...mit művelsz Nina?

Két nappal az esküvő után ...

- Tommal beszéltetek?- kérdezte Greg.
- Nem.
- Baj van?
- Nem.
- Összevesztetek?
- Nem, nem tudom, talán.
- Na jó, ebből elég, hívd fel.
- Minek?
- Mert pár hét múlva vissza kell utaznia a bázisra.
- Tudom..- bámultam magam elé.
- Tudod mit, menj el hozzá.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet...
- És vajon miért? Ugyan már Nina, ti ketten gyerekkorotok óta ismeritek egymást, sokat jelent neked, tudom jól. Hagynád úgy elmenni félévre, hogy haragban váltatok el. - mondta mire bólintottam.
- Elleszel addig egyedül?
- Hát persze. Menj már. - mondta mire én csak adtam egy puszit az arcára és az előszobába szaladtam. Magamra kaptam a cipőmet.
- Szia, majd jövök.
- Oké.- hallottam halk hangját így ott hagytam.

A kocsiban ülve végig azon gondolkoztam mit mondok neki, igaza volt neki és Lenának is. nem vagyok boldog Greggel de el sem hagyhatom, és azaz ügy Bennel... Tomnak nem hazudhatok. Ő ismer a legjobban Lena után, tudja hogy valami nem stimmel velem.
A háza előtt leparkolva sóhajtottam majd elindultam a ház felé. Csöngettem majd egy perc múlva újra csöngettem. Még mindig semmi reakció, csöngettem még egyszer de akkor már nem vártam elindultam a kocsi felé.
- Nina?- hallottam meg álmos hangját. Lassan megfordultam, ott állt egy szál rövid nadrágban. Egy ideig csak néztük egymást majd vissza szaladtam és a nyakába ugrottam.
- Szia...
- Szia királylány. - ölelt szorosan.
- Ne haragudj rám. - suttogtam mire szorosabban ölelt.
- De miért?
- Az esküvőn... amit mondtál, igazad volt.- mondtam mikor elengedett.
- Ugyan, el is felejtettem, nem bántottál meg és remélem én sem téged, csupán őszinte akartam lenni veled. Gyere be és beszéljük meg bent.
- Jól van, különben is van valami amit elkell mondanom neked.
- Tényleg? Na és mit, kíváncsivá tettél.
- Csak abban reménykedem, hogy nem utálsz majd meg érte.
- Miért utálnálak?
- Hát, majd meglátjuk ha elmondtam.
A nappaliba érve leültünk. Az ölembe húztam egy párnát majd sóhajtottam. Itt az idő, most kiderül milyen erős a barátságunk.
- Mesélj kicsi lány...- paskolgatta meg a kezem.
- Valami olyat tettem amire nem vagyok büszke.
- Te? Mi lehetett az? Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok.
- Jól van, szóval tudod volt az a lánybúcsú amikor hívtalak, hogy gyere értem a hotelba.
- Igen, mert találkoztál Sarahval.
- Igen, akkor nem Sarahval találkoztam. Egy tök idegen pasival töltöttem az éjszakát.
- Tessék?
- A szórakozó helyen táncolni kezdtem egy pasival, Ben a neve és ott, hát tudod működött a kémia és ott lakott a hotelban. felvitt magához és szóval mi, azt csináltuk. Én...én lefeküdtem vele, megcsaltam Greget.
- Te..megcsaltad Greget?
- Igen, de nem akartam csak, Lena is tele beszélte a fejem, hogy nekem is jár egy kis élvezet és..
- Erre te lefeküdtél az első utadba eső fazonnal?
- Jó tudom, hogy nem volt helyes de három éve lassan, hogy nem nyúlt hozzám férfi és szükségem volt egy kis szeretetre, szenvedélyre, te nem tudod milyen ez...
- Nem? Lássuk csak, két évig nem láttam nőt a bázison, majd haza jövök s van itt valaki akinek kellek, nincs, miért is lenne és most visszamegyek újabb félévre a háborús övezetbe, csaj nuku, azt hiszed nem tudom milyen? Hát baromira tudom, ebben élek mióta beléptem a katonaságba.
- Bocs, elfelejtettem. - mondtam mire csak nézett.
- Greg tudja?
- Szerinted?
- Nem tudom, nagy tök fej.
- Tom... te mit gondolsz rólam? Engem most ez a kérdés foglalkoztat.
- Őszintén, először is, csalódtam mert nem gondoltam rólad ezt, viszont fura mód meg is értelek, gondolom Greg mellett nem egy leányálom az élet és megértem hogy szükséged volt valakire, ha csak egy éjszakára is, aki szeretget és kényeztet. Nem tudlak elítélni emiatt.
- Szeretlek, tudod?
- Hát... most hogy mondod... De mik a terveid? Elmondod Gregnek?
- Elkellene, csak nem tudom mikor és hogyan, és hogy mi lesz akkor...szakítani fog de akkor mit csinálok? Hisz neki szántam az elmúlt két évemet, még a lakásomat is feladtam miatta hogy odaköltözhessek. - mondtam mire felcsillant a szeme. Felpattant és az előszobába szaladt majd vissza és leült mellém.
- Talán ez segít.- nyújtott felém egy kulcscsomót.
- Mi ez?
- Ha úgy döntenél, hogy elmondod neki és én már nem vagyok itt, ide jöhetsz, beköltözhetsz, bármikor.
- Te megőrültél?
- Nem, dehogy, legalább lenne valaki aki rendben tartja a házat mikor nem vagyok itt... és lenne valaki itt mikor haza érek... Tudod baromi szar érzés úgy hazajönni hogy nem vár senki, csak az üres ház...Nincs senkim és ez ...
- Sajnálom..- vágtam szavába majd meg öleltem. - Olyan önző vagyok.
- Te? Miért lennél az?- simogatta hátam.
- Mert csak magammal foglalkoztam, hogy velem mi van, nem is gondoltam arra, hogy másnak is lehetnek problémái. Két évig nem láttalak szinte és meg sem kérdeztem hogy vagy...- simogattam tarkóját.
- Magányosan, és nagyon hiányoztál. - súgta.
- Te is nekem.
- Rossz téged így látni...
- Minden rendben lesz... Tudom, te átlátsz rajtam.
- Általános óta ismerlek, azóta vagyok a legjobb barátod hogy falaztam neked az eltört vázáról amit anyukád számon kért rajtad, emlékszel?
- Hát persze de anya végig tudta hogy én voltam.
- Tudta, hogy hazudok neki?
- Hát persze, nem volt hülye... emlékszem mikor elmondta az eset után pár héttel hogy tudja hogy én voltam, ahogy azt is tudja hogy véletlen volt . Viszont az nem tetszik neki hogy hazudok és nem vállalom a felelősséget. Aztán magához ölelt és azt mondta hogy örül hogy van egy olyan barátom mint te... Tom, te jelen voltál minden, az életemet érintő jelentős változásnál és támogattál, mit tehetnék, hogy viszonozzam ezt?
- Semmit és ez többé eszedbe se jusson, barátok vagyunk, ez a természetes.
- És milyen a bázison, hol vagytok most?
- Erről nem beszélhetek, de annyit elmondhatok, hogy kemény, szörnyű, az tart életben hogy itthon van egy ilyen fantasztikus barátom.
- A temetőben voltál már?
- Igen, rögtön másnap elmentem...Nina, nem gondoltam komolyan amit az esküvőn mondtam. Hogy utálom azt ami lettél, sosem utálnálak, csak dühös voltam amiért Gregért mindent ott hagytál és haza mentél. Valójában becsülendő hogy eddig is kitartottál mellette.
- Mikor kell visszamenned?
- Három hét múlva...
- Találkozunk még addig, ugye?
- Hát persze.- simogatta meg kezem.
- Most mennem kell. Éjszaka ügyeletben leszek és otthon még van néhány dolgom.
- Majd hívj vagy írj és megbeszéljük mikor találkozunk.
- Rendben.- mondtam majd felálltam és az előszobába indultam.
- Ezt ne hagyd itt. - tartotta elém a kulcsokat mire elmosolyodtam.
- Köszönöm Tom, nem kívánhatnék nálad jobb barátot.
- Tudom..- mondta komolyan majd mindkettőnkből kitört a nevetés. Még szorosan megöleltem majd elhagytam a házat.
Egésznap jó kedvem volt, Greg meg is lepődött rajtam. Este is mosolyogva egy termosz kávéval indultam megkezdeni a műszakomat. Hatkor már a köpenyemben és a sztetoszkópommal a nyakamban róttam a kórház folyosóit. A gyermek osztályon elég nagy csend volt, körbejártam a kis betegeinket, ellenőriztem a gépeket, a gyógyszeradagolást és a közérzetüket majd a nővérpulthoz sétáltam.
- Lina, nincs üzenetem?- hajoltam be mosolyogva elé a pultba.
- Nem, nincs , de mitől van ilyen jó kedved ügyelet elején?
- Nekem? Nem lehet jó kedvem?
- Dehogy nem. Csak fura, mostanában nem láttalak ilyen boldognak. Csak nem valami esemény miatt virulsz így?
- Esemény? Mire gondolsz?
- Megkérte a kezed?
- Ki?
- Hát Greg...
- Jézusom dehogy...- nevettem.- Nem, egyszerűen csak, ma jó kedvem van, holnap lehet hogy morcos leszek, nem lehet tudni. Na megyek behozom a papírmunkát amivel nagyon-nagyon-nagyon-nagyon levagyok maradva. - mosolyogtam majd még rámosolyogtam és tovább mentem az ügyeletes orvosi szobába. Leültem a gép elé és magam elé vettem a kórlapokat.
Már eltelt legalább két óra mikor megszólalt a csipogóm. Gyorsan elmentettem amit begépeltem és kiszaladtam. A nővérpultnál megtorpantam.
- Mi történt Lina?
- Egy kislányt hozott be a nagybátyja. Miközben az emeletre futott összeakadtak a lábai és hátra zuhant. Kificamodott a karja és kicsit felszakadt a homloka. Ennyit tudok, a négyes vizsgálóba vitettem.
- Remek, köszönöm, megyek is. - mondtam majd elindultam a folyosón. A vizsgálóba érve egy aranyos szőke hajú kislányt láttam meg aki az ágyon feküdt. Ahogy becsuktam az ajtót mindenki felém fordult. Már mentem volna közelebb mikor oldalra pillantottam és nem hittem a szememnek.- Jó estét...-mondtam kicsit letaglózva majd megráztam kicsit a fejem és Jennyre néztem aki a kórlapot töltötte. Láttam hogy ő is zavarba jött így a kislányra néztem.- Szia én dr. Williams vagyok de szólíts csak Sabrinának vagy Ninának. Mi a neved?
- Cassidie Wilson, de anyáék csak Cassienek hívnak.
- Gyönyörű a neved Cassie.- mosolyogtam rá.- Ön lenne a nagy bácsi?- kérdeztem felé fordulva.
- Igen. Ben Wilson vagyok.- nyújtotta kezét amit megfogtam. majd megráztam és elis húztam. Visszafordultam a kislány felé aki hatalmas kék szemeivel ijedten nézett rám.- Jól van Cassie, úgy hallottam leestél a lépcsőn. Eltudod mondani hol fáj?- kérdeztem de közben éreztem Ben tekintetét rajtam.
- Hát a fejem.
- Szédülsz is?
- Igen..
- Jól van erre majd kapsz mindjárt valamit és jobb lesz.- mondtam majd Jennyre pillantottam aki csak bólintott és már készítette elő a kis adag gyógyszert.- Hol fáj még?
- A karom, nagyon fáj ha megakarom mozdítani és a csuklóm is, ráestem. Vérzik a fejem is.
- Igen, látom...na jó akkor most meg vizsgálom a karodat , rendben? Nem fog fájni megígérem, csak csináld azt amit mondok. Oké?
- Igen Nina néni...- mondta mire elmosolyodtam majd hagytam, hogy Jenny levegye róla a ruhát. - - Anyáék nagyon fognak haragudni.
- Dehogy kiscsillag.- szólalt meg Ben.- Anyáék rám fognak majd haragudni amiért nem vigyáztam rád jobban te nem tehetsz róla. Majd én magamra vállalom a bűntényt.- mondta mire titkon elmosolyodtam, milyen aranyos.
- Akkor lássuk..- mondtam majd jól szemügyre vettem. Egyértelmű volt hogy a válla kificamodott így Jenny felé fordultam.- Kérlek hívd ide dr. Parkert. Jobb ha ő csinálja.- mondtam mire Jenny már ment is.
- Ő kicsoda?- kérdezte Ben miközben közelebb jött.
- Ő egy ortopéd szakorvos. Pillanatok alatt visszarakja és rögzíti, ami a csuklóját illeti csak meghúzódott, arra is kap egy kötést és gyorsan helyre jön.
- Értem..- bólogatott.
- És most, amíg várunk, szépen kitisztítom a sebecskét a fejeden, az nem várhat.- mosolyogtam rá miközben a fertőtlenítőt magamhoz vettem.
- Varrni kell?- kérdezte a kicsi.
- Nem, csak egy összehúzó tapaszt kapsz rá, ez gyorsan begyógyul magától is, és szebb lesz mint volt.- mosolyogtam rá.
- A fenébe...- morgolódott.
- Cassidie.- szólt rá Ben.
- Bocsánat..- nézett rám a kislány.
- Semmi baj, tudom nektek gyerekeknek izgalmas egy ilyen harci seb, de ha nem muszáj, nem varrok, jó?- simogattam arcát majd megkezdtem a seb kitisztítását. Óvatosan, hogy ne fájjon neki, odafigyeltem minden mozdulatra, elég szenvedést okoz neki a kificamodott válla is.
- Bent tartják?
- Igen, éjszakára mindenképp, az agyrázkódás miatt megfigyelés szükséges.
- Én is itt maradhatok?
- Nem szükséges, elég ha reggel bejön hozzá.
- Szeretnék maradni.
- Ha kényelmesnek találja majd a kórteremben lévő fotelt, csak hajrá. - mondtam mire csak mosolygott.
Mire végeztem Cassie homlokával dr. Parker is megjött.
- Jó estét..- mosolygott .
- Szia Nick, itt van a mi kis betegünk.- mosolyogtam rá mire jól szemügyre vette a kislány vállát. Szerettem Nickkel dolgozni mert ő is imádta a gyerekeket mint én és olyan gyengéden bánt velük.
- Jó estét hölgyem, megtudhatnám mi történt?
- Szaladtam a lépcsőn.
- És azok a fránya lábacskák összeakadtak?
- Hát...igen.- nézett szégyenlősen Cassie.
- Na sebaj, pillanatok alatt rendbe tesszük, megpróbálok nem fájdalmat okozni de talán egy kicsit fogod érezni,oké?
- Igen.- bólintott a kislány. Én hátrébb álltam. Jenny fogta a kislány másik kezét míg Nick megtapogatta a vállát, hogy tudja milyen irányba mozdult ki. Én Benre pillantottam, ő is engem nézett, elmosolyodott de most nem az a csábos mosoly volt,hanem gyengéd és kedves mosoly, álmomban sem gondoltam, hogy újra látom, és főleg, hogy itt a kórházban ...
Miután Nick helyre tette és rögzítette a vállát el is ment. Mi átkísértük a kicsit egy kórterembe majd én még simogattam kicsit aminek hatására el is aludt. Mivel nyugodt éjszakánk volt ezt megtehettem, van olyan, hogy betegtől betegig rohanok de ez most egy jó éjszaka volt. Mikor kimentünk kértem Jennyt, hogy az agyrázkódás miatt figyelje őt, nehogy rosszul legyen. Utána elindultam vissza a szobába, hogy befejezzem amit elkezdtem. Már haladtam jó pár métert mikor valaki elkapta a karom, jó tudom, hogy Ben volt az...csak mégis reménykedtem, hogy ne ő legyen.
- Nina...- szólalt meg mire ránéztem.
- Szia Ben.
- Álmomban sem gondoltam hogy...
- Itt találkozunk...tudom, én sem.- vágtam szavába. Kicsit kínosan éreztem magam.
- Tudunk beszélni pár szót?
- Most is azt csináljuk, nem?
- De, de valami nyugodt helyen.
- Tök csend van, ez nem nyugodt?
- Nem így értem , te is tudod.
- Tudom Ben , de én nem hiszem hogy van miről beszélnünk.
- Dehogynem az a múltkori éjszaka..
- Hatalmas hiba volt..- vágtam ismét közbe. - Megtörtént bár nem kellett volna, én csak el akarom felejteni.
- Olyan rossz volt?
- Nem...dehogy, te jó ég, csak épp nekem van valakim.
- Ja akit nem szeretsz és aki nem tudja megadni neked azt amire szükséged van.
- Megtennéd, hogy halkabban beszélsz?- néztem körbe.- Itt még a falnak is füle van.- mondtam mire úgy nézett rám.- Jól van, gyere. - mondtam majd elindultam az ügyeletes szoba felé. Mikor oda beléptünk felkapcsoltam a villanyt de ő rögtön lekapcsolta és magához húzott.- Mit csinálsz?- kaptam levegő után ahogy az ajtóhoz nyomott.
- Ez a múltkor tetszett.
- Ben, nekem ez a munkahelyem, és különben is...fejezd be...-néztem szemébe.- Kérlek..- súgtam ahogy nem eresztett.
- Csak rád gondoltam az elmúlt pár napban.- csúsztatta kezét derekamra.- Arra ami köztünk történt...És ma ahogy megláttalak, Nina, elakadta lélegzetem is, olyan gyönyörű vagy és ez a köpeny olyan jól áll neked..
- Megőrültél..- nevettem halkan.
- Gondolod?- simított végig derekamon majd ajkait enyémhez érintette. Nem tehetek róla, egyszerűen nem tudtam ellenállni, ugyanazt az érzést váltotta ki mint akkor este, a vágyat... érezni akartam őt így átkaroltam nyakát és úgy csókoltam vissza mire ölébe emelt és derekára kulcsoltam lábaimat . Az asztalnál megállt és leültetett rá és úgy csókolt tovább. Ajkaival már nyakam kényeztette mikor észhez tértem, ez őrültség, mit csinálok?
- Ben, várj, ez...ezt nem lehet, nem csinálhatom, én most dolgozom.
- Mikor végzel?
- Reggel nyolckor de mi? Nem...nem ez a fontos, nem lehet, hát nem érted?
- Ha így gondolnád nem csókoltál volna meg. - mondta mire lehajtottam a fejem. - Nem bűntudatot akarok benned kelteni, egyszerűen csak vágyom rád, arra hogy a karjaimban tarthassalak...- súgta ajkaim közé.- Ismételjük meg a múltkorit, te nem akarod?
- Nem, én nem...vagyis de , de nem helyes.
- Ha mindig azt tennék ami helyes, nagyon unalmas életet élnénk..Mondj igent és elrepítelek a mennyországba.
- Igen..- nyögtem ki mire újra megcsókolt.
- Ha nem itt lennénk, már nem lenne rajtad ruha kislány..- suttogta majd fülcimpám harapdálta.- De finom vagy...
- Most menj el, nekem egy csomó dolgom van és ha valaki ránk nyit akkor az életben nem magyarázom ki magam.
- Jól van...Holnap reggel találkozunk. Szia Szépség..
- Szia.- nyögtem majd ahogy elment két kezembe temettem arcomat. Basszus kulcs, mit művelsz Nina?