Sziasztok Sabrina Grace Williams vagyok. Ez az én történetem, szerelemről, csalódásról, fájdalomról, háláról, vágyról, bizalomról, barátságról ...
Tini koromban még hittem a tündér mesében, hogy jön és megment a hercegem, ellovagolunk a fehér lovon és minden szipi-szupi lesz, boldogan élünk amíg meg nem halunk. De tényleg...Gyerekeink, unokáink, dédunokáink lesznek akiket elkényeztetünk és még kilencven évesen is kéz a kézben a tornácon ülve bámuljuk az őszi szél miatt hulló faleveleket.
Na igen, a nővérem, jobban mondva csak fél testvérem sokkal reálisabban látta az életet. Miután két évvel idősebb nálam ő már javában pasizott mikor én még csak átléptem a gimi küszöbét. Volt hogy hetente másik fiúval randizott, azt mondta csak úgy találhatja meg az igazit ha keresgél és ő bizony bele vetette magát a kutatásba. De még hogy, a háziját rendszerint én írtam meg mert ő túl elfoglalt volt hozzá, vásárolt, vagy épp a barátnőivel csacsogott órákon keresztül a telefonon. Lena, nem volt hülye lány, sőt nagyon is okos volt, csak épp nem volt kedve házit írni, én meg nem akartam hogy egyest kapjon érte így megcsináltam helyette amit mindig meg is köszönt. Szóval ne úgy képzeljetek el minket mint a basáskodó nővér és a hányatott sorsú fél testvért. Valójában nagyon jó volt a kapcsolatunk. Miranda, vagyis anya és apa, Jake, akkor találkoztak mikor anyát elhagyta a férje , Steven. Lena akkor volt egy éves, apa akkoriban költözött ide San Franciscoba és társult be egy jó nevű ügyvédi irodához. Anyával a parkban futott össze, szó szerint egymásba futottak. Apa a reggeli testedzését végezte a Golden Gate parkban és nem figyelt így belefutott a szintén kocogó anyába. Ahogy mesélték rögtön tudták hogy nekik bizony együtt kell lenniük, ahogy egymás szemébe néztek érezték így apa randira hívta és öt hónappal később már útban voltam én. Összeköltöztek és apa Lenát is úgy szerette mintha csak a saját gyereke lenne, őt is a nevére vette így egy szeretetteljes családban nőhettünk fel. Lenával mi is mindig úgy viselkedtünk mintha nem csak féltestvérek lennénk. Az általánosban is végig megvédett ha kellett, és miután mindketten lányok vagyunk, rengeteg csajos programunk volt.
Már általános végén rájöttem hogy én valami komoly szakmát szeretnék, ahol segíthetek az embereknek így elkezdtem önkénteskedni. Voltam gyerekotthonban, idősek otthonában, és kórházban is, és végül az orvostan mellett döntöttem. Legfőbb célomul tűztem ki hogy én bizony orvos leszek ha bele szakadok is. Annyira vonzott az a munka, az, hogy napi szinten több embernek segíthetek, menthetem meg az életüket. Önkéntesként orvosok mellett is dolgozhattam, elkísérhettem őket vizitre és mindig olyan jó volt látni, hogy a betegek a felépülésük után milyen hálásak. Elég volt látnom az őszinte mosolyukat és tudtam hogy én ezzel akarok foglalkozni. Így tanultam, tanultam és tanultam. Versenyeken vettem részt, különórákra, fakultációkra jártam, külön haladó biológia és anatómia órára is jelentkeztem így a szórakozásra nagyon kevés időm maradt. Természetesen apáék nagyon büszkék voltak rám, és én is magamra. Lena pedig büszke nagy testvérhez méltóan.... az első sorban ugrott fel mikor átvettem a kitűnő, dicsérettel teli érettségi bizonyítványomat és a nevemet sikoltozta, akkor ő már két éve végzett de a tanárok jól emlékeztek rá.
Mikor Lena végzett nem tudta mit tanuljon így elkezdett modellkedni. Mindig is tökéletes alakja volt és a hosszú lábai is jól mutattak a fotókon, elbűvölő mosolya és igéző szemei pedig csak még tökéletesebbé tették az összképet. Sokat járt hosszteszkedni nyári munkára és mindig imádta a nyüzsgést és hogy ő lehet a középpontban. Hullámos barna haja és zöldes barna szeme nagyon jó párosítás volt. A fiúkat is pillanatok alatt levette a lábukról.
A modellkedés ugyanígy bejött neki, rövid idő alatt sok munkája lett, rengeteg divatlapnak állt modellt, volt fehérnemű modell és szimpla fotó modell is egy-egy kollekció bemutatására, szerepelt néhány kisebb márkánál reklámarcként. Az emberek lassan megismerték Lena Williams nevét. Már meghívót kapott nagyobb eseményekre is ami a divat világban nagy eseménynek számított, divatbemutatók, divat hetek, utazgatott és élvezte az életet míg én elkezdtem egyetemre járni és megkezdődött a rögös út a doktori cím megszerzéséért. Mindketten büszkék voltunk a másikra és amikor csak tudtuk támogattuk a másikat. Én elkísértem néhány fotózásra, sőt még egy divat bemutatóra is bár nagyon távol áll tőlem minden ilyesmi. Sosem voltam az a divat diktátor és stílus királynő aki az extra vagáns szereléseivel és merész frizuráival vagy sminkjével kápráztatja el a népet, én amolyan szürke egér voltam mindig is, persze Lena bemutatott a szájfénynek és a szempillaspirálnak, és néha még a szemceruzával és szemhéj púderrel is találkoztam de sosem tartott sokáig egyik kapcsolat sem. Leginkább csak alkalmakra sminkeltem, suliba sosem.
Igen Lena és én eléggé különbözünk mégis imádjuk egymást. Én imádok tanulni, és kitűzni magam elé célokat amikért megdolgozom és megvalósítom őket, míg ő inkább csak habzsolja az életet és kihasználja hogy fiatal és szép. Ő barna hajú, zöldes barna szemű, 170 magas karcsú csajszi akinek bármi jól áll, bármit felvehet. Én szőke hajú vagyok, zöld a szemem és kicsit alacsonyabb is vagyok, olyan 160 és 165 között mozgok. Az alakomra nekem sem lehet panaszom, azt hiszem mindketten anyától örököltük, hogy nem hízunk, ő is ilyen, már elmúlt negyven de még mindig tökéletes az alakja.
Most hogy már tudtok néhány infót rólam bele vághatok a történetembe.
Sosem gondoltam, hogy egyszerre három férfi fog értem vetekedni, úgy hogy otthon a negyedik vár haza engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése