A Randi

Szabadnapomat pihenéssel terveztem kitölteni. Alapból tízkor ébredtem. Megittam egy tejes kávét és megreggeliztem közben elolvastam az újságot majd vettem egy forró fürdőt és ejtőztem egy nagyot a kanapén a tévé előtt.

Épp egy állatos műsort néztem mikor csöngettek. Azt gondoltam a lányok lesznek vagy Lena de mikor ajtót nyitottam nagyon meglepődtem.

- Ben? Te mit keresel itt?

- Gondoltam megleplek. - húzott elő háta mögül egy rózsát.

- Ohh ez...szép. - nyögtem ki nagy nehezen.

- Bejöhetek?

- Gyere.- álltam el az ajtóból.

- Aranyos kis házikó. De most komolyan... Nálam nem lenne kényelmesebb?

- A luxus masszírozó foteled miatt? Nem Ben, nem lenne..- mondtam majd a konyhába mentem és megtöltöttem egy vázát vízzel és bele tettem a rózsát.- Honnan tudtad hogy nem dolgozom?

- Betelefonáltam a kórházba miután nem vetted fel a mobilod, azthittem bajod esett. Aztmondták mára szabadnapot kaptál. Írhattál volna.

- Mondtam, hogy írok ha elég energiám lesz. Három napja alig aludtam és most csak pihenésre vágytam.

- De olyan mintha kerülnél.

- Nem kerüllek, egyszerűen csak nem vagyunk egy pár és ennyi. Te is tudod, hogy milyen a kapcsolatunk akkor találkozunk mikor mindkettőnknek jó. Elég nagy felfordulás volt mostanában a kórházban.- mondtam majd a nappaliba mentem és kikapcsoltam a tévét.

- Hiányoztál.- karolt át hátulról.- Majd én megmasszírozlak, simogatlak...merre van a hálószobád gyönyörűm.- suttogta fülembe majd ajkai közé vette fülcimpám és gyengén harapdálta. Az egyre növekvő vágy elhatalmasodott felettem és lehunytam szemem. Hátra hajtottam fejem vállára és sóhajtottam.- Tudom drágám, isteni, ugye..?- simogatta hasam majd egy mozdulattal ölébe kapott és elindult a folyosón.

- Jobbra. - súgtam neki mire elmosolyodott majd benyitott a hálószobámba és az ajtót belökve magunk után gyengéden megcsókolt.

- Édesem...randizz velem..- súgta ajkaim közé.

- Tessék?

- Kérlek randizz velem, nem kérek többet csak ezt, egy randi, semmi több.

- De Ben én..

- Tudom te nem de én mégis hiszem, hogy egy randiba egyikünk sem hal bele, még te sem.- simogatta arcom. Eszembe jutott Tom és az is amit mondott.- Mi jár a fejedben?

- Én csak nem akarlak megbántani.

- Egy vacsora, ennyi, ha nem érzed jól magad velem esküszöm többé meg sem említem a randi szót, csak egy vacsora, na? Mit mondasz?

- Rendben, legyen, egy vacsora. - mondtam halkan mire boldog mosolyra húzódtak ajkai majd az ágyra lökött. Elkezdte levenni pólóját így én is követtem mozdulatait. Már nem volt rajtam más csak fehérneműm mikor alsó nadrágban fölém mászott és szenvedélyesen megcsókolt.

Reggel mikor felébredtem Ben még nyugodtan aludt. Igazából még én is alhattam volna. Alig múlt négy óra, nekem meg elég lenne hat után felkelnem. Oldalra fordultam és lehunytam szemem de sehogy sem tudtam vissza aludni. Óvatosan kimásztam az ágyból majd megfogtam a köntösömet és a fürdőbe indultam. Megnyitottam a forró majd a hideg vizet, kellemes hőmérsékletűre állítottam és tele engedtem a kádat. Közben tettem bele habfürdőt is. A nagy sarokkádban kényelmesen eltudtam nyúlni. Telefonomon előtte még bekapcsoltam a nyugi lejátszó listámat amin csak lassú dalok voltak. Halkan szólt a zene, hátra hajtottam fejem és csak relaxáltam.

Lassan kezdett kihűlni a víz így engedtem még hozzá forró vizet amitől ismét kellemes meleg lett. Kinyújtottam a lábam és a fürdő szivaccsal törölgetni kezdtem. Húzgáltam fel s alá majd ugyanezt a karommal és a nyakammal.

- Ez nagyon szexi, tudod?- hallottam meg Bent így oldalra fordultam és ott állt egy szál Ádám kosztümben. El kell ismerni, baromi jól néz ki.

- Felébresztett a zene?

- Nem, az ébresztett fel, hogy nem vagy mellettem.

- Felébredtem és nem tudtam visszaaludni. Gondoltam fürdöm egyet, olyan jól esik, a héten nem volt alkalmam hasonlóra.

- Csatlakozhatom?

- Gyere.- bólintottam majd felültem ő pedig beült hátam mögé. Neki támasztottam hátam majd lehunytam szemem. Elvette a szivacsot és a víz alatt hasamat kezdte simogatni vele.

- Mi a programod a hétvégére?

- Szombaton dolgozom, vasárnap meg talán a lányokkal találkozom.

- Nincs kedved átjönni hozzám? És a randinkról is beszélnünk kellene, mikor ejtjük meg.

- Ma este?- kérdeztem, minél előbb túl akartam esni rajta. - De miután dolgozom ez egy igazi randi lesz. Elviszel valahová vacsorázni, eszünk és haza hozol. Ennyi, oké?

- Oké.. Hová szeretnél menni?

- Nem tudom, nem bírom a nagyon puccos helyeket ahova hat kiló vakolat meg koktél ruha kell így valami kis csendes , nyugodt helyet válassz. - mondtam mire bólintott majd fülemhez hajolt és ajkai közé véve kezdte puszilgatni.- Ben...

- Ha már ma este nem leszel az enyém, most még egyszer hagy érezzelek.- harapta meg nyakam gyengéden majd egyik keze becsúszott combjaim közé.- Te is akarod, tudom... Izgalmas, vízben még sosem csináltad.

- Te azt honnan tudod?- pillantottam fel rá.

- Miért, csináltad?

- Nem.

- Akkor? Benne vagy?- kérdezte mire lassan elhúzódtam tőle majd megfordultam és ölébe ültem lovagló pózban. Éreztem hogy a kicsi Ben már bevetésre kész.

Ahogy magára húzott halkan felnyögtem. Ő is lehunyta a szemét és ajkai szét nyíltak. Ahogy mozogni kezdtem rajta megnyalta alsó ajkát ami szinte hívogatott így közelebb hajoltam és megcsókoltam majd picit bele haraptam.

- Ahh, anyám, Nina, ez fantasztikus...- nyögött ajkaim közé majd csípőmre csúsztatta kezeit és rásegített mozgásomra. Nekem is jó volt, izgalmas, és érzéki.

Miután mindketten elmentünk kimásztam a kádból és gyorsan a kabinban letusoltam, csak leöblítettem magam. Majd a köntösömet felvéve a tükör elé állva kezdtem el hajam fésülgetni majd lófarokba kötöttem. Ben a kád szélén ülve figyelt egy törölközőt morzsolgatva.

- Főzök egy kávét addig te is összetudod magad szedni. - mondtam majd kimentem és a konyha felé vettem az irányt. Miért ilyen jó vele a szex? Hogy álljak ellen Bennek, mikor olyan nagy hatással van rám?

Mikor a kórházba értem még csak hét óra múlt. Otthon is elüthettem volna az időt de nem tudtam Bennel beszélgetni, valahogy nem ment így inkább eljöttem. A harmadik emeletre érve mosolyogva köszöntem. Claire és Gwen voltak a nővér pultnál, a folyosón elég nagy csend volt. Az ügyeletes szobába mentem ahol a vén kecske ült a gépnél.

- Jó reggelt.- köszöntem halkan.

- Nina, mit keresel te itt? Egy óra múlva kezdődik a műszakod.

- Nem tudtam aludni.- mondtam majd lepakoltam a táskám és kinyitottam a szekrényem. Nem kezdtem el előtte öltözni így inkább csak kivettem mobilomat a táskámból és azt beraktam a szekrényembe. A telefonomat ellenőrizve láttam hogy tényleg van majdnem egy órám még. – És ön?

- Ügyeletes voltam az éjjel.

- Ohh, értem.

- Remek munkát végzel. A számítógépes adatbázis és a papír alapú rendszerben is nagy a rend.

- Köszönöm.- bólintottam majd leültem az ágyra.

- A magánéletedben is ilyen nagy a rend?

- Igen.

- Tényleg, mióta Greggel vége lett olyan letört vagy...

- Én? Az lennék. Ez az udvarlóm miatt lehet.

- Van udvarlód? Vagy rám céloztál esetleg?

- Nem, nem magára. Az udvarlóm katona. Épp külföldön van valamelyik arab országban. Csak aggódom érte.

- Nina, jobbnál jobb partikat találsz. Először egy mozgássérült, majd egy katona aki bármelyik percben meghalhat. Miért nem valaki olyan mellett állapodsz meg aki itt van és az érdeklődési köre is hasonló.

- Mint például?

- Én.- vágta rá mintha nem tudnám, hogy magára célzott.

- Mi közös lehetne bennünk, mert szerintem a munkán kívül semmi. Ja és már van egy apám, köszönöm.

- Micsoda szemtelenség..- vigyorgott. - Talán őszül a hajam és van pár ráncom de odalent még mindig nagyon fiatalos vagyok.

- Ez már igazán nem érdekelt. Lemegyek a büfébe.- pattantam fel majd tárcámmal együtt hagytam el a szobát. A nővér pulthoz érve megtorpantam.

- Már megint nyomult?- kérdezte Claire.

- Igen, nem tudom, hogy lehet ennyire értetlen..

Már elmúlt három óra mikor csörgött a mobilom. Épp a gyógyszer adagolási lapot nézegettem a nővérpultnál.

- Szia Lena.- vettem fel.

- Szia Hugi, mi a helyzet.

- Dolgozom.

- Meddig?

- Hivatalosan két óra múlva jár le a műszakom. Miért?

- Hiányzik a hugim?

- Na ne fárassz.

- Komolyan, nincs kedved holnap átjönni vacsizni. Kevin is szeretné, igaz szívem?

- Igen egyetlenem, gyere hugi..- hallottam Kevin hangját mire elmosolyodtam.

- Mikorra kellene odaérnem? Csak mert holnap is dolgozom.

- Meddig?

- Úgy mint ma, ötig.

- Akkor mondjuk hétre?

- De nem öltözök ki és nem maradok sokáig, hulla vagyok és leszek is..

- Azt nem is kérjük, csak gyere át.

- Na jól van. Akkor holnap hétkor.

- Köszi hugi, szeretlek.

- Én is, szia Lena.

Haza érve rögtön a postaládához mentem ahol egy boríték és pár reklám újság várt. Azokat rögtön dobtam is a kukába és a borítékra vigyorogva indultam a ház felé. Az előtérben letettem a táskám és kibújtam cipőmből majd beljebb mentem a hálóba. Már javában bontogattam a levelet mikor ledobtam magam az ágyra.

„ Drága Sabrina,

Elmondani sem tudom mennyire hiányzol. Bárcsak otthon lehetnék. A múltkori telefon óta csak a hangodat akarom hallani. Olyan sokat gondolkoztam, és tudnod kell mire jutottam.

Talán korainak találod és talán el sem hiszed, de tudnod kell, hogy ez már rég érlelődik bennem, ez az érzés, mióta csak az eszemet tudom tisztában vagyok azzal hogy mit , vagyis kit akarok. És te vagy aza nő , téged akarlak. Őszintén, sosem éreztem más iránt azt amit irántad. Senkit sem szerettem úgy mint most téged. tudom ha otthon lennék sokkal jobban eltudnám neked magyarázni de egyelőre legyen elég annyi hogy szeretlek, attól függetlenül is hogy milyen kapcsolatban vagy Bennel. Nem tudom azóta lezártad-e vele vagy sem, de ha haza megyek kész vagyok harcolni érted.

Számolom a napokat.

Sietnem kell hogy még elmenjen a mai postával a levél, legközelebb hosszabban írok, addig is tudd, jól vagyok, csak rád gondolok és hiányzol minden percben. Vigyázz magadra!

Szeretettel, Tom."

Szóval...Szeret?Tényleg szerelmes lenne belém, de ha igen az nem egy új keletű dolog, Tom már régebb óta kell hogy érezze ezt, nem hiszem hogy azalatt a két hét alatt szeretett belém amit együtt töltöttünk. Sőt, nem is volt annyi.

És most itt van ez a randi... Bennel, kellett nekem bele menni. Ben is megérdemli hogy őszinte legyek vele, nem áltathatom, már nem tehetem ezt vele, ezek után meg főleg nem.

**

Ben egy aranyos kis olaszos étterembe hozott. Már a főételnél tartunk, eddig egész kellemes, már ahhoz képest amilyenre készültem. Kínosabbra számítottam. Bennek meséltem a vén kecskéről, és hogy mostanában mi zajlik a kórházban. Tomot még nem említettem meg, talán nem is fogom. Még nem is tudom, most megint elég nagy a zavar a fejemben.

Ben nagyon édes pasi, gyönyörű szemei és mosolya van amivel gyorsan letud venni a lábamról. Értelmes, okos, lehet vele beszélgetni és a humora is jó. Miért ilyen tökéletes pasi, amilyenre minden nő vágyik, akit bármelyik nő tudna szeretni, kivéve engem, mert én bele szerettem a legjobb barátomba. Mi? Mit mondtam? Vagyis remélem nem mondtam ki.- kaptam szám elé a kezem és Benre pillantottam. Ő nyugodtan ette a tésztáját így biztossá vált, csak magamban beszélek, nem hallja. Tényleg bele szerettem volna Tomba, az édes, jó fej Tomba akire mindig számíthattam? Aki kiállt értem mindig és vígasztalt ha arra volt szükségem. Akit nem érdekelt, hogy az osztályból csúfolják a fiúk amiért a stréber Sabrinával mászkál, aki akkor is mellettem maradt mikor életem legőrültebb döntéseit hoztam meg. Mikor eldöntöttem, hogy Greggel maradok, mikor eldöntöttem hogy orvos leszek. Na jó az csak Lena szerint volt őrültség. De tényleg, bele szerettem volna ebbe a srácba, aki ugyan azóta csak jó képűbb és imádni valóbb lett. Ez most komoly?

- Nina, figyelsz?

- Hah?- néztem fel mire Ben elmosolyodott.

- Merre járnak a gondolataid, mert nem itt az biztos.- mosolygott miközben kezem simogatta. Öhm, hol is, valamelyik háború sújtotta arab országban...

- Itt vagyok, csak egy betegemen gondolkoztam. A kisfiúra gondoltam akit kétszeris meglőtt az apja.

- Ja, értem, csak azt mondtam, hogy finom ez a tészta, nem kóstolód meg?

- Ja, nem, ezzel a salátával is tele lettem.

- Ugye nem valami új fogyókúrás izét csinálsz, mert te tökéletes vagy.

- Tökéletes ember nem létezik.

- Mondod te, de én kettőt is ismerek.

- Igen? Kik azok?

- Az anyám és te...

- Én nem, Ben, komolyan.

- Jó, tiltakozz csak ha akarsz, de én akkor is elmondom mit gondolok rólad. Miért baj az hogy tökéletesnek látlak?

- Mert nem szeretem ha az emberek másnak látnak mint ami vagyok.

- Miért te milyennek tartod magad?

- Én csak egy ember vagyok, aki elkövetett pár hibát és még el is fog jó sokat az élete során. Nem vagyok tökéletes, voltak rossz döntéseim, vannak hibáim, és hiányosságaim. Ez vagyok én, csak egy ember, nem valami tökéletes Barbie baba. Nem akarom, hogy olyannak láss amilyen nem vagyok.- mondtam mire aprót bólintott.

- Jól van, igazad van, nem idealizálhatlak ennyire. Még a végén valami mániákus elmebetegnek tartasz majd.

- Nos annak azért nem.- mosolyogtam rá.

- Elmúlt kilenc, mehetnénk? Nagyon elfáradtam.- pillantottam órámra.

- Hát persze.- mondta majd intett a pincérnek.

Nem, egy étterem nem a megfelelő hely és ez nem is a megfelelő idő arra hogy megbeszéljem vele ezt a Tom dolgot. Ehhez egy csendes hely kell ahol csak ketten vagyunk és őszintén megtudjuk beszélni hogy mit érzünk.

Miután haza vitt elbúcsúztunk és én mentem is a hálóba. Lemostam a sminket és átvettem a pizsamám és lefeküdtem. Alig telt el pár perc elnyomott az álom és egy másik világba léptem...


Úúj rész!
Vélemény?
Valaki? Valamit? 😄😊❤