...a vén kecske...

Elmúlt hét óra mikor Cassidiehez indultam. Amikor benyitottam ő nyitott szemmel feküdt az ágyban, Ben meg a fotelban aludt. Elmosolyodtam.
- Szia.- köszöntem halkan.
- Szia Nina néni.- mosolygott rám.
- Hogy érzed magad?- ültem le mellé az ágyba.
- Jól vagyok, már csak kicsit fáj a fejem. Ma haza mehetek?
- Igen, a szüleid az előbb hívtak, tíz körül érnek ide. A nagybátyád készülhet a  fejmosásra.- mosolyogtam.
- Már kész vagyok. - szólalt meg Ben mire Cassie nevetni kezdett.
- Bocsánat, nem akartam felébreszteni.
- Ébren voltam már akkor is mikor bejött kedves doktornő. Annyira sajnálom, hogy nem maradhatunk tovább, ez a  fotel nagyon is kényelmes. - mondta mire megforgattam szemem majd elnevettem magam.
- Megyek megírom a  zárójelentésedet , mert utána én is haza megyek pihenni. - mondtam majd felálltam de Cassie elkapta a kezem. - Mi a  helyzet nagy lány?
- Megölelhetlek?
- Hát persze..- mosolyogtam majd gyengéden magamhoz öleltem. – És ezentúl vigyázz jobban magadra, nincs futkározás a lépcsőn, megbeszéltük?- néztem rá.
- Igen Nina néni.
- dr. Williams, hogy köszönhetem meg?- állt fel Ben. Elmosolyodtam.
- Sehogy, nekem ez a munkám.- mondtam majd kezet fogtunk.- Majd jövök a zárójelentéssel.- mondtam majd zsebre dugott kézzel hagytam el a  szobát.
Miután megírtam a zárójelentést vissza szaladtam vele de mielőtt eljöhettem volna ismét kezet fogtunk de ezúttal egy névjegykártya maradt a kezemben. Rám mosolygott amitől teljesen zavarba jöttem így gyorsan elköszöntem és eljöttem. Átöltöztem és haza indultam. Egész haza úton az éjszaka járt a  fejemben, ahogy hozzám ért és megcsókolt, fura de hiányzott. Jól esett, Ben  olyan más, olyan jó a közelében lenni, valahogy kicserélődöm, és szükségem van erre a változásra. Mikor haza értem és beestem az ajtón Greg mosolyogva gurult elém.
- Szia hercegnőm, milyen éjszakád volt?
- Csendes és eseménytelen, és emiatt hosszú is.- mondtam majd megcsókoltam. -         Lezuhanyozom és lefekszem.- mondtam majd a háló felé indultam.

Nem tudom mióta aludhattam mikor Greg hangját hallottam.
- Nina, ébredj, csörög a  telefonod.
- Neeeem…- húztam el és a fejemre húztam a takarót.
- A kórházból hívnak kicsim..- simogatta hajam mire nagy nehezen de kinyitottam a  szemem és ránéztem. Nyújtotta a telefont így  elvettem tőle és felvettem.
- Haló…- szóltam bele egy ásítást elnyomva.
- Sabrina, Robert vagyok.
- Főorvos úr, valami gond van?
valójában… Lily ma nem tudott bejönni, lebetegedett Jack pedig külföldön van, mondja, betudna jönni előbb?- kérdezte mire ránéztem az órára, még csak egy óra múlt.
- Mikor?
- Úgy egy óra múlva?
- Rendben, megyek.
- Köszönöm .- mondta majd megszakadt a  vonal.
- Előbb kell bemenned?
- Igen, hulla fáradt vagyok… Főznél nekem egy nagy adag kávét?
- Persze kicsim, te addig zuhanyozz le.
- Köszönöm. - bólintottam. Mikor kiment kimásztam az ágyból és a fürdőbe indultam. Egy óra múlva a kórház parkolójában haladtam a  lift felé. Kezemben az extra erős három személynek elég kávé a termoszban. Azt kortyolgatva szálltam be a liftbe. Ez egy újabb szép nap és éjszaka lesz, már érzem…
A gyerekosztályra érve hatalmas felfordulás várt, Jenny és Lina legalább háromszor rohant el mellettem amíg a lifttől az ügyeletes szobába értem. Nem értettem semmit. Mindegy, kell még pár perc amíg átállok erre.  Kinyitottam a szekrényem és kivettem belőle a köpenyem és a sztetoszkópomat majd átvettem a  nadrágomat is és a cipőmet.
Nagyot sóhajtva hagytam el a  szobát és mentem a  nővér pulthoz.
- Hello Carrie, mi a helyzet?
- Hát te, nem éjszakára vagy beosztva?
- De, csak behívott dr. Sepherd. Ha tehetném még az ágyban feküdnék, miért vannak így bepörögve Lináék?
Gondolom mert még nem mehettek haza és túl sok kávét ittak. Sokan lebetegedtek, elkaptak valami ágynak dőlős vírust.
- Fantasztikus, én miért nem tudtam elkapni?- kérdeztem inkább magamtól mire Carrie csak nevetett. - Van új betegünk?
- Az mindig van Nina. A négyesben egy fiatal ember fekszik, tízéves, fejre állt a biciklijévél, és a kettesben…egy kis lány..
- Mi van veled Car?
- A kicsi lányt egyedül hagyta az anyukája a lakásban amíg leszaladt a  boltba. Még nem tudni hogy de a konyhában tűz keletkezett, gyorsan tovább terjedt és a kislány arcának a bal fele szinte teljes egészében megégett, füstmérgezést is kapott és nagyon nincs jól. A gyámügyesek már jártak itt a szakorvosi papír miatt. Az anya ellen vádat emeltek gondatlanság miatt.
- Szegény kicsi, mennyi idős?
- Négy éves.
- Jézusom. Benézek hozzá.
- Oké..- mondta mire elindultam a kettes kórterem felé. Ahogy beléptem egy férfin akadt meg a szemem aki az ágy szélének támaszkodva sírt.
- Elnézést.- szólaltam meg mire rám nézett. Gyorsan megtörölte az arcát majd ellépett az ágytól.- Dr. Sabrina Williams vagyok.- nyújtottam kezem.
- Keith Spencer, Lisa apja.
- Örülök..- mondtam majd elhúztam kezem és a láz lapot kezdtem el olvasgatni.- Nagyon sajnálom a  kislányát, borzalmas lehet így látnia.
- Igen, és a legborzalmasabb hogy milyen élet vár így rá.
- Hogy érti?
- A rosszindulatú emberekre gondolok akik gúnyolni fogják az arca miatt, amiért ő más.
Megértem de tudnia kell hogy egy plasztikai beavatkozással sokkal szebb lehet majd az arca. De a legfontosabb mégis, hogy ön ne lássa másnak őt a sérülései miatt. Megkell majd ezt beszélnie vele, hogy mi történt, hogy ez milyen hatással lesz a többi gyerekre . Biztosítania kell a támogatásáról, a kislánynak éreznie kell, hogy ön ugyanúgy szereti ezután is, sőt, még jobban. Tudnia kell, hogy számíthat magára. Megkell tanítania arra, hogy a belső szépség ami számít , ha ő szépnek látja majd magát akkor a többi ember is elfogadóbb lesz vele szemben. - mondtam majd letettem a lázlapot és közelebb sétáltam a kislányhoz. Megnézegettem a  kötést majd az infúziót. Olyan kis picike volt de mégis olyan erősnek láttam őt.- Ne aggódj kicsi lány, minden rendben lesz. - simogattam meg karját majd elléptem az ágytól  és kiakartam menni de az apuka megfogta karom.
- Köszönöm doktornő.
- Nincs mit. - simogattam meg karját.- Én leszek reggelig, még benézek hozzá párszor.- mondtam majd eljöttem.

Már igencsak este hatfelé járt az idő mikor elértem az első holtponthoz. Épp a jegyzőkönyveket írtam a napközben beérkezett esetekről mikor nyílt az ajtó.
- Jó estét Nina..- lépett be a főorvos.
- Jó estét dr. Sepherd.
- Kértelek, hogy szólíts Robertnek.
- Igen, tudom, de az valahogy nem áll a számra.
- Jól van, de..hoztam neked kávét.- mosolygott. Na nem tudtam mi hiányzott eddig. Örültem, hogy eddig sikerült elkerülnöm a dokit, már kikészít a folytonos udvarlásával.
- Köszönöm, ez igazán kedves.- mondtam halkan majd folytattam a  gépelést.
- Greg, hogy érzi magát mostanában, rég láttam erre. - mondta, ez a legundorítóbb, hogy tudja hogy Greggel vagyok mégis próbálkozik.
- Jól van. Kifejezetten jól érzi magát.- bólintottam.- És az ön felesége?- mosolyodtam el.
- Hamarosan csak volt feleségem. Aláírta a megegyezést…hamarosan szabad ember leszek.
- Hát, jó magának, remélem legközelebb jobban választ.
- Én próbálok, de a jelöltem nagyon ellenáll.
- Nézze doktorúr, ez nem etikus, nem udvarolhat nekem. Nagyon kedves öntől a kávé de én nem érdeklődöm úgy maga iránt, kérem ezt fogadja el. - mondtam mire halkan felnevetett.
- Igazi  nő vagy, látom. A feleségem is így kezdte, mégis beadta a derekát.
- Na én nem fogom. És most szeretném befejezni a munkámat. Kérem…
- Rendben, dolgozz csak. A kávét pedig idd meg mert elhűlik és akkor már nem olyan finom.
- Köszönöm, megiszom. - mondtam mire felállt és kiment. A kávésbögrére néztem majd megfogtam és kiöntöttem a  mosdó kagylóba. Vén kecske…az apám lehetne.
Az esti vizit után kicsit bementem Lisához és az apjához. Beszéltünk pár percet a kislányról, közben fel is ébredt így tudtam neki is mondani pár szót. Nagyon aranyos kislány, nem is értem, hogy történhet ilyen meg egy ilyen kis angyalkával.
Miután reggel már ájulás közeli állapotban voltam inkább hívtam egy taxit és nem ültem volán mögé. Greg otthon még ágyban volt mikor megérkeztem. Csak köszöntem és elkezdtem vetkőzni majd bebújtam az ágyba és hanyatt fekve a plafont bámultam.
- Ne is kérdezzem?
- Ne…- fújtam nagyot. - Túl hosszú volt ez most…
- Kerestek a barátnőid tegnap délután. Azt mondták nem vetted fel a mobilod így itthon hívtak. Kérdezték akarsz-e velük találkozni a napokban, mondtam, hogy majd felhívod őket.
- Köszönöm.- mondtam majd bekucorodtam a takaró alá. Olyan fáradt voltam, hogy rázott a hideg.
- Nincs kedved inkább hozzám bújni? - kérdezte mire kinyíltak szemeim. Kitárta karját én meg odabújtam hozzá. Nem éreztem semmit és ez megrémisztett, ennél még Tom ölelésénél is többet érzek pedig ő csak a barátom. Kiborító ez az állapot. nem szeretem Greget, ez egyértelmű de csak úgy elhagyni sem tudom őt, vagyis, eltudnám csak nem akarom mert akkor fájdalmat okozok neki. Na de sokáig ezt nem is titkolhatom, ha tényleg megakarja kérni a kezem amire az esküvőn is célozgatott akkor lépnem kell valamit. Igent nem mondhatok neki. Én gyerekeket akarok, családot ahol a  férjem a nyakába tudja venni a gyerekünket és kirándulhatunk. Akivel focizhatunk a parkban és úszhatunk az óceánban. Ahogy erre gondoltam megborzongtam. Greg próbált szorosabban ölelni, ha tudná miért borzongtam meg. Lehunytam szemem és próbáltam gyorsan elaludni.

Dr. Robert Sepherd ( Vén kecske ):