Mikor felébredtem Nina már nem volt mellettem. Halványan emlékeztem, hogy homlokon puszil de nem ébredhettem fel rá teljesen. Az órára pillantva láttam, hogy már elmúlt tíz óra. Nina már túl lehet a reggeli viziten is, kemény ez a csaj. Elmosolyodtam, hogy miért? Mert tegnap éreztem először azt hogy esélyem lehet Ninánál. Ő annyira más. Szoktam randizni ha itthon vagyok de egyik lány sem érne többet egy éjszakánál ezért bele sem kezdek, inkább kitalálok valami kifogást de ő…talán azért is más mert tizenöt éve ismerem de ..nem is tudom hogy magyarázzam. Nina maga a tökéj számomra. Gyönyörű, okos, természetes, nem játssza meg magát, legalábbis előttem soha. Vicces, figyelmes, érzékeny, olyan lány akit elringathatok egy hosszú nap után, nem olyan jégcsap mint a legtöbb nő aki csak arra utazik hogy megdugjam. Ez az igazság.
Sajnos manapság nehéz olyan nőt találni aki komoly kapcsolatot akar. Aki képes lehorgonyozni és megállapodni.
Tudom ez az én helyzetemben még bonyolultabb hisz félévente egy hónapot töltök itthon de mégis vágyom arra hogy családom legyen. Egy feleségem aki otthonná varázsolja a házat. Egy nő aki boldogan mind igent és vállal velem gyermeket.
Mikor Nina tegnap visszacsókolt a medencében éreztem egyféle vibrálást amit még mással nem éreztem. Nina kell nekem. Passzolunk egymáshoz, ismerjük egymás minden hibáját és el is fogadjuk azt... csak egy a bökkenő, az én munkám. Ha most félévre elmegyek, nagy az esélye hogy bele szeret abba a Benbe és én cseszhetem. Mondjuk én sem vagyok komplett. Miért bíztattam, hogy találkozzon azzal a pasival? Na ja…hát ez van nem lehet mindig happy egy történet. Annak is örülök, hogy a barátja lehetek, ő igazán különleges…
A konyhába baktatva a medencében történtekre gondoltam és csak mosolyogtam. Az a levegő átfújós trükk jól bejött.
A kávéfőzőhöz lépve megláttam a kis lapot. Nina írása. Ahogy átfutottam csak vigyorogtam. „ Jól csókolsz”. Hm...mik ki nem derülnek. Egy kávét gyorsan lefőzve leültem az egyik bárszékre és ízlelgettem a szavakat amiket papírra vetett, majd megfogtam mobilomat.
Nina szemszög…
Mikor végeztem a vizittel kicsit megálltam a nővér pultnál beszélgetni a lányokkal. Mind észrevették, hogy kicsit tropára vagyok menve így elmeséltem, hogy tegnap kicsit a lovak közé csaptam a vodkás üveggel. Mind jót nevettek és már folytatni akartam mikor megcsörrent telefonom. Előhúztam köpenyem zsebéből és elmosolyodtam.
- Ezt fel kell vennem, bocsi. - mondtam majd elindultam az ügyeletes szobába.- Haló…- vettem fel mosolyogva.- Milyen jó dolga van valakinek, ne mond, hogy most keltél.
- De igen.- hallottam meg mosolygós hangját.- Most olvastam a leveledet. Hogy érzed magad kicsi lány?
- Mindenki azt kérdezte reggel hogy egy úthengerrel konfrontálódtam-e az éjjel így gondolhatod hogy érzem magam..- nevettem majd benyitottam az ügyeletes szobába ahol Jenny épp pakolászott. Csak intettem neki majd leültem az asztalhoz.- Na és te hogy érzed magad?
- Én jól, bár a fejem hasogat.
- Vegyél be fájdalom csillapítót és igyál egy kanna kávét és sok vizet.
- Igenis doktor néni.
- De komolyan.
- Komolyan mondtam.- mondta mire nevetni kezdtem.
- Holnap jobb lesz, addigra biztos elmúlik.
- Szóval egész nap fájni fog a fejem? Egyáltalán hogy, alig ittam.
- Ittam én helyetted is, csak a mellékhatásokat érzed jobban.- nevettem mire felmordult.- Na jó, bocsi.
- Áhh, ha ittam volna lehet jobban lennék.
- Ez lehetséges. - bólogattam majd a tollal kezdtem el játszani.
- Tényleg jól érezted magad?
- Nagyon, meg kéne ismételni, csak kevesebb alkohollal. - vihogtam .
- Engem nem zavart, hogy folyton vihogtál, sőt, nagyon is vonzóvá tett..- mondta mire csak jobban nevettem, bár nem hittem, hogy azt még lehet fokozni. Még Jenny is jól hátra fordult.
- Na jól van, én dolgozom.
Tényleg el is felejtettem. Csak még egy kérdés. Tényleg jól csókolok?- kérdezte mire Jennyre pillantottam aki nagyon serénykedett de tudtam, hogy közben hallgatózik.
- Igen, jól. Nagyon is, és tényleg jól éreztem magam.- ment a késleltetett válasz.
- Hagylak dolgozni, nehogy a vén kecske rajta kapjon, hogy nem a munkáddal törődsz.
- De hisz azzal törődöm, épp telefonon keresztül kezelem a másnaposságodat.
- Kezelhetnéd személyesen is. - mondta mire azt hiszem elvörösödtem.
- Öhm…majd egyszer, talán. - vigyorogtam a telefonba majd sóhajtottam. - Mennem kell. Majd beszélünk.
- Oké, puszillak.
- Én is, szia.- mondtam majd kinyomtam a mobilt és a monitorra bámultam.
- Szóval tegnap buliztál?- kérdezte Jenny vigyorogva.
- Az egész hétvégém egy nagy buli volt, a barátaimmal voltam, wellness fürdő, medencézés, meg ilyenek, grillezés.
- Irigyellek, én egész hétvégén bébiszitterkedtem.
- Szegénykém…
- Hát igen, de anyáéknak segítenem kell, nagyon megzuhantak most anyagilag apa betegsége miatt.
- Ez igazán becsülendő, hogy így gondoskodsz róluk.
- Ja, csak ez Jimnek nem annyira tetszik.
- A szüleidet még sem hagyhatod cserben…ne hallgass rá. Pasi van ezer, de szülőből csak kettő van, és őket nem pótolhatod.- mondtam mire mosolyogva bólintott.
- Ez igaz. Claire nem keresett?
- Nem..- ráztam fejem.
- Azért megnézem, nem-e kell neki segítség.
- Jól van, később beszélünk.- mondtam majd újra kézbe vettem a telefonom és megnyitottam az üzeneteimet , pontosabban a Bennel váltott zeneteket és a beosztásomat nézegettem. Talán Gregnek beadhatnám, hogy szerdán Nikkinek segítek tanulni így elszabadulhatnék pár órára.
„ Szia, szerda fél hat?”- írtam Bennek.
„ Tökéletes, nagyon várom, feljössz hozzám?”
„ Igen. Majd írd meg a címet mert kocsival járok dolgozni így nem kell értem jönni. ”
„ Rendben szépségem.”
A telefonomat ledobva temettem kezeimbe arcom. Hát elkezdődött, innen nincs vissza út, kezdem úgy érezni magam mint a város ribanca. Ott van Greg, a doki is csapja a szelet, tegnap smároltam Tommal és szerdán Jön Ben. Mi a franc ütött belém?
**
Már műszak vége felé jártam mikor elővettem mobilomat és körbe fordultam hogy nem hall-e valaki. Tárcsáztam Nikkiet majd csak vártam.
- Halihó.- szólt bele vidáman.
- Szia drága barátnőm.
- Na mi kell? kérdezte mire felnevettem.
- Túl jól ismersz.
- Igen, ez így van. Mi a helyzet? Dolgozol?
- Igen, mond neked vannak még vizsgáid?
- Igen, kettő, miért?
- Nem kell segítség a tanuláshoz?- kérdeztem majd ismét körbe fordultam.- Mondjuk ma?
- Öhm…nem értelek.
- Találkozom vele, ma fél hatkor…
- Bennel?
- Igen.
- Úr isten, de jó..- nevetgélt izgatottan.
- Gregnek azt mondtam neked segítek tanulni ma…
- Oké, akár itt is alhatsz.- mondta mire elmosolyodtam.
- Köszönöm.- sóhajtottam.
- És mi a terved a továbbiakra?
- Találkozom vele egyszer-kétszer, azalatt kitudom találni mit akarok, hogy tényleg a szabadság és az izgalom-e amire vágyom vagy csak egyszeri fellángolás és ha tényleg amellett döntök akkor beszélek Greggel. Nem akarok neki még nagyobb fájdalmat okozni.
- Akkor Bennel nem gondolod komolyan? Mármint szerelem meg kapcsolat meg ilyenek.
- Nem…nem hiszem. Meglátjuk, erről is beszélnem kell majd vele. Hogy nehogy félre értsük egymást.
- Akkor ezek szerint ma nálam alszol.
- Igen, ha Greg keres nálad, mindenképp..- mondtam majd körbenéztem. dr. Sepherd közelített felém.- Jön a vén kecske, mennem kell. Köszönöm még egyszer.
- Nincs mit, csak vigyázz magadra. Szeretlek.
- Én is téged. Puszi.- mondtam majd kinyomtam és zsebembe csúsztattam.
- Ma még nem is láttam kedves Nina..- állt meg mellettem mosolyogva a doki.
- Elég sűrű napom volt.
- A szakvizsgára készül?
- Igen.- mosolyodtam el.
- Holnap kapják meg a vizsga időpontokat. Az utolsó konzultáció a vizsga előtt egy héttel lesz majd.
- Remek, köszönöm hogy szólt. A jegyző könyveket az előbb tettem le az asztalára főorvos úr.- mondtam mire bólintott.
- Nézze Nina, a múlthéten, nem akartam goromba lenni magával, csak a csoda szép szemei megigéztek és mióta megláttam csak magára tudok gondolni.- mondta mire felhúztam szemöldökömet majd elmosolyodtam.
- Doktorúr, értse meg nekem van valakim.
- Greg? Ugyan már, Nina magának több jár.
- Igen, de nincs apa komplexusom. - mondtam mire nevetni kezdett.
- Nem vagyok olyan öreg. Negyvennyolc éves vagyok. Jóképű, van pénzem…mi kell még.
- Nem minden nő tartja a legfontosabbnak az anyagi helyzetet. Én például a nem kategóriába tartozom. Én ha nem szeretek valakit nem tudok vele lenni, még ha milliárdos akkor sem. Én nem vagyok kilóra megvehető, sajnálom.
- Nina, mellettem jó dolga lenne, megkönnyíteném a karrierjét.
- Na erre pont nem vágyom. Szeretnék én magam megdolgozni mindenért. - mondtam majd karórámra néztem. - Nekem lejárt a műszakom, most haza megyek. Viszlát dr. Sepherd.- az ügyeletes szoba felé haladva nem tudtam magamban eldönteni, hogy egy két diplomás , intelligens ember hogy lehet mégis ilyen hülye és nehéz felfogású. Meddig jön még nekem a nyálas szövegeivel amiktől rosszul vagyok, mi a francért nem érti, hogy akkor sem kellene ha ő lenne az utolsó férfi a földön.
Miután átöltöztem bezártam a szekrényem és a táskámat vállamra véve indultam el a folyosón.
- Sziasztok lányok. - köszöntem a nővér pultnál majd a lifthez érve megnyomtam a gombot és vártam. A liftbe beszállva megnyomtam a mínusz 1-es gombot és ahogy leértem a kocsimhoz indultam. Gyorsan beszálltam és bedugtam az indító kulcsot a helyére. Bekapcsoltam a biztonsági övemet majd a táskámat elhelyeztem az anyós ülésen. Ismeretlen volt a környék ahol Ben lakik. Tudtam, hogy a belvárosban valahol de pontosan az utcát nem tudtam így beírtam a gps-be majd indultam is. Negyedóra múlva a dugót elkerülve szerencsére megérkeztem a magas épület elé. Leparkoltam majd összeszedtem magam és kiszálltam. Belépve az épületbe köszöntem a portásnak.
- Segíthetek kisasszony.
- Köszönöm nem, tudom hová kell mennem, csak egy barátomhoz jöttem. - mosolyogtam rá mire bólintott majd elindultam a lifthez. Oda belépve megnyomtam a húszas gombot. Az épület harminc emeletes volt, modern épület. A liftből kilépve körbe néztem a folyosón majd megnéztem a kis cetlit. 2043-as ajtó…elindultam balra valami megérzéstől fogva és kerestem az ajtót. A folyosó végén meg is találtam. Nagy fekete ajtó, rajta arany számokkal kiírva a 2043. Idegesen hátra simítottam a hajam majd kopogtam. Az ajtó egy percen belül kinyílt és Ben mosolygós arcával találtam magam szemben. Jobban kitárta az ajtót és elállt az útból.
- Szia, gyere be.- mosolygott. Én beléptem és megvártam míg bezárja az ajtót.
- Szia.- nyögtem ki nagy nehezen, most, teljesen józan állapotomban valahogy szégyenlősebb voltam. kibújtam cipőmből majd letettem táskámat. Ő felakasztotta azt és derekamra csúsztatta kezét.
- Érezd otthon magad, nézz csak körbe én töltök egy italt. Fáradtnak tűnsz.
- Kicsit az vagyok. - bólogattam majd elindultam beljebb. A nappaliba, ahonnan egy folyosó és egy nagyobb ajtó nyílt. A nagy ajtó felé indult Ben így gondolom az a konyha és az étkező. A folyosóra kanyarodva négy ajtó nyílt. Gondolom fürdő és hálószobák.. A folyosón a fal színe fehér volt és ez a nappaliban is folytatódott. A falakat modern festők által készített absztrakt festmények díszítették. A berendezés nagyon minimalista volt, a szürke és a fekete szín uralkodott, épp csak annyi bútor amennyi kell. Hatalmas bőr kanapé a szintén elég nagy tévé előtt. Két bőr fotel, a sarokban egy sarok íróasztal amin nagy rend volt, csak Ben laptopja és néhány mappa és egy ceruza tartó foglalta a helyet. Kellemes illat és főként jó volt a klíma, kellemes hűvös volt a kinti meleghez képest. Miután jól szemügyre vettem a nappalit Ben után mentem. A konyha hatalmas volt és egy pult választotta el az étkezőtől ahol egy tíz személyes asztal volt és egy beépített üvegpolc ahol a tányérok és különböző poharak voltak elhelyezve. A konyha fehér volt, középen hatalmas ablak terült el a mosogató s munkapult fölött. A szekrények fekete színűek, a munkapult márványszínű. A mosogatógép volt ami kilógott, az sötét szürke volt. Ben mosolyogva nézett rám. - Szép lakás. - néztem rá.
- Köszönöm.
- Hol is laksz te, hogy ideiglenesen itt maradsz?
- Nem mondtam?
- Nem.
- Ohh… New Yorkban van a főirodánk. Itt van egy kisebb irodánk amit ideiglenesen én vezetek amíg megtalálom a tökéletes vezetőt.
- Értem.- bólogattam.
- Csak a hotel olyan hideg, barátságtalan, ezért gondoltam hogy lakást bérelek ahová a munkatársaimat is megtudom hívni vacsorára vagy egy italra.
- És a nőkről se feledkezzünk meg.
- Elhiszed ha azt mondom rá sem néztem senkire mióta veled voltam?
- Nem.- mondtam mire nevetni kezdett.
- Kemény dió vagy te nő..- jött közelebb két pohárral.- Tessék, egészségedre.
- Egészségedre.- koccintottuk össze poharainkat majd bele kortyoltam az italba ami meglehetősen finom lett, de tudtam hogy vigyáznom kell.
- Annyira boldog voltam mikor megláttam az első üzeneted.- jött közelebb és végig simított a karomon.
- Beszélnünk kell erről..
- Miről?
- Ami köztünk folyik…
- Oké, beszéljünk.- tárta szét karjait majd leült az egyik bárszékre majd a másikra mutatott, hogy foglaljak helyet. Miután leültem sóhajtottam majd szemébe néztem.
- Te mit akarsz?
- Téged.
- Na jó, de milyen értelemben, csak szexelni akarsz ugye?
- Erre most kell válaszolnom?
- Szeretném tudni mi jár a fejedben velem kapcsolatban. Én nem akarok semmi komolyba bele bonyolódni, érted?
- Nem igazán.
- Úgy értem ha Greggel szakítok, nem miattad szakítok hanem magam miatt mert mellette már nem vagyok boldog. Együtt lehetünk, kezdhetünk viszonyt de ha találkozom esetleg életem szerelmével akkor ez abba marad.- mondtam mire nevetni kezdett.
- Honnan veszed, hogy nem én vagyok életed szerelme?
- Azt már tudnám. Azt az ember érzi, és ilyet nem éreztem veled kapcsolatban, ahogy Greggel kapcsolatban sem.
- Akkor mit érzel velem kapcsolatban kicsi csillag?- állt fel és elém lépett. Combjaimra csúsztatta kezeit és végig simított rajtuk.
- Vonzalmat, vágyat. De ennyi..
- És esélyt azért adsz nekem hogy ez megváltozzon?
- Randizni akarsz velem?
- Még az is lehet, nem tudom, csak ha te is akarod. Nem erőszak, csupán egy ajánlat. De egy próbát megérne és ha utána sem érdekellek úgy akkor maradunk a sima szexnél. Mit szólsz?
- Randizni csak a szakítás után randizhatok , úgy nem, hogy még Greggel vagyok, és nekem a szakításhoz még idő kell. - mondtam mire bólintott majd elvette poharamat és közelebb hajolt.
- Akkor várok addig hercegnőm..- simogatta derekam majd egyik kezét hátamra csúsztatta és orrát enyémhez érintette.- Mikor elmentél a hotelból majdnem utánad mentem.
- Ne hülyülj, annyira nem lehettem jó.- mondtam mire nevetni kezdett.
- Kulcsold át lábaiddal a derekam.- mondta mire úgy tettem ő pedig fenekem alá nyúlt és úgy tartva a nappali felé indult, onnan tovább a folyosóra majd az utolsó ajtónál megállt. Lenyomta a kilincset és belépett.- Tudod mi a helyzet?
- Mi?- suttogtam mire elkezdte felhúzni pólómat ami alatt csak egy vékonyabb csipke melltartó volt.
- Őrülten kívánlak.- mondta majd letett a földre és levette pólómat majd letérdelt elém és farmeremet kezdte levenni. Ahogy kiléptem belőle combomat kezdte el csókolgatni és lentről felfelé haladt mígnem elért a csipke bugyiig. Akkor édes mosollyal ajkain felnézett rám majd felállt és derekamat simogatva csókolt meg. Még mindig az a csók, amitől elgyengül a lábam, hogy tud így csókolni? Ilyen szenvedélyesen mégis gyengéden? Az egyetlen probléma, hogy nem szerelmesen… de azt tőle sosem fogom megkapni, így beérem ezzel. Már nagyon az övé akartam lenni így felhúztam pólóját majd segített és áthúzta fején és a földre dobta. Gyorsan kibontotta övét és letolta a nadrágját. - Meddig vagy elengedve szépségem?
- Jó hírem van, egész éjjel. De reggel nyolcra a kórházban kell lennem.
- Ohh igen az a fehér köpeny, baromi izgató, tudod? Ahogy feszül a melleden és rásimul a derekadra, ahogy épp csak elrejti a formás fenekedet. Basszus, tudod milyen szexi nő vagy?
- Nem, mond csak még el párszor..- mosolyogtam rá mire nem szólt semmit csak forrón megcsókolt és közben lefektetett az ágyba.
Ez kellett nekem, az érintései, ahogy vággyal teli tekintetével végig mér. Ahogy magához szorít. Csókol és simogat, mennyei érzés…
Remélem tetszett a rész. Ha kérdésetek, észrevételetek van a történettel kapcsolatban nyugodtan osszátok meg velem itt vagy facebookon ! Nagyon örülök a sok megtekintésnek. Nagyon boldoggá tett tényleg. :) Nagyon örülnék a visszajelzéseknek is szóval csak hajrá. Ne féljetek megosztani a véleményeteket velem. :D
❤❤Pusszancs! ❤❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése