Reggel kellemes melegre ébredtem. Először nem is igazán értettem, hogy miért csak a hátamnál érzem ezt a melegséget. Lassan kinyitottam szemem és lenéztem hasamhoz amire egy kéz tapadt.
- Te jó ég...- suttogtam miközben lassan hátra fordultam és megláttam Bent. - Uram Isten, mit tettem?
- Hah? Aludj tovább, még korán van.- motyogta mire kiugrottam az ágyból és mikor észleltem, hogy meztelen vagyok magam elé kaptam a takarót. - Mi a gond Nina?
- Mi a gond? Mi a gond?- néztem körbe a szobában majd megláttam a bugyim a szoba közepén a földön majd a ruhámat a sarokban. Mindkettőt felkaptam magamra és elkezdtem forogni a cipőmet keresve.- Mennyi az idő?
- Kilenc múlt. - nézett órájára ami az éjjeli szekrényen pihent.
- Mennyi? Te jó ég az esküvő. Én meg sehol sem vagyok és én vagyok a koszorús lány, Lena ki fog nyírni. Nem lehet, hogy tehettem ezt?
- Nyugi már Nina... nyugodj meg mert a végén agyvérzést kapsz itt nekem.
- Te nem érted ezt, hogy tehettem meg? Egy röpke pillanatig azt reméltem, hogy álmodtam mikor felébredtem de mikor megláttalak, jó Isten, hol van már a cipőm?- rohangáltam jobbra balra. Majd megláttam kezében az egyiket.
- Az hogy került oda? Kérem..
- Gyere ide érte..- mosolygott mire elindultam felé de mikor megfogtam a cipőt berántott maga mellé és fölém hajolt. Egy ideig csak nézett, komolyan és közben arcom simogatta. Nem igazán tudtam mit reagáljak. Csak úgy mint az éjjel is, jól esett az érintése.- Ne legyen bűntudatod, Sabrina...- és még a nevemre is emlékszik. - Ennyi neked is járt ha már úgy döntöttél, hogy Greg mellett fogsz megsavanyodni. Ne érezd rosszul magad..- mondta majd gyengéden megcsókolt és elengedett. Felálltam az ágyról immár cipőmmel a kezemben majd megtaláltam a ruha kupac alatt a másikat is. Felvettem és hajamat hátra gumizva elindultam az ajtó felé azonban mielőtt kiléptem volna rajta hátra fordultam.
- Ne haragudj, nem ellened van kifogásom, csupán ez az egész, én nem vagyok ilyen, soha nem volt még egyéjszakás kalandom.
- Hát...ha rajtam múlna biztos nem egyéjszakás lenne.
- Te egy nagyon jó fej pasi vagy Ben, ha két évvel ezelőtt találkozunk talán beléd is szeretek..- mondtam majd visszaszaladtam hozzá és adtam egy puszit az arcára. - De felejtsük el, hogy ez megtörtént, jó?- kérdeztem mire aprót bólintott így elhagytam a szobát. A lifttel leérve a recepcióhoz mentem és kértem, hogy használhassam a telefont. Minden további nélkül adták át így gyorsan beütöttem a számot és vártam.
- Haló.- vette fel nagy sokára.
- Tom, Nina vagyok.
- Nina? De jó , végre...- hallottam hogy megkönnyebbül. - Lena már majdnem a rendőrségre ment mert este eltűntél, azt hitte elraboltak.
- Jól vagyok, csak...elkeveredtem, bonyolult a sztori, eltudnál jönni értem a Golden Gate hotelhez? Nincs nálam pénz így nem tudok taxit fogni.
- Megyek de mit keresel te egy hotelben?
- Mint mondtam bonyolult történet, majd elmesélem.
- Ott vagyok, tíz perc. - mondta majd kinyomta a telefont. Letettem a kagylót és megköszöntem a recepciósnak és leültem az előtérben. Azalatt a tíz perc alatt azon gondolkodtam mit mondjak Tomnak, hogy kerültem én egy hotelbe. Még a liftben a tükörben bámulva magam próbáltam elkenődött sminkem letörölgetni aminek következtében tiszta lila lett az ujjam de az nem is érdekelt annyira. Tom a legjobb barátom. Tizenöt éve ismerjük egymást, át lát rajtam, valami olyat kell kitalálnom ami még meg is történhetett. Alig hogy eltelt a tíz perc hátulról valaki megfogta vállam. Felpattantam és ott állt ő. Nem szólt semmit csak magához ölelt.
- Annyira aggódtunk érted, Nina, hogy tűnhettél így el?
- Nem tűntem el Tom, nyugalom élek és virulok. Semmi bajom nem esett.
- De hogy kerültél te ide, ebbe a hotelbe?
- Menjünk a kocsihoz és elmondom.- mondtam mire nagy levegőt vett majd kezemet megfogva indultunk ki.
- Szóval?- kérdezte miközben elindult.
- Itt voltunk a szomszéd klubban ugye és nekem baromira nem volt kedvem az estéhez, valahogy nem éreztem át ezt az egészet, tudod hogy nem vagyok egy nagy bulis.
- Ahha...
- Már épp szólni akartam Lenának hogy haza megyek mikor megláttam a tömegben Saraht..
- Sarah? Az ki?
- Nem emlékszel? A gimiben sokat lógtunk együtt. Táboroztunk is együtt meg sokszor aludt nálunk is, jó barátok voltunk, de érettségi után New Yorkba költözött és most a testvére születés napja miatt van itt. Elkezdtünk beszélgetni, aztán meguntuk a hang zavart és mondta hogy jöjjünk át a hotel bárjába mert itt csend van. Iszogattunk és mire észbe kaptam már hajnali egy volt. Sarah mondta, hogy alhatok az ő szobájában vele így itt maradtam. Eszemben sem volt, hogy nem hívtam Lenát. Biztos ki lehet akadva.
- Nagyon aggódott érted, de a lényeg hogy megvagy és nincs bajod.
- Igen, nincs bajom..- mosolyogtam rá. Utáltam hogy hazudnom kell neki de ha elmondom hogy valójában hol voltam és mit csináltam megutálna, tudom. Tommal közel állunk egymáshoz, szinte olvasunk a másik gondolataiban, fél szavakból is megértjük egymást és ha egyszer megtudja, hogy hazudtam neki, akkor nagyon ki fog akadni. Viszont ha most elmondom, akkor meg is utál és azt akarja majd hogy mondjam el Gregnek ami semmi esetre sem történhet meg.
- Nyomott vagy..- pillantott rám.
- Csak...ugye nem hívtátok Greget..- bámultam kezeimet.
- Én nem, Lena nem tudom. Szerintem nem.
- Nem akarom hogy aggódjon értem...- mondtam halkan.
- Amúgy jól vagytok?
- Igen, minden rendben. Most kicsit kevesebbet tudok vele lenni a szakvizsga miatt de nagyon türelmes.
- Az jó, örülök.- bólintott majd befordult Lena utcájába. Mikor a ház előtt leparkolt már épp szálltam volna ki a kocsiból mikor megszólalt.
- Tényleg nagyon aggódtam érted.- ránéztem és elmosolyodtam.
- Nagy lány vagyok már, tudok magamra vigyázni, de köszönöm, ez édes tőled.
- Az esküvőn látjuk egymást.
- Ott találkozunk, addig is szia.
- Szia Nina.- mondta majd ahogy kiszálltam ki is tolatott és elindult. Bassza meg, bassza meg. Idegesen szaladtam szinte a ház felé majd oda belépve ledobtam cipőmet és a gardróbból elővettem a ruhámat és az emeletre szaladtam. Berontottam Lena hálójába ahol legalább tízen voltak most. Sminkesek, fodrászok a lányok, anya, Kevin anyja...
- Hugi, hát meglettél?- szaladt oda hozzám és megölelt. - Annyira aggódtam, nem tudtam hová tűntél, már a legrosszabbra gondoltam.
- Élek, nyugi, csak elaludtam, hosszú történet.- mondtam majd elengedtem és ledobtam az ágyra a ruhát. Levettem róla a védő zsákot majd a cipőt letettem a földre.
Zuhanyozz le gyorsan, aztán gyere és Frank csinál valamit a hajaddal, Mia meg feldob egy kis sminket, aztán indulnunk kell.
- Sietek.- adtam egy puszit az arcára.
Miután lezuhanyoztam gyorsan felkaptam a ruhámat és a cipőt. Még jó hogy a fehérneműket is a ruhászsákba tettem el mert különben nem lenne semmi a ruha alatt. A hajamat laza kontyba fogta Frank és néhány hullámos tincs kimaradt halántékomnál, Mia pedig egy természetes hatású sminket dobott fel, hogy a kimázolt arcom ne vonja el a figyelmet a ruháról amit imádtam mert gyönyörű volt.
Miután én is elkészültem be ültünk a kocsikba. Én anyával és Lenával mentem egy kocsiban, a többiek pedig elosztották magukat két kocsira. Anya vezetett Lena pedig mellettem ült hátul.
- Nagyon szép vagy, csak úgy ragyogsz.- mondtam mosolyogva.
- Köszönöm hugi, életem nagy napja, még sosem voltam ilyen ideges.
- Kevinnel nagyon boldogok lesztek.- mosolyodtam el majd eszembe jutott Greg és a mosoly lehervadt az arcomról.
- Mi baj Nina, látom hogy valami nem stimmel.
- Később beszéljünk erről.
- De adj már támpontot...- mondta mire közelebb hajoltam és fülébe súgtam.
- Megcsaltam Greget.
- Micsoda, te?
- Shhhh...- néztem rá miközben anyára sandítottam. Ha megtudná kitérne a hitéből is.
- Igazad van, majd később.- mondta hitetlenkedve majd csak bámult rám. Csak sóhajtottam és hátra dőltem.- De komolyan?- kérdezte hirtelen. Bólintottam.- Nem viccelsz?
- Nem, Lena, ne már, később.
- Jól van, jól van, később.- mondta majd lehunyta szemét és vett egy nagy levegőt.
A templomhoz érve egyre feszültebb lettem. Koszorúslányként a lányokkal mi vonultunk be először. Greg az első sorban volt, mellette Tom ült. Mikor megláttak mindketten csak mosolyogtak én meg borzalmasan éreztem magam. Életem legfontosabb három férfija közül kettőt csúnyán átverek és mindkettő gyűlölni fog ha kiderül mit tettem.
- Te jó ég...- suttogtam miközben lassan hátra fordultam és megláttam Bent. - Uram Isten, mit tettem?
- Hah? Aludj tovább, még korán van.- motyogta mire kiugrottam az ágyból és mikor észleltem, hogy meztelen vagyok magam elé kaptam a takarót. - Mi a gond Nina?
- Mi a gond? Mi a gond?- néztem körbe a szobában majd megláttam a bugyim a szoba közepén a földön majd a ruhámat a sarokban. Mindkettőt felkaptam magamra és elkezdtem forogni a cipőmet keresve.- Mennyi az idő?
- Kilenc múlt. - nézett órájára ami az éjjeli szekrényen pihent.
- Mennyi? Te jó ég az esküvő. Én meg sehol sem vagyok és én vagyok a koszorús lány, Lena ki fog nyírni. Nem lehet, hogy tehettem ezt?
- Nyugi már Nina... nyugodj meg mert a végén agyvérzést kapsz itt nekem.
- Te nem érted ezt, hogy tehettem meg? Egy röpke pillanatig azt reméltem, hogy álmodtam mikor felébredtem de mikor megláttalak, jó Isten, hol van már a cipőm?- rohangáltam jobbra balra. Majd megláttam kezében az egyiket.
- Az hogy került oda? Kérem..
- Gyere ide érte..- mosolygott mire elindultam felé de mikor megfogtam a cipőt berántott maga mellé és fölém hajolt. Egy ideig csak nézett, komolyan és közben arcom simogatta. Nem igazán tudtam mit reagáljak. Csak úgy mint az éjjel is, jól esett az érintése.- Ne legyen bűntudatod, Sabrina...- és még a nevemre is emlékszik. - Ennyi neked is járt ha már úgy döntöttél, hogy Greg mellett fogsz megsavanyodni. Ne érezd rosszul magad..- mondta majd gyengéden megcsókolt és elengedett. Felálltam az ágyról immár cipőmmel a kezemben majd megtaláltam a ruha kupac alatt a másikat is. Felvettem és hajamat hátra gumizva elindultam az ajtó felé azonban mielőtt kiléptem volna rajta hátra fordultam.
- Ne haragudj, nem ellened van kifogásom, csupán ez az egész, én nem vagyok ilyen, soha nem volt még egyéjszakás kalandom.
- Hát...ha rajtam múlna biztos nem egyéjszakás lenne.
- Te egy nagyon jó fej pasi vagy Ben, ha két évvel ezelőtt találkozunk talán beléd is szeretek..- mondtam majd visszaszaladtam hozzá és adtam egy puszit az arcára. - De felejtsük el, hogy ez megtörtént, jó?- kérdeztem mire aprót bólintott így elhagytam a szobát. A lifttel leérve a recepcióhoz mentem és kértem, hogy használhassam a telefont. Minden további nélkül adták át így gyorsan beütöttem a számot és vártam.
- Haló.- vette fel nagy sokára.
- Tom, Nina vagyok.
- Nina? De jó , végre...- hallottam hogy megkönnyebbül. - Lena már majdnem a rendőrségre ment mert este eltűntél, azt hitte elraboltak.
- Jól vagyok, csak...elkeveredtem, bonyolult a sztori, eltudnál jönni értem a Golden Gate hotelhez? Nincs nálam pénz így nem tudok taxit fogni.
- Megyek de mit keresel te egy hotelben?
- Mint mondtam bonyolult történet, majd elmesélem.
- Ott vagyok, tíz perc. - mondta majd kinyomta a telefont. Letettem a kagylót és megköszöntem a recepciósnak és leültem az előtérben. Azalatt a tíz perc alatt azon gondolkodtam mit mondjak Tomnak, hogy kerültem én egy hotelbe. Még a liftben a tükörben bámulva magam próbáltam elkenődött sminkem letörölgetni aminek következtében tiszta lila lett az ujjam de az nem is érdekelt annyira. Tom a legjobb barátom. Tizenöt éve ismerjük egymást, át lát rajtam, valami olyat kell kitalálnom ami még meg is történhetett. Alig hogy eltelt a tíz perc hátulról valaki megfogta vállam. Felpattantam és ott állt ő. Nem szólt semmit csak magához ölelt.
- Annyira aggódtunk érted, Nina, hogy tűnhettél így el?
- Nem tűntem el Tom, nyugalom élek és virulok. Semmi bajom nem esett.
- De hogy kerültél te ide, ebbe a hotelbe?
- Menjünk a kocsihoz és elmondom.- mondtam mire nagy levegőt vett majd kezemet megfogva indultunk ki.
- Szóval?- kérdezte miközben elindult.
- Itt voltunk a szomszéd klubban ugye és nekem baromira nem volt kedvem az estéhez, valahogy nem éreztem át ezt az egészet, tudod hogy nem vagyok egy nagy bulis.
- Ahha...
- Már épp szólni akartam Lenának hogy haza megyek mikor megláttam a tömegben Saraht..
- Sarah? Az ki?
- Nem emlékszel? A gimiben sokat lógtunk együtt. Táboroztunk is együtt meg sokszor aludt nálunk is, jó barátok voltunk, de érettségi után New Yorkba költözött és most a testvére születés napja miatt van itt. Elkezdtünk beszélgetni, aztán meguntuk a hang zavart és mondta hogy jöjjünk át a hotel bárjába mert itt csend van. Iszogattunk és mire észbe kaptam már hajnali egy volt. Sarah mondta, hogy alhatok az ő szobájában vele így itt maradtam. Eszemben sem volt, hogy nem hívtam Lenát. Biztos ki lehet akadva.
- Nagyon aggódott érted, de a lényeg hogy megvagy és nincs bajod.
- Igen, nincs bajom..- mosolyogtam rá. Utáltam hogy hazudnom kell neki de ha elmondom hogy valójában hol voltam és mit csináltam megutálna, tudom. Tommal közel állunk egymáshoz, szinte olvasunk a másik gondolataiban, fél szavakból is megértjük egymást és ha egyszer megtudja, hogy hazudtam neki, akkor nagyon ki fog akadni. Viszont ha most elmondom, akkor meg is utál és azt akarja majd hogy mondjam el Gregnek ami semmi esetre sem történhet meg.
- Nyomott vagy..- pillantott rám.
- Csak...ugye nem hívtátok Greget..- bámultam kezeimet.
- Én nem, Lena nem tudom. Szerintem nem.
- Nem akarom hogy aggódjon értem...- mondtam halkan.
- Amúgy jól vagytok?
- Igen, minden rendben. Most kicsit kevesebbet tudok vele lenni a szakvizsga miatt de nagyon türelmes.
- Az jó, örülök.- bólintott majd befordult Lena utcájába. Mikor a ház előtt leparkolt már épp szálltam volna ki a kocsiból mikor megszólalt.
- Tényleg nagyon aggódtam érted.- ránéztem és elmosolyodtam.
- Nagy lány vagyok már, tudok magamra vigyázni, de köszönöm, ez édes tőled.
- Az esküvőn látjuk egymást.
- Ott találkozunk, addig is szia.
- Szia Nina.- mondta majd ahogy kiszálltam ki is tolatott és elindult. Bassza meg, bassza meg. Idegesen szaladtam szinte a ház felé majd oda belépve ledobtam cipőmet és a gardróbból elővettem a ruhámat és az emeletre szaladtam. Berontottam Lena hálójába ahol legalább tízen voltak most. Sminkesek, fodrászok a lányok, anya, Kevin anyja...
- Hugi, hát meglettél?- szaladt oda hozzám és megölelt. - Annyira aggódtam, nem tudtam hová tűntél, már a legrosszabbra gondoltam.
- Élek, nyugi, csak elaludtam, hosszú történet.- mondtam majd elengedtem és ledobtam az ágyra a ruhát. Levettem róla a védő zsákot majd a cipőt letettem a földre.
Zuhanyozz le gyorsan, aztán gyere és Frank csinál valamit a hajaddal, Mia meg feldob egy kis sminket, aztán indulnunk kell.
- Sietek.- adtam egy puszit az arcára.
Miután lezuhanyoztam gyorsan felkaptam a ruhámat és a cipőt. Még jó hogy a fehérneműket is a ruhászsákba tettem el mert különben nem lenne semmi a ruha alatt. A hajamat laza kontyba fogta Frank és néhány hullámos tincs kimaradt halántékomnál, Mia pedig egy természetes hatású sminket dobott fel, hogy a kimázolt arcom ne vonja el a figyelmet a ruháról amit imádtam mert gyönyörű volt.
Miután én is elkészültem be ültünk a kocsikba. Én anyával és Lenával mentem egy kocsiban, a többiek pedig elosztották magukat két kocsira. Anya vezetett Lena pedig mellettem ült hátul.
- Nagyon szép vagy, csak úgy ragyogsz.- mondtam mosolyogva.
- Köszönöm hugi, életem nagy napja, még sosem voltam ilyen ideges.
- Kevinnel nagyon boldogok lesztek.- mosolyodtam el majd eszembe jutott Greg és a mosoly lehervadt az arcomról.
- Mi baj Nina, látom hogy valami nem stimmel.
- Később beszéljünk erről.
- De adj már támpontot...- mondta mire közelebb hajoltam és fülébe súgtam.
- Megcsaltam Greget.
- Micsoda, te?
- Shhhh...- néztem rá miközben anyára sandítottam. Ha megtudná kitérne a hitéből is.
- Igazad van, majd később.- mondta hitetlenkedve majd csak bámult rám. Csak sóhajtottam és hátra dőltem.- De komolyan?- kérdezte hirtelen. Bólintottam.- Nem viccelsz?
- Nem, Lena, ne már, később.
- Jól van, jól van, később.- mondta majd lehunyta szemét és vett egy nagy levegőt.
A templomhoz érve egyre feszültebb lettem. Koszorúslányként a lányokkal mi vonultunk be először. Greg az első sorban volt, mellette Tom ült. Mikor megláttak mindketten csak mosolyogtak én meg borzalmasan éreztem magam. Életem legfontosabb három férfija közül kettőt csúnyán átverek és mindkettő gyűlölni fog ha kiderül mit tettem.
Sziasztok
Ha erre jártok esetleg hagyjatok nyomot magatok után. Nagyon örülnék neki.
Ha erre jártok esetleg hagyjatok nyomot magatok után. Nagyon örülnék neki.
Nagyon jó! Így tovább!😃😊
VálaszTörlés