Ígérd meg...

Szombat este….

- Jöhettél volna hozzám is.- simogatott Ben miután betakarózva hozzábújtam.
- Mármint?- néztem fel rá.
- Ide is költözhettél volna.
- Mi nem vagyunk olyan viszonyban.
- És Tommal olyan viszonyban vagy?
- Mi csak….jó ég Tom a legjobb barátom, tizenöt éve, téged meg egy hónapja sincs hogy ismerlek. Féltékeny vagy?
- És ha igen?
- Akkor ne legyél. Egy mert nincs okod, kettő mert nincs jogod. Mi nem vagyunk együtt, te is tudod az hogy néha együtt töltjük az éjszakát… Basszus Ben erről beszéltem az elején. Ne szeress belém.
- Miért ne?
- Mert én nem szeretlek.- mondtam ki mire sóhajtott.- Ne haragudj de ez köztünk csak szex, egyszerűen nem tudok többet elképzelni veled, ne haragudj, azt hittem ez neked is megfelel.
- Meg is, csak reménykedtem mert én kedvellek téged.
- Én is téged de azon kívül semmi közös nincs bennünk, sem a munka, sem a hobbi, sem, semmi más. A másik meg, te csak ideiglenesen vagy itt, visszautazol New Yorkba én meg nem megyek veled. Nekem itt az életem, a munkám, a barátaim, a családom. És nem vonz New York.
- És ha én maradnék itt. Én is vezethetném az itteni irodát.
- Miattam ne akarj maradni mert én nem tudok neked ígéretet tenni hogy megéri majd. – mondtam majd felültem. Ő is követte mozdulataim majd átkarolta derekam és vállam kezdte puszilgatni.
- Na, ne haragudj, gyere vissza, aludjunk.
- Inkább haza megyek.
- Tomhoz?
- Mivel ott lakom.
- Ne már, nem akartalak elüldözni, meg megbántani vagy felidegesíteni. Megértettem, amit mondtál.
- Az jó, de most akkor is megyek. Nem akarok reggel extra korán kelni, hogy még haza menjek átöltözni. Én holnap dolgozom és huszonnégy órás ügyeletem lesz. Muszáj előtte kialudnom magam. - mondtam majd lenyúltam a földre és felvettem melltartóm.
- Felhívhatlak hétfőn?
- Este felé, napközben aludni fogok. - mondtam halkan majd kibújtam a takaró alól és felvettem bugyim majd nadrágom. Hajamat felkontyoltam majd a gumival rögzítettem.  Felvettem karórám ami nyolc órát mutatott majd bele bújtam cipőmbe és az előszobába mentem. Felvettem dzsekim az eső miatt és a táskám. Visszaszaladtam hozzá és megcsókoltam. - Szia.
- Vezess óvatosan.
- Oké, szia.- mondtam majd eljöttem. Haza felé az útra koncentráltam de ahogy leparkoltam a felhajtón csak hátrahajtottam a fejem. Egyre bonyolultabb ez az ügy Bennel és én nem akarom, hogy bonyolult legyen. Csak szexet akarok tőle. Sóhajtottam majd kinyitottam az ajtót és az házhoz futottam az eső elől ami elég durván esett. bekapcsoltam a riasztót a kocsin majd benyitottam a házba. Levettem a dzsekit és a cipőmet majd  a háló felé indultam de Tom ajtajára pillantva módosítottam útvonalam és halkan benyitottam hozzá.
- Szia, kicsi lány, azt hittem ma Bennél alszol.
- Tudom, én is, de haza jöttem inkább.
- Bántott?- ült fel mire elmosolyodtam majd megráztam fejem.
- Bebújhatok melléd, kint mindjárt tombol a vihar, nem akarok egyedül lenni.
- Gyere.- emelte meg takaróját. Odasétáltam majd levettem nadrágom így a bugyiban és pólóban bebújtam mellé. Letette könyvét és magához ölelt. Lekapcsolta az olvasó lámpát így a koromsötétben hallgattuk ahogy az eső kopog az ablakon.
- Mikor kell visszamenned?
- Szombaton.
- Kikísérhetlek?
- Hajnali négykor indul a gépem, nem kell.- simított végig karomon.
- De én szeretném.
- Én is.- mondta halkan . Lehunytam szemem és elmosolyodtam.

A kórházban az egész hetet végig dolgoztam, csak esténként voltam otthon, kivéve szerdán mert akkor Bennél aludtam , de a többi napon Tommal voltam. Filmet néztünk, főztünk, viccelődtünk, szívattuk a másikat, és legfőképp, ittunk. A héten mindennap másnapos voltam amit baromi nehéz volt palástolni a  kórházban. Gyorsan eljött a szombat. Pénteken korábban lefeküdtem mint Tom,  hogy biztos fel tudjak ébredni. Elcseréltem a szabad napomat , mert különben nem tudtam volna kikísérni így vasárnap dolgozom a szombat helyett. Már kettőkor csörgött az ébresztőm, a konyhába szaladtam és főztem egy erős kávét. Megittam  majd vissza szaladtam a  szobába. Hallottam, hogy Tom is ébren van, halkan morgott.
- Kávé a konyhában. - kopogtam ajtaján majd mentem tovább öltözni. Hallottam ahogy a konyhába megy.- Siess, ja, és írd le hova küldhetek neked levelet.- kiabáltam ki.

Tom szemszög…

- Siess, ja és írd le hova küldhetek neked levelet.- kiabált mire a kávét is majdnem kiköptem. Levelet? Nina levelet fog nekem írni, na azt megnézem. Azért megfogtam a  jegyzet tömböt és leírtam minden fontos tudni valót a levelezésről majd megittam az utolsó korty kávét is és visszamentem a hátizsákomért. Mire az előszobába értem Nina már ott toporgott és karóráját figyelte.
- Nyugi cicuska, nem maradok le..- nevettem miközben bakancsomat vettem fel.
- Tetszik ez az egyenruha. - mutatott végig rajtam.
- Örülök neki.- biccentettem fejem hátra miközben a fűzővel szórakoztam.
A kocsiba beszállva bekapcsoltuk az övünket majd indultunk is. A város nagyon kihalt volt minek eredményeképp elég korán odaértünk a reptérre. Becsekkoltam majd leraktam hátizsákom az egyik székre és Nina elé álltam aki épp egy feleségétől búcsúzó katonatársamat figyelte. Rám emelte tekintetét majd magához ölelt. Nem gondolkoztam, rögtön visszaöleltem. Gyengéden tartottam miközben hátát simogattam. Sosem álltunk ennyire közel Ninával mint az elmúlt hetekben. Mindig imádtuk egymást de most mégis más lett. Szüksége volt rám én meg pont most hagyom itt. Most kell visszamennem…
- Ugye nem sírsz…- simogattam haját.
- De igen.- mondta szipogva.
- Ne sírj, írok neked, jó?
- Ígérd meg, és ígérd meg hogy sokkal jobban vigyázol magadra mint eddig..
- Megígérem Sabrina. Vigyázz a házra és ne vigyél fel fiúkat.- mondtam mire zokogva felnevetett.
- Olyan hülye vagy.
- Tudom cicuskám..- simogattam tovább haját mert tudtam hogy erre van szüksége. Ahogy a katona társamra néztem biccentett. Visszabiccentettem, ismertem őt, ugyanazon a  bázison van mint én csak nem az én csapatomban, néha összefutunk. Átéreztem a helyzetét, a felesége öthónapos terhes, nehéz lehet neki itt hagyni, pont mint nekem Ninát. Bár ő még csak nem is az enyém de mégis, olyan mintha a szívemet tépnék ki. Nina csak szorosabban ölelt és ezzel párhuzamosan olyan volt mintha az a bizonyos vasmarok is jobban szorítaná a szívemet.
- Írok neked és várlak itthon. Gyere haza, jó?
- Haza jövök, mint mindig.—mondtam miközben elhúzódtam és állánál fogva megemeltem fejét. Arcára nézve nekem is könnybe lábadtak szemeim. -  Nem akarlak így látni. Mosolyogj, a mosolyodat akarom utoljára látni. - mondtam mire vett egy mély levegőt. Én letörölgettem arcát míg ő megnyugodott.
- Tom.
- Igen, ez a nevem.
- Tudom én csak…
- Igen?- kérdeztem mert láttam hogy nem igazán tudja mit mondjon. Hirtelen a nyakamba borult.
- Fontos vagy nekem.- súgta a fülmbe majd rám nézett.- Ha megmersz halni, utánad megyek akár a pokol legmélyebb bugyrába is és megkínozlak.
- Létezhet a pokolnál nagyobb kínzás?
- Igen, higyj nekem.
- Amúgy meg szép hogy te a pokolban látsz engem, én a mennybe jutok.
- Álmodozz csak.- nevetett végre.
- Álmodozom, azt csinálom egy ideje hogy elviselhetőbb legyen az élet.
- Néha az álmok valóra válnak, ne add fel.
- De csak néha, én meg amilyen peches vagyok…na mindegy.- mondtam majd hátra simítottam haját.
- A 204378-as járatra megkezdődött a beszállás.  Kérjük kedves utasainkat mielőbb foglalják el a helyüket a gépen. Köszönjük.- hallottuk a hangos bemondón. Nina rám nézett és csak álltunk. Elmosolyodott én is mosolyogtam, mindketten csak álltunk, fogtuk egymás kezét és nem mozdultunk. Mikor már  a második figyelmeztetés is elhangzott észbe kellett kapnom, ez most tényleg megtörténik, itthagyom őt, újabb félév míg láthatom, félév alatt sok minden történhet, de őt nem veszíthetem el.
- Mennem kell kicsi lány.- suttogtam.
- Tudom…- bólintott.

Nina szemszög…

- Mennem kell kicsi lány.- súgta mire bólintottam.
- Tudom…
- Írok.- vette vállára a hátizsákot.
- Én is .
- Ígérd meg.- lépett közelebb.
- Megígérem.- mondtam majd megöleltem, mégegyszer. Utoljára. Ellépett tőlem és elindult a kapuhoz. Csak néztem őt ahogy beáll a sorba. Már csak hárman voltak előtte és ő volt az utolsó mikor rám nézett és tekintetében fura csillogást véltem felfedezni. Még sosem láttam így… Ledobta hátizsákját és visszaszaladt hozzám. Észbe sem kaptam ajkai már enyémeket falták. Minden ellenkezés nélkül viszonoztam a  csókot. Karjaimat nyaka köré fontam ő pedig derekam ölelte és kicsit megemelt így olyan volt mintha lebegtem volna.  Kifulladásig csókolt majd ahogy elhúzódott nem mondott semmit csak visszament és átadta jegyét a kapuban álló kezelőnek aki szomorúan mosolygott rá és kívánt kelletlenül jó utat. Én csak néztem utána ahogy besétál a kapun és rögtön az jutott eszembe, talán nem látom többé. Torkomban megint hatalmas gombóc keletkezett és már majdnem kitörtek könnyeim mikor valaki megfogta a kezem.
- Látom nem vagy túl jól. - szólalt meg mire hátra fordultam és a másik katona párja állt ott és nézett rám szomorú mosollyal, majd a nagy üveg falhoz vezetett és csak bámultuk a gépet. Nem engedte el kezem. Nem is tudtam mi történik pontosan, az a csók és ahogy rám nézett. Tom…Mi sosem.. Mi csak…- Nem könnyű őket elengedni.- szólalt meg ismét a nő gondolataimat félbe szakítva.
- Nem.- mondtam halkan. - Te hogy bírod megtenni?- néztem a pocakjára.
- Nehezen, de ő erre esküdött fel, nem tudna másképp élni. Láttam ahogy rád néz és vissza szalad hozzád, nem akart elmenni, ezt láttam a  szemében.- utalt Tomra. - Én is ezt láttam.
- Ő is olyan mint a te párod..- mondtam mintha Tom és én együtt lennénk. Én orvos vagyok, tudom milyen nekik. Nekem a gyógyítás az életem, ha nem azt csinálhatnám, nem tudom mit kezdenék magammal.- mondtam mire elmosolyodott.
- Milyen orvos vagy?
- Most lesz  a  szakvizsgám, gyermekgyógyász, jelenleg is egy kórház gyerekosztályán dolgozom.
- Gyönyörű hivatás, én könyvelő vagyok, nem nagy cucc de jól fizet.
- Igen, az sem utolsó szempont, főleg ha jön a baba.
- Igen…- bólogatott. - Isabell vagyok, de általában csak Bellának szólítanak.
- Én Sabrina vagyok, de hívj csak Ninának.
- Nagyon örülök sorstárs.
- Én is.- mosolyogtam rá majd újra a repülőre néztem ami lassan elindult. Figyeltük ahogy kigurul majd felszáll.
- Hát ideje fogni egy taxit és haza menni.
- Én kocsival vagyok, elviszlek…
- Köszönöm, ez nagyon kedves tőled.- mondta mire csak átkaroltam vállát és elindultunk a kijárat felé.

Tom szemszög..

Ahogy leültem a gépen csak Nina járt a fejemben , az ahogy visszacsókolt és magához ölelt. érez valamit, ez biztos, ha nem érezne nem reagált volna a csókomra. Muszáj volt megtennem. Ha nem tettem volna akkor félévig azon gondolkozhattam volna, hogy miért nem tettem meg, de így a jó, talán ő is észbe kap, hogy itt vagyok az orra előtt ne keresgéljen tovább, hisz itt vagyok én neki.
- Nehéz volt az elválás, mi?- kérdezte baj és sorstársam aki pont eggyel arrébb ült, de mivel mellettem senki nem ült átköltözött oda.
- Igen, eléggé.- nyögtem ki nagy nehezen. - Gratulálok a picihez.
- Köszönöm, olyan nehéz most itt hagyni, a szülésnél sem lehetek jelen. Bella azt mondta majd csinál képeket meg videókat de az nem ugyanaz. Én is gratulálok neked, nem is gondoltam, hogy van valakid. A bázison mindig olyan….egyedül vagy…
- Nem is igazán vagyunk együtt. A legjobb barátom, egyszerűen csak…
- Bele szerettél a legjobb barátodba?
- Mint állat. - nevettem el magam.- Olyan tökéletes, ismerem minden apró kis hibáját de mindet imádom.
- Ez az igazi szerelem, mikor úgy fogadod el és szereted ahogy van. Rossz szokások, hibák mindez nem számít ha szereted őt, ha igazán a lényét szereted. Én is így vagyok Bellával, ő panaszkodik a súlya miatt én meg csak gyönyörűbbnek látom. És ő…nem érez semmit, mert a csókból ítélve…?
- Biztos érez csak még nem vallotta be magának sem, nem még nekem.
- Hat hónap múlva minden kiderül.- mondta Adam.
- Igen. Hat hónap..- hajtottam hátra fejem.- Hogy bírom én azt ki?
- Hát golyók elől menekülve ha megakarod élni a válaszát..- mondta mire rámosolyogtam. - Szerintem aludjunk, hosszú út áll előttünk.- mondta mire bólintottam és lehunytam szemem.

Sziasztok!
Remélem tetszett a rész. Ha kérdésetek, észrevételetek van a történettel kapcsolatban nyugodtan osszátok meg velem itt vagy facebookon ! Nagyon örülök a sok megtekintésnek. Nagyon boldoggá tett tényleg. :)  Nagyon örülnék a visszajelzéseknek is szóval csak hajrá. Ne féljetek megosztani a véleményeteket velem. :D

❤Pusziiii❤