véve az italomat lehúztam.-Hozzak még?
- Igen, de ezúttal lehet több is.- mondtam mire vigyorogva szalutált. Én kinyúltam a napozó ágyon és élveztem a nap meleg sugarait.
- Hé cicuska, ébren vagy?
- Miért hívsz cicuskának?
- Mert tetszik..- nevetett mire kinyitottam szemem és elvettem a poharat amit kezében tartott.- Egészségedre.
- Egészségedre.- koccintottunk majd jól meghúztama  poharat.
- Lehet hogy nem kellene ilyen hirtelen, nehogy megártson.
- Te komolyan engem féltesz? Tény, rég ittam többet mint egy pohárka, na jó a lánybúcsún, de attól még bírom.
- Ahogy gondolod, csak szóltam, nem mondhatod hogy nem figyelmeztettelek..- mosolygott majd átment az ő ágyára és kinyúlt.- Amúgy hoztam után pótlást. Ott van a mixerben az asztalon.- mondta mire csak bólintottam miközben figyeltem ahogy lefekszik és helyezkedik.
- Mesélsz a katonaságról? Sosem mondasz róla semmit, nagyon kemény?- kérdeztem mire sóhajtott. - Nem akarsz róla beszélni?
- Nem csak…semmi extra. Ha  a bázison vagyunk edzünk, felkészülünk, a háborús övezetekről szóló jelentéseket vizsgáljuk elemezzük.. Terepen meg, túl élünk. Száz százalékban oda kell összpontosítani mert bármikor jöhet egy gránát vagy egy golyó.
- Sokan vagytok együtt?
- A mi csapatunkban húszan vagyunk, öt ilyen csapat van. Minden csapatnak megvan a parancsnoka, parancsnok helyettese.
- És te mi vagy?
- Parancsnok helyettes, így a felelősség is nagyobb rajtam.
- Büszke vagyok rád, nagyon. Már hány éve hogy beléptél?
- Hat, lassan hét. Az első négy volt a nagyon rossz.
- Nekem is, nem is láttalak…
- Tudom Nina. De tudod azóta sem sokkal jobb, ugyanolyan magányos vagyok mint az első nap. Látom ahogy a csapattársaimnak küldik otthonról a leveleket, a képeket a gyerekről, vagy a kutyáról. Hallom ahogy beszélgetnek, hogy mennyire várják hogy haza jöhessenek. Én meg ülök és magamban töprengek, hogy nekem miért nincs senkim, aki írna nekem, aki erőt adna, akiért küzdhetnék.
- Tom…
- Inkább ne mondj semmit erre..- mosolygott rám fájdalmasan mire felálltam és átültem mellé. Megfogtam kezét mire csak elfordította tekintetét.
- Én mindig itt leszek neked.- mondtam halkan mire elmosolyodott.
- Csak miattad szoktam haza jönni, akár a bázison is maradhatnék de miattad haza jövök.
- Köszönöm.
- Nekem… te vagy a családom.
- Ha ezt tovább folytatod, elsírom magam. - mondtam vékony hangon majd elnevettük magunkat. Tényleg sírhatnékom támadt, összeszorult a szívem és a torkom…
- Elmondhatok valamit?
- Hát persze.
- De nem nevetsz ki?
- Gondolom nem.
- Ez nekem nem elég…
- Megígérem, nem nevetek. - forgattam szemeimet.
- Mikor terepen vagyunk mindig van nálam egy kép.
- Egy kép?
- Igen, mi ketten vagyunk rajta, a diploma osztódon készült.
- Nem mondod, hogy azt a borzalmas képet őrizgeted rólam?- nevettem halkan mire ő is kacagott. - De hisz azon olyan torz a fejem.
- Szerintem meg imádni való…- fogta meg a kezem. – Erőt ad nekem..
- Na menj arrébb, hagy feküdjek ide melléd.- mondtam mert már közel álltam a síráshoz és nem akartam, hogy lássa. Befeküdtem mellé, mellkasára hajtottam fejem és nem engedtem el kezét. Tom mellett valahogy mindig biztonságban éreztem magam. Most is így van, ahogy magához ölelt és karomon pihentette kezét mintha páncél védene… Próbáltam mélyen lélegezni de minél inkább bele gondoltam abba amit mondott csak elfogott a sírás. Mikor megérezte az első könnycseppet ahogy mellkasára pottyant végig simított karomon.
- Ne sírj…
- Utállak…- nevettem sírva.
- Én meg imádlak, tudod? - mondta gyengéden és magára húzott. Mellkasába fúrtam fejemet és nem néztem rá.
- Megváltoztál.- suttogtam.
- Ez nem igaz…
- De igen, nagyobb vagy, erősebb, gyengédebb és ezért zavarban vagyok. - mondtam mire nevetni kezdett.
- Csak a kisfiúból férfi lett, ez az élet rendje…- nevetett.- Nincs okod a zavarra, csak nézz rám, bátran.- mondta mire felemeltem a fejem és ránéztem. Felemelte a kezét és letörölte nedves arcom. Először láttam a tizenöt év alatt vonzónak őt, mármint úgy igazából. Azt eddig is tudtam, hogy Tom jó pasi, meg fiatal korában is helyes fiú volt de most, igazán vonzónak látom őt és ez a  tudat megijesztett. Gyengéden simogatta arcom míg az utolsó könnycsepp is eltűnt majd felült velem, de úgy mintha én nem is feküdnék rajta így ahogy felült én ölébe kerültem.- - Tudod mit szeretek a veled való találkozásokban?
- Mit?
- Garantált a nevetés, de a sírás is. Olyan érzékeny vagy..
- Hát boccs..- próbáltam felállni de derekamra fonta karjait és ott tartott.
- Félre értettél, ez jó, hogy nem vagy egy kőszikla, nekem tetszik hogy ilyen érzékeny vagy.- mondta és azt hiszem a hangsúly a tetsziken volt. Tom sosem közeledett úgy hozzám, el sem tudtam képzelni, hogy valaha is lehetne köztünk valami, és ugyan vonzónak látom még most sem megy.
- Azt hiszem, most leiszom magam.- mondtam mire elengedett és felállhattam. A kis asztalhoz mentem és lehúztam a poharam tartalmát majd újra töltöttem a mixerből és azt is megittam.- Ez nem lesz elég hozzá, mid van még?- kérdeztem mire nevetve felállt majd kezemet megfogva indult a konyhába. A hűtőből elővett egy üveg rumot és egy üveg vodkát…
- De te nem vezetsz még ma?
- Mire van a taxi?- emeltem meg poharam majd töltöttem bele egy kis vodkát.
- Én viszont nem iszok, nem akarom felgyújtani a  házamat grillezés közben.
- Ahogy érzed nyuszikám..- mosolyogtam rá majd meghúztam a  vodkát. Ahogy hirtelen meghúztam, olyan hirtelen végig égette a nyelőcsövem és köhögni kezdtem de aztán megráztam magam majd vettem egy mély levegőt. Mosolyogva néztem Tomra aki csak a fejét rázta.
- Csak annyit igyál hogy ellazulj, jó?
- Igenis apuci.
- Ha az apucid lennék most elfenekelnélek.
- Honnan veszed hogy nem azt akarom elérni.- kérdeztem kihívóan, még én magam is meglepődtem rajta. Közelebb lépett és elvette a poharamat.
- Kihúzod a gyufát, cicuska.- mondta majd meghúzta a poharat és elmosolyodott. Ellépett tőlem majd elővette a hűtőből a húst.- Még mindig csak a csirkét vagy hajlandó megenni?
- Igen, meg a  pulykát, meg a disznót.
- Akkor jó, hogy csirkét pácoltam.- mondta majd levette a fedő fóliát a tálról. Egy másik tányért is elővett a hűtőből amin felszeletelt zöldségek voltak elhelyezve. Te hozd a zöldséget, én viszem a húst.
- A vodkát is hozhatom?
- Igen, csak  rumot tedd vissza a hűtőbe.- mondta mire mosolyogva tettem eleget a kérésének.
Egy ideje már sütögettünk, illetve én ittam és lopkodtam az ételből mikor megunta és leültetett a napozó ágyra. Bement a konyhába és vissza már egy nagy pohár színes lötyivel jött. A kezembe nyomta és visszament a  húshoz.
- Tom ez megint mi?
- Egy másik saját recept. Miután a vodkát szépen felélted, bár nem tudom, hogy lehetsz még mindig talpon tőle, itt van ez, finom koktél…
- Ezeket a bázison tanulod?
- Nem cicuska, ezt csak úgy kipróbáltam és megjegyeztem. Kísérletezgettem.
- Egyre jobban tetszik ez a  cicuska megszólítás..- nevettem majd belekortyoltam az italba majd megnyaltam a  számat utána. - Ez baromi finom, tudod?
- Tudom, kedves Sabrina. - nevetett. - Kész a  kaja…- jelentette ki.
- Én még nem vagyok éhes.
- Úgy érted már? Végig lopkodtál..- vigyorgott miközben leguggolt elém de én csak egy gonosz mosoly kíséretében belöktem a vízbe. Hatalmasat csobbant én meg nevettem majd megittam a  maradék italt és utána ugrottam. Rögtön elkapott és fröcskölni kezdett.
- Hagyd abba Tom..- nevettem majd ahogy belecsípett combomba felsikítottam de az is nevetésben végződött.
- Ha tudnád, hogy szeretem hallani mikor nevetsz.
- Te kis cuki fiú.- fogtam meg állát majd elrugaszkodtam és hátra vetődtem a vízen majd lebegni kezdtem.- Tom…
- Mondjad cicuska..
- Milyen nők az eseteid?- kérdeztem.
- Már mondtam, mint te, például..- mondta majd hirtelen a víz alatt találtam magam. Tom keze a fejemen volt és nyomott le de én csuklójára kulcsoltam a kezem és kibújtam alóla.
- Te megakarsz ölni?- kérdeztem kiabálva mire nevetett majd lebukott a víz alá és elúszkált. Követtem és utána úsztam. A víz alatt megint integetett, én odaúsztam majd megfogtam a kezét és forogtam mire bólogatott és hüvelykujját felfelé fordította. Közelebb húzott magához de nekem kezdett elfogyni a  levegőm, jeleztem is hogy felmegyek de ő nem engedett. Magához húzott. Én közben orromon már kifújtam a megmaradt levegőt. Elakartam rugaszkodni de ott tartott és száját enyémre tapasztotta majd átfújt a saját levegőjéből. Mikor elhúzódott csak mosolygott én meg csak néztem majd felúsztam a felszínre. Mikor ő is felbukkant vett egy nagy levegőt.- Azta ez nagyon poénos. – vigyorogtam
- Tetszett?
- Igen, nagyon király.
- Még egyszer?- kérdezte mire bólintottam. Nagy levegőt vett majd lebukott a víz alá, én is így tettem majd követtem, megint úszkáltunk, játszottunk csipkelődtünk mire elnevettem magam és az összes levegő távozott a tüdőmből. Ő rögtön magához húzott és az előbbi teknikával átfújt levegőjéből de ezúttal tovább tartotta ott száját. Mikor elhúzódtam csak mosolyogott és kezét derekamra csúsztatta. Közelebb vont magához majd ajkai újra enyémhez értek de ezúttal levegő nem jött csak egy csók. Valahogy ösztönösen visszacsókoltam mire elrugaszkodott és felúszott velem a felszínre és már úgy csókolt meg. Újra visszacsókoltam. A medence szélének nyomott, én lábaimat derekára kulcsoltam és vállába kapaszkodtam. Teljesen elborult az agyam. Akkor tértem észhez mikor elhúzódott. Mindketten szinte kapkodtunk a levegőért. Hátrahajtottam a fejem és lehunytam a szemem.
- Ez…meg mi volt?- nyögtem ki.
- Nem tudom..- sóhajtotta.
- Te megcsókoltál.
- Tudom, mekkora ökör is vagyok..- mondta komolyan homlokát ráncolva  mire nem szóltam semmit csak nevettem. Ő is rákezdett és hangos nevetésünktől zengett az udvar.
- Te idióta.- boxoltam vállába majd ahogy elhúzódott elengedtem derekát és az egyik matrachoz úsztam. Felverekedtem rá magam.
- Azt hiszed ott biztonságban vagy?
- Nem, de legalább nem tudsz molesztálni.- mondtam mire csak nevetett de én is vigyorogtam.

Miután jól bekajáltunk már csak ittunk meg fürödtünk vagy épp napoztunk. Egész délután emlékeket idéztünk fel és szó sem esett arról a csókról. Tudtam, hogy nem is gondolta ő azt komolyan, csak kipróbálta milyen ha megcsókol, gondolom én, talán a reakciómra volt kíváncsi, passz. De én megtudtam valami fontosat. Nem elég, hogy Tom baromi jó pasi és jó a humora, kedves és figyelmes, még jól is csókol.
Hat óra múlt mikor bementünk a házba és segítettem Tomnak összepakolni, bár még eléggé kótyagos voltam a sok piától.
- Tényleg Nina aludj itt, elférsz, majd én alszom a nappaliban.
- Nincs vendég szobád?
- De van csak nincs kitakarítva.
- Ja…de nem kell haza megyek, csak hívok egy zaxit.
- Mit?
- Egy zaxit.
- Úgy érted taxit?
- Ja, azt mondtam.
- Öhm…na mindegy, maradj itt, reggel meg korán elmész, már most lefekhetsz ha akarsz, menj zuhanyozz le, mindent találsz amire szükséged lehet.
- De nem akarlak kitúrni az ágyadból, én alszom a nappaliban.
- Nina.
- Tom.
- Ahogy szeretnéd.- mondta mire mosolyogtam.
- Megyek megfürdöm. - nevettem majd ott hagytam a mosogatni valóval.- Tom..-kiabáltam ki mikor végeztem.
- Igen?
- Tudnál adni valami pizsit?
- Jövök..
Mikor belépett a szobába látványosan végig mért. Na igen az a kis törcsi amit kivettem a szekrényből épp csak takart valamit.
- Nos egy póló meg valami alsó jó lesz...- néztem rá.
- Hát persze. Máris. - mondta majd ahogy kezembe adta a ruhákat ki hátrált majd becsukta az ajtót. Én sóhajtottam majd elkezdtem öltözni.

Mire visszaértem már megvolt ágyazva a kanapén. Hallottam, hogy Tom még a  konyhában pakolászik így lefeküdtem, úgy terveztem, hogy ott megvárom, csak az álom manók nem így tervezték.
Csak arra lettem figyelmes, hogy a testemet megemelik. A félálomból felébredve észrevettem, hogy Tom vesz ölébe.
- Alszom..- nyögtem ki..
- Tudom, a hálóba viszlek, ott kényelmesebb lesz neked.
- De nem…megbeszéltük…- motyogtam.
- Tudom kis lány, de nyugi… így jobb lesz neked.- hallottam kedves hangját majd valami puhát éreztem magam alatt és a fejem is besüppedt a párnák közé. Oldalra fordultam és beleszippantottam a párnába.
- Olyan finom illata van.
- Azaz én illatom kis csillag. Én szoktam rajta feküdni.
- Akkor neked van jó illatod.- kacsintottam rá fáradtan majd csak néztem.- Maradj velem Tom.
- Tessék?
- Aludj velem, itt.
- Nem akarlak zavarni.
- Kérlek, veled akarok aludni. Ölelj át, olyan jó téged érezni..- suttogtam majd éreztem ahogy a matrac besüpped majd egy kéz hátamra tapadt és közelebb húzott magához. Az én kezem sem tétlenkedett elindult és Tomhoz érve derekára csúszott. Meleg teste mosolygást váltott ki belőlem.
- Ne somolyogj, aludj, mert holnap dolgozol.- súgta fülembe majd éreztem homlokomon forró leheletét ahogy veszi és kifújja a levegőt. Kinyitottam a szemem és felnéztem rá. Velem szemben feküdt csak feje nem teljesen volt egyvonalban enyémmel. Felnyúltam állához mire lehajtotta fejét és rám mosolygott. Én nem szóltam semmit csak nyomtam egy puszit ajkaira.
- Jó éjt Tom.
- Szép álmokat kislány. – susogta miközben adott egy puszit homlokomra.

Reggel a nap sugaraira ébredtem ugyanis azok egyenesen szemembe vágtak. Szemem eltakarva ültem fel majd hajamba túrtam és oldalra pillantottam. Tom még mélyen aludt. Óvatosan kimásztam mellőle és a ruháimat megfogva a fürdőbe léptem. Gyorsan felöltöztem majd megmostam az arcom. Hajamat felkontyoltam és kicsit megcsipkedtem arcomat hogy legyen valami halvány színe, elég sápadt voltam. Ahogy kiléptem az ajtón lábujj hegyen vettem fel a cipőm majd az ágyhoz léptem. És lehajoltam Tomhoz. Adtam egy puszit a homlokára majd ott hagytam. Emlékeztem, hogy a konyhában hagytam el a  táskám így odamentem de mielőtt elindultam volna megfogtam a jegyzet tömböt és egy tollat.

„ Nyuszikám,
Tegnap nagyon jól éreztem magam, minden tökéletes volt, nem tudtam volna jobbat elképzelni. Mindent köszönök, a beszélgetéseket, a nevetést és a könnyeket is. Régóta először éreztem azt, hogy igazán szeretnek és törődnek velem.
Hívj bátran ha felébredtél.

Szeretettel, Cicuska.

Ui.: A kaja is finom volt.
Uui.: Jól csókolsz.”

A lapot letettem a kávéfőző mellé majd táskámat vállamra vettem és elhagytam a házat. A kocsimba beülve elővettem telefonom. Már elmúlt hét így már nem tudok haza menni , egyből a kórházba kell mennem. Gregnek írtam egy üzenetet, hogy mi a helyzet majd beindítottam a motort és elindultam a kórház felé.

Sziasztok!

Köszönöm a sok megtekintést, nagyon boldoggá tesz.

Nagyon remélem hogy sokatoknak tetszik az irományom. 

Ha kedvetek támad elmondani a pozitív/negatív véleményeteket, megosztani velem az ötleteiteket, azt megtehetitek itt vagy a facebookon a bejegyzés alatt kommentben.

Még egyszer köszönöm a megtekintéseket.😊

❤❤Pusszancs❤❤

Túl szép hogy igaz legyen...

Az egész hét elég húzós volt. dr. Sepherd állandóan a nyakamban lihegett, többször maradnom kellett túlórában mert beteget hoztak a műszak utolsó félórájában s ha még csak kisebb sérülése is volt, a vén kecske azonnal akarta látni a jegyzőkönyvet így mindig szó nélkül megcsinálam, leadtam és jöttem el. A hétvégém viszont szabad. Lena még nászúton van, ott is lesz még két hétig, de azért ma írok neki egy üzit, hogy él-e még. Találkoznom kell a lányokkal és Tommal is, és Greggel is lennem kellene egy kicsit. Meg van a terv. Péntek délután, azaz ma, Gregé. Szombaton találkozom a lányokkal és ha minden jól megy vasárnap Tommal lehetek.

Mikor haza értem írtam is a lányoknak, hogy ráérnek-e egy csajos napra. Persze a válasz fél percen belül érkezett, mindkét fél részéről, és még jó, hogy ráérnek. Ők mindig ráérnek hétvégén, ez az előnye annak ha irodai munkád van. Megbeszéltük, hogy elmegyünk az egyik wellness fürdőbe és kiáztatjuk magunkból a gondokat...

Greggel tölteni a napot olyan mintha egyed egy depressziós esős délutánon. Bent gubbasztunk, filmet nézünk, maximum kártyázunk. Semmi izgalom, semmi spontaneitás. Greg a széke miatt nem szeret kimozdulni én viszont megtudok őrülni egésznap odabent.

Ezért is voltam nagyon feldobódva mikor ma megérkeztem a fürdőbe, hogy a csajokkal találkozzak. Természetesen mint általában én érkeztem először így leültem az előtérben és telefonomat nyomkodtam. Hirtelen felugrott egy üzenet ablak. Tom.

„Szia kislány, holnapra mi a terved?”
„Szia nagyfiú, nem tudom , tervezz te, a tiéd vagyok holnap, csak ne legyünk bent a házban.”
„Jól hangzik, mikor jössz?”
„Kilenc megfelel?”
„Tökéletes, várlak.”
„Én meg várom hogy ott legyek. Puszi.”

Mikor megírtam az utolsó üzenetet eltettem telefonom mert láttam a lányokat közeledni így felálltam és kitártam karjaimat akik rögtön bele repültek. Hosszan ölelkeztünk..
- Sziasztok csajszik.
- Helóka..- köszöntek szinte egyszerre.- Be regisztráltál már?
- Nem, gondoltam megvárlak titeket.- mosolyogtam miközben vállamra vettem táskámat.
- Akkor menjünk.- vigyorgott Nikkie. Miután mindhárman beregisztráltunk elmentünk átöltözni fürdőrucira, hogy úszhassunk egy nagyot. A medencéhez érve körbe néztünk, nem voltak túl sokan. Lepakoltuk a törcsiket és csobbantunk. A lányok megálltak a medence szélénél én meg úsztam pár hosszt és csak utána csatlakoztam hozzájuk. Vagyis átmentünk az élmény medencébe. Ott leültünk a vízbe és csak lazultunk. Hátrahajtottam fejem a kis támlának majd sóhajtottam, Ben arcát láttam, ahogy rám néz, ahogy megcsókolt.
- Nagyon elmerengtél..- bökdösött Nikkie.
- Jól vagyok.- néztem rájuk.
- Igen, látjuk, mi történt veled a lánybúcsú óta, az esküvőn tök fura voltál, majdnem elkéstél róla és azóta sem jelentkeztél.
- Dolgoztam. A vénkecske állandóan a nyakamban lihegett…
- A vén kecske?- kérdezték egyszerre.
- Az ki?- kérdezte Ana.
- A főorvos, most válik és hónapok óta udvarol. A hét elején kicsit határozottabban mondtam el hogy én nem érdeklődöm iránta mire egész héten ellenőrizgetett és engem hívott mindig. Egy szabad percem nem volt.
- Oké és az esküvőn mi volt az a késés? Egyáltalán hova tűntél az éjjel a buliból, haza mentél?
- Nem, nem mentem haza, ti hagytatok ott egyedül..
- Csak táncolni mentünk mert te játszottad a hangulat gyilkost. Tudod miről beszélek, ez a, nekem nincs kedvem a bulihoz hozzá állásod sokunk kedvét elrontotta. De Lena lány búcsúja volt, a nővéredé, muszáj volt feldobnunk egy kicsit.- mondta Nikkie
- Ja, oké, meg is értem. Tudom, hogy nem én vagyok a legszórakoztatóbb ember a világon.
- Ez nem igaz, csak túlságosan is a munkádnak élsz.
- Az orvosok már csak ilyenek…tudjátok hogy hamarosan szakvizsga, muszáj rá koncentrálnom. - sóhajtottam.
- És Greg, hogy viseli? Kedvetlennek tűnt a telefonban…- szólalt meg Ana.
- Ő mindig kedvetlen.- nyögtem ki.
- Ajjaj, mi történt?
- Miről beszéltek?- néztem rájuk felváltva. Tudtam hogy megbízhatok bennük de borzalmas érzés bevallani hogy megcsaltam azt az embert aki megbízik bennem.
- Összevesztetek?
- Nem.
- Akkor?
- Ha elmondok nektek valamit akkor ugye nem mondjátok el senkinek.
- Nina, több mint tíz éve vagyunk barátok, ennyi idő alatt azthiszem bizonyítottunk..- mondta sértődötten Ana.
- Oké…szóval azon a lány búcsún…
- Igen?
- Táncoltam valakivel.
- Tényleg, hát ez tök jó.- lelkesedett Ana.
- Aztán lefeküdtem vele.
- Ohh…hát ez…tök jó???- kérdezte Nikkie mire elnevettem magam.
- Ben a neve és nagyon szimpatikus férfi, normális, intelligens, kedves és nagyon figyelmes. Működött a kémia. Nagyon is, megcsókolt és csak úgy sodródtam az árral. A klub melletti hotelban lakott és elmentem vele, ott töltöttem az éjszakát és reggel mikor felébredtem már késésben voltam Tomot hívtam fel, hogy jöjjön értem. Csak Lenának mondtam el, még az esküvőn és hét elején Tomnak. Egyikük sem csodálkozott, hogy megtettem, nem is értem. Persze, mindketten csalódtak úgy mond de megértették …
- Igen, abszolút megérthető, Greg mellett nincs részed hasonló élményekben és nem fogadtál neki örök hűséget..- nézett rám Nikkie.
- Tudom de megbízik bennem. Én csak utálom magam emiatt és amiatt is hogy azóta is gondoltam rá, mármint Benre. - Nem lenne szabad.- mondtam de azt nem említettem hogy a kórházban is találkoztunk.
- Mit tervezel az életeddel tenni? Nem szereted Greget , nem élhetsz vele így egész életedben.
- Tudom Ana, tudom, csak ha elhagyom akkor összetöröm a szívét, fájdalmat okozok neki.
- Greg…szerintem tudja, hogy nem vagy boldog mellette.
- Mondott valamit?
- Nem, csak, látszik rajta mikor rád néz, az esküvőn is láttuk, bűntudata van.
- Neki, miért?
- Mert magához láncolt. és ez neked így nem élet hanem egy börtön ahol mindennap megküzdesz magaddal…
- Nem szeretem őt.
- Tudjuk, egy ideje. - nevetett Nikkie.- Mesélj erről a Benről, jó volt vele?
- Basszus..- nevettem mert eszembe jutott azaz éjszaka a hotelban.- Mennyei. Tud valamit a pasi. Egy fél isten és mellette imádni való.
- Igeeen? Nem jelentkezett azóta?
- De.
- Miiii????- néztek rám izgatottan.
- De nem szándékosan. Az unoka húgát hozta be a kórházba mert az leesett a lépcsőn. Tök véletlenül találkoztunk de bejött az ügyeletes szobába és megcsókolt és olyat éreztem amit…amit csak akkor éjjel, vele. Megadta a számát is. Találkozni akar.
- Te jó ég, de jóóóóó. - ujjongott Ana.
- Mi? Nem, ez nem jó. Nem kezdhetek vele viszonyt.
- Akkor szakíts Greggel és nem lesz viszony.
- Dehogy, nem, sehogy sem jó.
- De vágysz Benre, és arra, hogy vele légy.
- Tudjátok mit, elegem van a pasikból…
- Miért kevesen mondhatják el hogy három pasi is harcol érte.
- Na jó. Greg oké, a doki fúúúúúj, és Ben… neki csak szexre kellek.
- Persze. Csak szexre kellesz neki, hagyjuk már, szeretnék róla képet látni.
- Honnan?
- Közösségi oldalak… A nevét tudod nem?
- De..
- Akkor ha visszamegyünk megakarom nézni….
- Na jó, ez így csak egyre szörnyűbb…- nevettem már kínomban.

Egy jó kis iszap pakolás és kényeztető masszázs után még szaunáztunk egyet majd mindhárman lezuhanyoztunk. Az öltözőben felöltöztem és már indultam volna ki hogy kint megvárom őket a recepción mikor utamat állták.
- Elfelejtettél valamit..
- Mit?
- A képet Benről.
- Oh, anyám, de akkor addig öltözzetek fel míg megkeresem.- mondtam majd leültem a padra és a facebookon beírtam a nevét a keresőbe. A találatok között harmadiknak ugrott ki. Megnyitottam az adatlapját majd a profil képét amin baromi jól nézett ki.
- Na?- bújtak belém mire felemeltem a telefont és mutattam nekik. Ők csak bámulták a képet majd Ana lapozott a következő képre majd a következőre.
- Ahh…anyám Nina, ez egy isten, hogy tudsz neki ellenállni. Ha nekem meglenne a száma már az ágyában lennék.- sóhajtozott Ana.
- Túl szép ez, hogy igaz legyen. Hogy kellhetek én egy ilyen pasinak, nem hiszem el, hogy nem talál nálam jobbat.
- Tudod néha jól felpofoználak. Olyan szép vagy és az alakod tökéletes, basszus Nina..- hördült fel Nikkie. - És mi van akkor ha csak szexelni akar, neked is erre van szükséged, egy kis szexre hogy bepótold azt a két évet amit kihagytál Greg miatt. Nem kell mellette elköteleződnöd, csak egy kis játék, szórakozás. Ha meg egymásba szerettek még jobb.
- Ti most komolyan arra próbáltok rábeszélni hogy csaljam meg Greget? Nektek nem az ellenkezőjét kéne csinálni? Elmondani hogy ez rossz dolog és a többi?
- Hát, de, normális helyzetben igen de a te eseted más, neked erre most igen is szükséged van. A gimit és az egyetemet is végig tanultad, alig szórakoztál, nem pasiztál…a nővéred csinálta jól, ő kiélvezte a fiatal éveit és most boldogan ment férjhez, nem érezve azt hogy bármit is kihagyott az életben.
- Én sem érzem hogy kihagytam volna valamit…- mondtam mire felhúzott szemöldökkel néztek rám.
- Csak a szexet..- mondta Ana.
Ahhhj…mégis hogy folytathatnék viszonyt Bennel, vagy dolgozom vagy otthon vagyok. Gregnek feltűnne.
- Nem ha mi falazunk neked.
- És ez szerintetek meddig menne?
- Greg nem ellenőrizget téged, bízik benned.
- És pont ezért olyan rossz érzés ez, hát nem értitek? Na mindegy, menjünk, majd átgondolom mi lenne a jó döntés.- zártam le a témát.

Mire haza értem már elmúlt hét óra. Greg épp az asztalt terítette meg. Mosolyogva gurult elém.
- Szia kicsim, kipihented magad?
- Mondhatni, jó volt a lányokkal lenni, de végig azért zaklattak hogy miért nem találkozunk többet.
- Felőlem mehetnél többször is, jó téged mosolyogni látni.- simogatta arcom mire lesütöttem szemem.
- Nem lenne baj, úgy értem, hogy magadra hagylak olyankor?
- Nem zárhatlak el a külvilágtól, tudom, tudom, hogy szükséged van a barátaidra…- mondta mire felegyenesedtem és sóhajtottam.
- Majd meglátom. - mondtam de egyáltalán nem a lányokra gondoltam, sokkal inkább Benre.- Milyen illatot érzek?
- Sült csirke.
- Te főztél?
- Neeem egészen.- mosolygott.
- Akkor?
- Hát nem mindent én csináltam. Anyukád beugrott és segített felvágni a húst, a zöldségeket, én már csak a sütőbe raktam be.
- Köszönöm ez kedves tőled. Nagyon édes vagy.- mondtam miközben végig simítottam arcán. - Lepakolom a cuccaimat és jövök, jó?
- Igen, kicsim. - bólogatott. A hálóba lépve lehunytam a szemem, lehet ez még rosszabb, lehet nagyobb a bűntudatom? Igen, tudom, hogy lehet…



Sziasztok!
Remélem tetszett a rész. Ha kérdésetek, észrevételetek van a történettel kapcsolatban nyugodtan osszátok meg velem.Nagyon örülnék a visszajelzéseknek.
❤❤Pusszancs! ❤❤

Ben Wilson

...a vén kecske...

Elmúlt hét óra mikor Cassidiehez indultam. Amikor benyitottam ő nyitott szemmel feküdt az ágyban, Ben meg a fotelban aludt. Elmosolyodtam.
- Szia.- köszöntem halkan.
- Szia Nina néni.- mosolygott rám.
- Hogy érzed magad?- ültem le mellé az ágyba.
- Jól vagyok, már csak kicsit fáj a fejem. Ma haza mehetek?
- Igen, a szüleid az előbb hívtak, tíz körül érnek ide. A nagybátyád készülhet a  fejmosásra.- mosolyogtam.
- Már kész vagyok. - szólalt meg Ben mire Cassie nevetni kezdett.
- Bocsánat, nem akartam felébreszteni.
- Ébren voltam már akkor is mikor bejött kedves doktornő. Annyira sajnálom, hogy nem maradhatunk tovább, ez a  fotel nagyon is kényelmes. - mondta mire megforgattam szemem majd elnevettem magam.
- Megyek megírom a  zárójelentésedet , mert utána én is haza megyek pihenni. - mondtam majd felálltam de Cassie elkapta a kezem. - Mi a  helyzet nagy lány?
- Megölelhetlek?
- Hát persze..- mosolyogtam majd gyengéden magamhoz öleltem. – És ezentúl vigyázz jobban magadra, nincs futkározás a lépcsőn, megbeszéltük?- néztem rá.
- Igen Nina néni.
- dr. Williams, hogy köszönhetem meg?- állt fel Ben. Elmosolyodtam.
- Sehogy, nekem ez a munkám.- mondtam majd kezet fogtunk.- Majd jövök a zárójelentéssel.- mondtam majd zsebre dugott kézzel hagytam el a  szobát.
Miután megírtam a zárójelentést vissza szaladtam vele de mielőtt eljöhettem volna ismét kezet fogtunk de ezúttal egy névjegykártya maradt a kezemben. Rám mosolygott amitől teljesen zavarba jöttem így gyorsan elköszöntem és eljöttem. Átöltöztem és haza indultam. Egész haza úton az éjszaka járt a  fejemben, ahogy hozzám ért és megcsókolt, fura de hiányzott. Jól esett, Ben  olyan más, olyan jó a közelében lenni, valahogy kicserélődöm, és szükségem van erre a változásra. Mikor haza értem és beestem az ajtón Greg mosolyogva gurult elém.
- Szia hercegnőm, milyen éjszakád volt?
- Csendes és eseménytelen, és emiatt hosszú is.- mondtam majd megcsókoltam. -         Lezuhanyozom és lefekszem.- mondtam majd a háló felé indultam.

Nem tudom mióta aludhattam mikor Greg hangját hallottam.
- Nina, ébredj, csörög a  telefonod.
- Neeeem…- húztam el és a fejemre húztam a takarót.
- A kórházból hívnak kicsim..- simogatta hajam mire nagy nehezen de kinyitottam a  szemem és ránéztem. Nyújtotta a telefont így  elvettem tőle és felvettem.
- Haló…- szóltam bele egy ásítást elnyomva.
- Sabrina, Robert vagyok.
- Főorvos úr, valami gond van?
valójában… Lily ma nem tudott bejönni, lebetegedett Jack pedig külföldön van, mondja, betudna jönni előbb?- kérdezte mire ránéztem az órára, még csak egy óra múlt.
- Mikor?
- Úgy egy óra múlva?
- Rendben, megyek.
- Köszönöm .- mondta majd megszakadt a  vonal.
- Előbb kell bemenned?
- Igen, hulla fáradt vagyok… Főznél nekem egy nagy adag kávét?
- Persze kicsim, te addig zuhanyozz le.
- Köszönöm. - bólintottam. Mikor kiment kimásztam az ágyból és a fürdőbe indultam. Egy óra múlva a kórház parkolójában haladtam a  lift felé. Kezemben az extra erős három személynek elég kávé a termoszban. Azt kortyolgatva szálltam be a liftbe. Ez egy újabb szép nap és éjszaka lesz, már érzem…
A gyerekosztályra érve hatalmas felfordulás várt, Jenny és Lina legalább háromszor rohant el mellettem amíg a lifttől az ügyeletes szobába értem. Nem értettem semmit. Mindegy, kell még pár perc amíg átállok erre.  Kinyitottam a szekrényem és kivettem belőle a köpenyem és a sztetoszkópomat majd átvettem a  nadrágomat is és a cipőmet.
Nagyot sóhajtva hagytam el a  szobát és mentem a  nővér pulthoz.
- Hello Carrie, mi a helyzet?
- Hát te, nem éjszakára vagy beosztva?
- De, csak behívott dr. Sepherd. Ha tehetném még az ágyban feküdnék, miért vannak így bepörögve Lináék?
Gondolom mert még nem mehettek haza és túl sok kávét ittak. Sokan lebetegedtek, elkaptak valami ágynak dőlős vírust.
- Fantasztikus, én miért nem tudtam elkapni?- kérdeztem inkább magamtól mire Carrie csak nevetett. - Van új betegünk?
- Az mindig van Nina. A négyesben egy fiatal ember fekszik, tízéves, fejre állt a biciklijévél, és a kettesben…egy kis lány..
- Mi van veled Car?
- A kicsi lányt egyedül hagyta az anyukája a lakásban amíg leszaladt a  boltba. Még nem tudni hogy de a konyhában tűz keletkezett, gyorsan tovább terjedt és a kislány arcának a bal fele szinte teljes egészében megégett, füstmérgezést is kapott és nagyon nincs jól. A gyámügyesek már jártak itt a szakorvosi papír miatt. Az anya ellen vádat emeltek gondatlanság miatt.
- Szegény kicsi, mennyi idős?
- Négy éves.
- Jézusom. Benézek hozzá.
- Oké..- mondta mire elindultam a kettes kórterem felé. Ahogy beléptem egy férfin akadt meg a szemem aki az ágy szélének támaszkodva sírt.
- Elnézést.- szólaltam meg mire rám nézett. Gyorsan megtörölte az arcát majd ellépett az ágytól.- Dr. Sabrina Williams vagyok.- nyújtottam kezem.
- Keith Spencer, Lisa apja.
- Örülök..- mondtam majd elhúztam kezem és a láz lapot kezdtem el olvasgatni.- Nagyon sajnálom a  kislányát, borzalmas lehet így látnia.
- Igen, és a legborzalmasabb hogy milyen élet vár így rá.
- Hogy érti?
- A rosszindulatú emberekre gondolok akik gúnyolni fogják az arca miatt, amiért ő más.
Megértem de tudnia kell hogy egy plasztikai beavatkozással sokkal szebb lehet majd az arca. De a legfontosabb mégis, hogy ön ne lássa másnak őt a sérülései miatt. Megkell majd ezt beszélnie vele, hogy mi történt, hogy ez milyen hatással lesz a többi gyerekre . Biztosítania kell a támogatásáról, a kislánynak éreznie kell, hogy ön ugyanúgy szereti ezután is, sőt, még jobban. Tudnia kell, hogy számíthat magára. Megkell tanítania arra, hogy a belső szépség ami számít , ha ő szépnek látja majd magát akkor a többi ember is elfogadóbb lesz vele szemben. - mondtam majd letettem a lázlapot és közelebb sétáltam a kislányhoz. Megnézegettem a  kötést majd az infúziót. Olyan kis picike volt de mégis olyan erősnek láttam őt.- Ne aggódj kicsi lány, minden rendben lesz. - simogattam meg karját majd elléptem az ágytól  és kiakartam menni de az apuka megfogta karom.
- Köszönöm doktornő.
- Nincs mit. - simogattam meg karját.- Én leszek reggelig, még benézek hozzá párszor.- mondtam majd eljöttem.

Már igencsak este hatfelé járt az idő mikor elértem az első holtponthoz. Épp a jegyzőkönyveket írtam a napközben beérkezett esetekről mikor nyílt az ajtó.
- Jó estét Nina..- lépett be a főorvos.
- Jó estét dr. Sepherd.
- Kértelek, hogy szólíts Robertnek.
- Igen, tudom, de az valahogy nem áll a számra.
- Jól van, de..hoztam neked kávét.- mosolygott. Na nem tudtam mi hiányzott eddig. Örültem, hogy eddig sikerült elkerülnöm a dokit, már kikészít a folytonos udvarlásával.
- Köszönöm, ez igazán kedves.- mondtam halkan majd folytattam a  gépelést.
- Greg, hogy érzi magát mostanában, rég láttam erre. - mondta, ez a legundorítóbb, hogy tudja hogy Greggel vagyok mégis próbálkozik.
- Jól van. Kifejezetten jól érzi magát.- bólintottam.- És az ön felesége?- mosolyodtam el.
- Hamarosan csak volt feleségem. Aláírta a megegyezést…hamarosan szabad ember leszek.
- Hát, jó magának, remélem legközelebb jobban választ.
- Én próbálok, de a jelöltem nagyon ellenáll.
- Nézze doktorúr, ez nem etikus, nem udvarolhat nekem. Nagyon kedves öntől a kávé de én nem érdeklődöm úgy maga iránt, kérem ezt fogadja el. - mondtam mire halkan felnevetett.
- Igazi  nő vagy, látom. A feleségem is így kezdte, mégis beadta a derekát.
- Na én nem fogom. És most szeretném befejezni a munkámat. Kérem…
- Rendben, dolgozz csak. A kávét pedig idd meg mert elhűlik és akkor már nem olyan finom.
- Köszönöm, megiszom. - mondtam mire felállt és kiment. A kávésbögrére néztem majd megfogtam és kiöntöttem a  mosdó kagylóba. Vén kecske…az apám lehetne.
Az esti vizit után kicsit bementem Lisához és az apjához. Beszéltünk pár percet a kislányról, közben fel is ébredt így tudtam neki is mondani pár szót. Nagyon aranyos kislány, nem is értem, hogy történhet ilyen meg egy ilyen kis angyalkával.
Miután reggel már ájulás közeli állapotban voltam inkább hívtam egy taxit és nem ültem volán mögé. Greg otthon még ágyban volt mikor megérkeztem. Csak köszöntem és elkezdtem vetkőzni majd bebújtam az ágyba és hanyatt fekve a plafont bámultam.
- Ne is kérdezzem?
- Ne…- fújtam nagyot. - Túl hosszú volt ez most…
- Kerestek a barátnőid tegnap délután. Azt mondták nem vetted fel a mobilod így itthon hívtak. Kérdezték akarsz-e velük találkozni a napokban, mondtam, hogy majd felhívod őket.
- Köszönöm.- mondtam majd bekucorodtam a takaró alá. Olyan fáradt voltam, hogy rázott a hideg.
- Nincs kedved inkább hozzám bújni? - kérdezte mire kinyíltak szemeim. Kitárta karját én meg odabújtam hozzá. Nem éreztem semmit és ez megrémisztett, ennél még Tom ölelésénél is többet érzek pedig ő csak a barátom. Kiborító ez az állapot. nem szeretem Greget, ez egyértelmű de csak úgy elhagyni sem tudom őt, vagyis, eltudnám csak nem akarom mert akkor fájdalmat okozok neki. Na de sokáig ezt nem is titkolhatom, ha tényleg megakarja kérni a kezem amire az esküvőn is célozgatott akkor lépnem kell valamit. Igent nem mondhatok neki. Én gyerekeket akarok, családot ahol a  férjem a nyakába tudja venni a gyerekünket és kirándulhatunk. Akivel focizhatunk a parkban és úszhatunk az óceánban. Ahogy erre gondoltam megborzongtam. Greg próbált szorosabban ölelni, ha tudná miért borzongtam meg. Lehunytam szemem és próbáltam gyorsan elaludni.

Dr. Robert Sepherd ( Vén kecske ):

...mit művelsz Nina?

Két nappal az esküvő után ...

- Tommal beszéltetek?- kérdezte Greg.
- Nem.
- Baj van?
- Nem.
- Összevesztetek?
- Nem, nem tudom, talán.
- Na jó, ebből elég, hívd fel.
- Minek?
- Mert pár hét múlva vissza kell utaznia a bázisra.
- Tudom..- bámultam magam elé.
- Tudod mit, menj el hozzá.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet...
- És vajon miért? Ugyan már Nina, ti ketten gyerekkorotok óta ismeritek egymást, sokat jelent neked, tudom jól. Hagynád úgy elmenni félévre, hogy haragban váltatok el. - mondta mire bólintottam.
- Elleszel addig egyedül?
- Hát persze. Menj már. - mondta mire én csak adtam egy puszit az arcára és az előszobába szaladtam. Magamra kaptam a cipőmet.
- Szia, majd jövök.
- Oké.- hallottam halk hangját így ott hagytam.

A kocsiban ülve végig azon gondolkoztam mit mondok neki, igaza volt neki és Lenának is. nem vagyok boldog Greggel de el sem hagyhatom, és azaz ügy Bennel... Tomnak nem hazudhatok. Ő ismer a legjobban Lena után, tudja hogy valami nem stimmel velem.
A háza előtt leparkolva sóhajtottam majd elindultam a ház felé. Csöngettem majd egy perc múlva újra csöngettem. Még mindig semmi reakció, csöngettem még egyszer de akkor már nem vártam elindultam a kocsi felé.
- Nina?- hallottam meg álmos hangját. Lassan megfordultam, ott állt egy szál rövid nadrágban. Egy ideig csak néztük egymást majd vissza szaladtam és a nyakába ugrottam.
- Szia...
- Szia királylány. - ölelt szorosan.
- Ne haragudj rám. - suttogtam mire szorosabban ölelt.
- De miért?
- Az esküvőn... amit mondtál, igazad volt.- mondtam mikor elengedett.
- Ugyan, el is felejtettem, nem bántottál meg és remélem én sem téged, csupán őszinte akartam lenni veled. Gyere be és beszéljük meg bent.
- Jól van, különben is van valami amit elkell mondanom neked.
- Tényleg? Na és mit, kíváncsivá tettél.
- Csak abban reménykedem, hogy nem utálsz majd meg érte.
- Miért utálnálak?
- Hát, majd meglátjuk ha elmondtam.
A nappaliba érve leültünk. Az ölembe húztam egy párnát majd sóhajtottam. Itt az idő, most kiderül milyen erős a barátságunk.
- Mesélj kicsi lány...- paskolgatta meg a kezem.
- Valami olyat tettem amire nem vagyok büszke.
- Te? Mi lehetett az? Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok.
- Jól van, szóval tudod volt az a lánybúcsú amikor hívtalak, hogy gyere értem a hotelba.
- Igen, mert találkoztál Sarahval.
- Igen, akkor nem Sarahval találkoztam. Egy tök idegen pasival töltöttem az éjszakát.
- Tessék?
- A szórakozó helyen táncolni kezdtem egy pasival, Ben a neve és ott, hát tudod működött a kémia és ott lakott a hotelban. felvitt magához és szóval mi, azt csináltuk. Én...én lefeküdtem vele, megcsaltam Greget.
- Te..megcsaltad Greget?
- Igen, de nem akartam csak, Lena is tele beszélte a fejem, hogy nekem is jár egy kis élvezet és..
- Erre te lefeküdtél az első utadba eső fazonnal?
- Jó tudom, hogy nem volt helyes de három éve lassan, hogy nem nyúlt hozzám férfi és szükségem volt egy kis szeretetre, szenvedélyre, te nem tudod milyen ez...
- Nem? Lássuk csak, két évig nem láttam nőt a bázison, majd haza jövök s van itt valaki akinek kellek, nincs, miért is lenne és most visszamegyek újabb félévre a háborús övezetbe, csaj nuku, azt hiszed nem tudom milyen? Hát baromira tudom, ebben élek mióta beléptem a katonaságba.
- Bocs, elfelejtettem. - mondtam mire csak nézett.
- Greg tudja?
- Szerinted?
- Nem tudom, nagy tök fej.
- Tom... te mit gondolsz rólam? Engem most ez a kérdés foglalkoztat.
- Őszintén, először is, csalódtam mert nem gondoltam rólad ezt, viszont fura mód meg is értelek, gondolom Greg mellett nem egy leányálom az élet és megértem hogy szükséged volt valakire, ha csak egy éjszakára is, aki szeretget és kényeztet. Nem tudlak elítélni emiatt.
- Szeretlek, tudod?
- Hát... most hogy mondod... De mik a terveid? Elmondod Gregnek?
- Elkellene, csak nem tudom mikor és hogyan, és hogy mi lesz akkor...szakítani fog de akkor mit csinálok? Hisz neki szántam az elmúlt két évemet, még a lakásomat is feladtam miatta hogy odaköltözhessek. - mondtam mire felcsillant a szeme. Felpattant és az előszobába szaladt majd vissza és leült mellém.
- Talán ez segít.- nyújtott felém egy kulcscsomót.
- Mi ez?
- Ha úgy döntenél, hogy elmondod neki és én már nem vagyok itt, ide jöhetsz, beköltözhetsz, bármikor.
- Te megőrültél?
- Nem, dehogy, legalább lenne valaki aki rendben tartja a házat mikor nem vagyok itt... és lenne valaki itt mikor haza érek... Tudod baromi szar érzés úgy hazajönni hogy nem vár senki, csak az üres ház...Nincs senkim és ez ...
- Sajnálom..- vágtam szavába majd meg öleltem. - Olyan önző vagyok.
- Te? Miért lennél az?- simogatta hátam.
- Mert csak magammal foglalkoztam, hogy velem mi van, nem is gondoltam arra, hogy másnak is lehetnek problémái. Két évig nem láttalak szinte és meg sem kérdeztem hogy vagy...- simogattam tarkóját.
- Magányosan, és nagyon hiányoztál. - súgta.
- Te is nekem.
- Rossz téged így látni...
- Minden rendben lesz... Tudom, te átlátsz rajtam.
- Általános óta ismerlek, azóta vagyok a legjobb barátod hogy falaztam neked az eltört vázáról amit anyukád számon kért rajtad, emlékszel?
- Hát persze de anya végig tudta hogy én voltam.
- Tudta, hogy hazudok neki?
- Hát persze, nem volt hülye... emlékszem mikor elmondta az eset után pár héttel hogy tudja hogy én voltam, ahogy azt is tudja hogy véletlen volt . Viszont az nem tetszik neki hogy hazudok és nem vállalom a felelősséget. Aztán magához ölelt és azt mondta hogy örül hogy van egy olyan barátom mint te... Tom, te jelen voltál minden, az életemet érintő jelentős változásnál és támogattál, mit tehetnék, hogy viszonozzam ezt?
- Semmit és ez többé eszedbe se jusson, barátok vagyunk, ez a természetes.
- És milyen a bázison, hol vagytok most?
- Erről nem beszélhetek, de annyit elmondhatok, hogy kemény, szörnyű, az tart életben hogy itthon van egy ilyen fantasztikus barátom.
- A temetőben voltál már?
- Igen, rögtön másnap elmentem...Nina, nem gondoltam komolyan amit az esküvőn mondtam. Hogy utálom azt ami lettél, sosem utálnálak, csak dühös voltam amiért Gregért mindent ott hagytál és haza mentél. Valójában becsülendő hogy eddig is kitartottál mellette.
- Mikor kell visszamenned?
- Három hét múlva...
- Találkozunk még addig, ugye?
- Hát persze.- simogatta meg kezem.
- Most mennem kell. Éjszaka ügyeletben leszek és otthon még van néhány dolgom.
- Majd hívj vagy írj és megbeszéljük mikor találkozunk.
- Rendben.- mondtam majd felálltam és az előszobába indultam.
- Ezt ne hagyd itt. - tartotta elém a kulcsokat mire elmosolyodtam.
- Köszönöm Tom, nem kívánhatnék nálad jobb barátot.
- Tudom..- mondta komolyan majd mindkettőnkből kitört a nevetés. Még szorosan megöleltem majd elhagytam a házat.
Egésznap jó kedvem volt, Greg meg is lepődött rajtam. Este is mosolyogva egy termosz kávéval indultam megkezdeni a műszakomat. Hatkor már a köpenyemben és a sztetoszkópommal a nyakamban róttam a kórház folyosóit. A gyermek osztályon elég nagy csend volt, körbejártam a kis betegeinket, ellenőriztem a gépeket, a gyógyszeradagolást és a közérzetüket majd a nővérpulthoz sétáltam.
- Lina, nincs üzenetem?- hajoltam be mosolyogva elé a pultba.
- Nem, nincs , de mitől van ilyen jó kedved ügyelet elején?
- Nekem? Nem lehet jó kedvem?
- Dehogy nem. Csak fura, mostanában nem láttalak ilyen boldognak. Csak nem valami esemény miatt virulsz így?
- Esemény? Mire gondolsz?
- Megkérte a kezed?
- Ki?
- Hát Greg...
- Jézusom dehogy...- nevettem.- Nem, egyszerűen csak, ma jó kedvem van, holnap lehet hogy morcos leszek, nem lehet tudni. Na megyek behozom a papírmunkát amivel nagyon-nagyon-nagyon-nagyon levagyok maradva. - mosolyogtam majd még rámosolyogtam és tovább mentem az ügyeletes orvosi szobába. Leültem a gép elé és magam elé vettem a kórlapokat.
Már eltelt legalább két óra mikor megszólalt a csipogóm. Gyorsan elmentettem amit begépeltem és kiszaladtam. A nővérpultnál megtorpantam.
- Mi történt Lina?
- Egy kislányt hozott be a nagybátyja. Miközben az emeletre futott összeakadtak a lábai és hátra zuhant. Kificamodott a karja és kicsit felszakadt a homloka. Ennyit tudok, a négyes vizsgálóba vitettem.
- Remek, köszönöm, megyek is. - mondtam majd elindultam a folyosón. A vizsgálóba érve egy aranyos szőke hajú kislányt láttam meg aki az ágyon feküdt. Ahogy becsuktam az ajtót mindenki felém fordult. Már mentem volna közelebb mikor oldalra pillantottam és nem hittem a szememnek.- Jó estét...-mondtam kicsit letaglózva majd megráztam kicsit a fejem és Jennyre néztem aki a kórlapot töltötte. Láttam hogy ő is zavarba jött így a kislányra néztem.- Szia én dr. Williams vagyok de szólíts csak Sabrinának vagy Ninának. Mi a neved?
- Cassidie Wilson, de anyáék csak Cassienek hívnak.
- Gyönyörű a neved Cassie.- mosolyogtam rá.- Ön lenne a nagy bácsi?- kérdeztem felé fordulva.
- Igen. Ben Wilson vagyok.- nyújtotta kezét amit megfogtam. majd megráztam és elis húztam. Visszafordultam a kislány felé aki hatalmas kék szemeivel ijedten nézett rám.- Jól van Cassie, úgy hallottam leestél a lépcsőn. Eltudod mondani hol fáj?- kérdeztem de közben éreztem Ben tekintetét rajtam.
- Hát a fejem.
- Szédülsz is?
- Igen..
- Jól van erre majd kapsz mindjárt valamit és jobb lesz.- mondtam majd Jennyre pillantottam aki csak bólintott és már készítette elő a kis adag gyógyszert.- Hol fáj még?
- A karom, nagyon fáj ha megakarom mozdítani és a csuklóm is, ráestem. Vérzik a fejem is.
- Igen, látom...na jó akkor most meg vizsgálom a karodat , rendben? Nem fog fájni megígérem, csak csináld azt amit mondok. Oké?
- Igen Nina néni...- mondta mire elmosolyodtam majd hagytam, hogy Jenny levegye róla a ruhát. - - Anyáék nagyon fognak haragudni.
- Dehogy kiscsillag.- szólalt meg Ben.- Anyáék rám fognak majd haragudni amiért nem vigyáztam rád jobban te nem tehetsz róla. Majd én magamra vállalom a bűntényt.- mondta mire titkon elmosolyodtam, milyen aranyos.
- Akkor lássuk..- mondtam majd jól szemügyre vettem. Egyértelmű volt hogy a válla kificamodott így Jenny felé fordultam.- Kérlek hívd ide dr. Parkert. Jobb ha ő csinálja.- mondtam mire Jenny már ment is.
- Ő kicsoda?- kérdezte Ben miközben közelebb jött.
- Ő egy ortopéd szakorvos. Pillanatok alatt visszarakja és rögzíti, ami a csuklóját illeti csak meghúzódott, arra is kap egy kötést és gyorsan helyre jön.
- Értem..- bólogatott.
- És most, amíg várunk, szépen kitisztítom a sebecskét a fejeden, az nem várhat.- mosolyogtam rá miközben a fertőtlenítőt magamhoz vettem.
- Varrni kell?- kérdezte a kicsi.
- Nem, csak egy összehúzó tapaszt kapsz rá, ez gyorsan begyógyul magától is, és szebb lesz mint volt.- mosolyogtam rá.
- A fenébe...- morgolódott.
- Cassidie.- szólt rá Ben.
- Bocsánat..- nézett rám a kislány.
- Semmi baj, tudom nektek gyerekeknek izgalmas egy ilyen harci seb, de ha nem muszáj, nem varrok, jó?- simogattam arcát majd megkezdtem a seb kitisztítását. Óvatosan, hogy ne fájjon neki, odafigyeltem minden mozdulatra, elég szenvedést okoz neki a kificamodott válla is.
- Bent tartják?
- Igen, éjszakára mindenképp, az agyrázkódás miatt megfigyelés szükséges.
- Én is itt maradhatok?
- Nem szükséges, elég ha reggel bejön hozzá.
- Szeretnék maradni.
- Ha kényelmesnek találja majd a kórteremben lévő fotelt, csak hajrá. - mondtam mire csak mosolygott.
Mire végeztem Cassie homlokával dr. Parker is megjött.
- Jó estét..- mosolygott .
- Szia Nick, itt van a mi kis betegünk.- mosolyogtam rá mire jól szemügyre vette a kislány vállát. Szerettem Nickkel dolgozni mert ő is imádta a gyerekeket mint én és olyan gyengéden bánt velük.
- Jó estét hölgyem, megtudhatnám mi történt?
- Szaladtam a lépcsőn.
- És azok a fránya lábacskák összeakadtak?
- Hát...igen.- nézett szégyenlősen Cassie.
- Na sebaj, pillanatok alatt rendbe tesszük, megpróbálok nem fájdalmat okozni de talán egy kicsit fogod érezni,oké?
- Igen.- bólintott a kislány. Én hátrébb álltam. Jenny fogta a kislány másik kezét míg Nick megtapogatta a vállát, hogy tudja milyen irányba mozdult ki. Én Benre pillantottam, ő is engem nézett, elmosolyodott de most nem az a csábos mosoly volt,hanem gyengéd és kedves mosoly, álmomban sem gondoltam, hogy újra látom, és főleg, hogy itt a kórházban ...
Miután Nick helyre tette és rögzítette a vállát el is ment. Mi átkísértük a kicsit egy kórterembe majd én még simogattam kicsit aminek hatására el is aludt. Mivel nyugodt éjszakánk volt ezt megtehettem, van olyan, hogy betegtől betegig rohanok de ez most egy jó éjszaka volt. Mikor kimentünk kértem Jennyt, hogy az agyrázkódás miatt figyelje őt, nehogy rosszul legyen. Utána elindultam vissza a szobába, hogy befejezzem amit elkezdtem. Már haladtam jó pár métert mikor valaki elkapta a karom, jó tudom, hogy Ben volt az...csak mégis reménykedtem, hogy ne ő legyen.
- Nina...- szólalt meg mire ránéztem.
- Szia Ben.
- Álmomban sem gondoltam hogy...
- Itt találkozunk...tudom, én sem.- vágtam szavába. Kicsit kínosan éreztem magam.
- Tudunk beszélni pár szót?
- Most is azt csináljuk, nem?
- De, de valami nyugodt helyen.
- Tök csend van, ez nem nyugodt?
- Nem így értem , te is tudod.
- Tudom Ben , de én nem hiszem hogy van miről beszélnünk.
- Dehogynem az a múltkori éjszaka..
- Hatalmas hiba volt..- vágtam ismét közbe. - Megtörtént bár nem kellett volna, én csak el akarom felejteni.
- Olyan rossz volt?
- Nem...dehogy, te jó ég, csak épp nekem van valakim.
- Ja akit nem szeretsz és aki nem tudja megadni neked azt amire szükséged van.
- Megtennéd, hogy halkabban beszélsz?- néztem körbe.- Itt még a falnak is füle van.- mondtam mire úgy nézett rám.- Jól van, gyere. - mondtam majd elindultam az ügyeletes szoba felé. Mikor oda beléptünk felkapcsoltam a villanyt de ő rögtön lekapcsolta és magához húzott.- Mit csinálsz?- kaptam levegő után ahogy az ajtóhoz nyomott.
- Ez a múltkor tetszett.
- Ben, nekem ez a munkahelyem, és különben is...fejezd be...-néztem szemébe.- Kérlek..- súgtam ahogy nem eresztett.
- Csak rád gondoltam az elmúlt pár napban.- csúsztatta kezét derekamra.- Arra ami köztünk történt...És ma ahogy megláttalak, Nina, elakadta lélegzetem is, olyan gyönyörű vagy és ez a köpeny olyan jól áll neked..
- Megőrültél..- nevettem halkan.
- Gondolod?- simított végig derekamon majd ajkait enyémhez érintette. Nem tehetek róla, egyszerűen nem tudtam ellenállni, ugyanazt az érzést váltotta ki mint akkor este, a vágyat... érezni akartam őt így átkaroltam nyakát és úgy csókoltam vissza mire ölébe emelt és derekára kulcsoltam lábaimat . Az asztalnál megállt és leültetett rá és úgy csókolt tovább. Ajkaival már nyakam kényeztette mikor észhez tértem, ez őrültség, mit csinálok?
- Ben, várj, ez...ezt nem lehet, nem csinálhatom, én most dolgozom.
- Mikor végzel?
- Reggel nyolckor de mi? Nem...nem ez a fontos, nem lehet, hát nem érted?
- Ha így gondolnád nem csókoltál volna meg. - mondta mire lehajtottam a fejem. - Nem bűntudatot akarok benned kelteni, egyszerűen csak vágyom rád, arra hogy a karjaimban tarthassalak...- súgta ajkaim közé.- Ismételjük meg a múltkorit, te nem akarod?
- Nem, én nem...vagyis de , de nem helyes.
- Ha mindig azt tennék ami helyes, nagyon unalmas életet élnénk..Mondj igent és elrepítelek a mennyországba.
- Igen..- nyögtem ki mire újra megcsókolt.
- Ha nem itt lennénk, már nem lenne rajtad ruha kislány..- suttogta majd fülcimpám harapdálta.- De finom vagy...
- Most menj el, nekem egy csomó dolgom van és ha valaki ránk nyit akkor az életben nem magyarázom ki magam.
- Jól van...Holnap reggel találkozunk. Szia Szépség..
- Szia.- nyögtem majd ahogy elment két kezembe temettem arcomat. Basszus kulcs, mit művelsz Nina?