Az elmúlt több mint egy hónapot könnyen átvészeltem mondhatni. Többször tudtunk Tommal beszélni és két napja kaptam egy rövid levelet is tőle. Egy képpel róla. Egy kis műanyag karácsonyfa előtt áll egy táblával a kezében amire az van írva „ Hamarosan otthon leszek „. Imádom azt a képet, beraktam a táskámba így mindenhová elkísér. Anyáékkal megbeszéltem hogy a szentestét velük és Lenáékkal töltöm. Nagy vacsora és ajándékozás de a maradék két napot végig ügyelem a korházban hogy a többiek akiknek családjuk van otthon lehessenek amíg nincs rájuk szükség.
Ma huszonhatodika van, és reggel nem várt meglepetés fogadott, kiderült hogy a vén kecske is bent lesz egész nap. Nem örültem neki de nem tudtam mit tenni. Egész nap próbáltam kerülni, de az esti vizitnél velem tart majd, hurrrrá!!!
De komolyan, mostanában olyan furán viselkedik, mintha fogyott volna, és a bajuszát és azt a kicsi szakállát is leszedte. A lányok szerint új szerelem van a dologban aminek nagyon örülnék, legalább leszállna rólam. Nagyon fárasztó már, hogy állandóan a nyakamba liheg. Nem is értem miért nem érti hogy abszolút nem érdekel.
Mikor elindultam a nővérpulthoz útközben bevágódott mellém dr. Sepherd is.
- Nina kedves, maga szebb mint valaha.
- Igen, bizonyára. Négy órát aludtam az éjjel, biztosan nagyon kipihent lehetek.- mondtam halkan majd a nővér pultról felvettem a mappát amit Rose készített nekem oda és kinyitva végig olvastam majd elindultam az első korterembe. A vén kecske követett és végig egy szót sem szólt. Teremről teremre követett és megállt az ajtóban. Figyelt, azt észrevettem, egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Mikor az utolsó betegnél is végeztünk aláírtam mindent majd elmondtam Rosenak és a többieknek hogy éjszaka kire figyeljenek jobban. Most van egy kisfiú tüdőgyulladással és egy kislány aki autó balesetben elvesztette a szüleit de ő maga könnyebben sérült meg. Csak hét éves. Majd a nagynénjéhez kerül de még lábadozik és szegény nagyon befordult.
- Nina, beszélnék magával..- mondta a vén kecske mire bólintottam majd követtem. Az ügyeletes szobába vezetett és ahogy oda beléptem bezárta az ajtót.
- Erre miért van szükség?
- Csak hogy nyugodtan beszélgethessünk.- mondta mire leültem az asztal mögé a géphez. Megnyitottam a programot amivel dolgozunk és vártam, hogy betöltse.
- Szóval, miről akart beszélni?
- Nina, figyelem egy ideje.
- Észre vettem.
- Igen, mondja nem vesz észre semmit?
- Mit kellene?- néztem rajta végig mire csak mosolygott.- Szóval?
- Nem tűnök fiatalabbnak?
- Öhm, fiatalabbnak? Doktorúr mondaná konkrétabban? Mire akar kilyukadni?
- Nem olyan rég azt mondtad túl öreg vagyok és már van egy apád. Most fiatalabbnak tűnök, nem?
- Ohh, ne mondja hogy miattam... most ugye csak viccel..- tettem le a tollat amit kezemben tartottam. Eltoltam magam az asztaltól...- dr. Sepherd, én nem érdeklődöm maga iránt, és eddig nem a bajusza illetve szakálla zavart, én nem kedvelem magát úgy ahogy ön engem.
- Miattad változtattam meg a külsőm, ez csak ér valamit.
- Mindez nagyon kedves magától de én szeretek valakit.
- Ugyan már...ő messze van, nincs itt veled, én viszont igen.
- Kevesebb mint egy hónap és haza jön. Kérem , ne hozzon kellemetlen helyzetbe.- álltam fel és az ajtó felé indultam, hogy kinyitom de mikor ezt megakartam tenni ő fejem mellett tenyerével visszatolta az ajtót így az újra becsukódott, én viszont csapdába estem. Ott magaslott fölöttem ez a férfi aki szemmel láthatóan teljesen be volt pörögve, hogy ő meg én együtt örökre. Nem akartam rosszul kijönni ebből.- Kérem doktor úr, menjen el.
- Eszemben sincs, nem azért dolgoztam olyan sokat, hogy elutasíts.
- Pedig ez történt. Nem érdekel, hogy megborotválkozott és leadott pár kilót, attól még nem lett vonzóbb a szememben. - fakadtam ki mire neki nyomott az ajtónak és tekintete elsötétedett. Komolyan megijedtem de tudtam, hogy ha ezt kimutatom akkor ő nyert.- Oké, ha nem enged el, sikítok.
- Ugyan már, csinálhatjuk ezt szépen is, csak együtt kellene működnöd. Gondolj csak bele, mennyi mindenben segíthetek neked. Jobb pozíció, megbecsülnének..
- Engem most is megbecsülnek, és így is jól érzem magam. Ne haragudjon de most mennem kell. - mondtam miközben kibújtam kezei közül de visszarántott és az ajtónak lökött és rögtön befogta a számat. Elkezdtem kapálózni és rúgni is próbáltam de akkor csípőjét enyémhez nyomta és az ajtónak szegezett teljesen.
- Édeském, megmondtam, nekem senki nem tud ellenállni. - súgta fülembe mire kirázott a hideg. Megrémültem, féltem. Tudtam, hogy ő az erősebb, éreztem, hogy semmi esélyem nincs ellene. Elhúzta kezét számról de időm sem volt kiabálni mert rögtön megcsókolt. Lefogta kezeimet, nyelvét átdugta és úgy matatott számban engem meg a hányinger kerülgetett.- Mmmm- nyögött csók közbe mire megeredtek könnyeim és elfordítottam fejem de állam ujjai közé vette és erőszakosan maga felé fordította fejem és újra megcsókolt volna de akkor kopogtak. Robert már befogta a szám de akkor elkezdtem az ajtót csapkodni szabad kezemmel amit nem tudott leszorítani.
- Nina, jól vagy?- hallottam meg Rose hangját.
- Hmmm-mmm-mmmmm-hhmm-hm.
- Nina?- kérdezte újra és hangjában hallottam, hogy aggódik. A dokira néztem aki elengedett és hátra lépett majd elrántott így a földre estem. Ki viharzott a szobából egy „hülye kurva „ kíséretében, belőlem meg kitört a zokogás. - Sabrina, jól vagy?- szaladt hozzám Rose. Nem tudtam megszólalni, csak sírtam és hagytam, hogy eluralkodjanak az érzéseim rajtam. Fájdalmat és megalázottságot éreztem. - Hívok valakit.
- Ne..- nyögtem ki könnyeimet nyeldesve majd megfogtam a kezét és felültem az egyik székre.
- Bántott? Erőszakoskodott veled?- kérdezte mire le sütöttem szemem. Szégyelltem magam amiért idáig fajult ez a dolog.- Szólnod kell az igazgatónak.
- Nem hinné el. Ő az osztályvezető. Esélyem sincs ellene...
- Talán, de a saját szemének hinni fog. Hisz minden szoba be van kamerázva.- mondta mire ránéztem. - Ha most nem teszed meg csak rosszabb lesz. Higgy nekem. McAdams normális és igazságos. Amint meglátja a felvételt intézkedni fog.- mondta majd letörölte nedves arcom.
**
Már egy órája ültem az igazgatónál mire megérkezett. Mikor meglátott igencsak meglepődött.
- Sabrina?- kérdezte mire felálltam.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt, miben segíthetek?
- Csak szerettem volna személyesen átadni a felmondó levelemet.
- Oké, álljunk meg egy pillanatra. Miért akarna felmondani? Azt hittem jól érzi magát itt.
- Jól éreztem, egészen tegnapig. - mondtam majd átnyújtottam a borítékot.
- Foglaljon helyet kérem. Sabrina...- nézett rám kedvesen mire leültem. Kezébe vette a borítékot és kinyitotta. Elkezdte olvasni a levelemet amelyben leírtam távozásom okát. Egy ideig csak nézte a szavakat, azt hiszem próbálta felfogni majd rám nézett.
- Robert?
- Igen. Amennyiben nem hiszi el a biztonsági szolgálatnál ki kérheti a biztonsági kamera felvételeit , azon tisztán látszik minden. Sajnálom igazgató úr, nem tudok tovább az osztályvezető úr mellett dolgozni. Nem ez az első eset, hogy inzultált, de eddig nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet, nem fajult tettlegességig, de amit az este művelt a tisztelt doktorúr az nekem sok volt. Sajnálom.
- Nézze Sabrina, én nem vonom kétségbe a szavait de ugye tudja, hogy Robertet is megkell hallgatnom. Hisz évek óta a kórházban dolgozik.
- Megértem. De ettől függetlenül nem vagyok hajlandó tovább az irányítása alatt dolgozni. Tudom, hogy csak most tettem le a szakvizsgám, nem én vagyok a legjobb orvos a kórházban, nem vagyok olyan tapasztalt mint dr. Sepherd de mégis úgy érzem ennél többet érdemelnék.
- Rendben, nézze máris letelefonálok a biztonságiaknak, és felhívom Robertet, hogy jöjjön be hozzám. Tisztázzuk és megoldjuk a gondokat. Nem kell aggódnia, ha a vádak igazak lépni fogok az ügyben.- mondta mire bólintottam. Felemelte a telefont és már hívta is a biztonsági szolgálatot és kérte az esti felvételeket az ügyeletes szobából majd riasztotta dr. Sepherdet is aki azt ígérte húsz perc múlva érkezik. Amíg vártunk az igazgató főzött egy kávét.- Kér ön is, Sabrina?
- Nem, köszönöm.- mondtam halkan.
- Mesélne nekem a Roberttel való kapcsolatáról.
- Kapcsolat? Nos, sosem tekintettem másként rá csak főnökként és mentorként. Aztán egy idő után folyton kedveskedett, dícsért, egyértelmű volt a közeledése ami csak az utóbbi hónapokban vált veszélyessé. A doktor úr kicsit elragadtatta magát, többször bizonygatta, hogy egyszer az övé leszek és be adom a derekam, miközben tisztában volt vele, hogy kapcsolatban élek. Ahogy annak vége lett és tudomást szerzett róla egyre inkább rámenősebb lett.
- És jelenleg nincs senkije, nem adott jeleket Robertnek?
- Van valakim. Csak épp ez a valaki katona és jelenleg külföldön van kiküldetésen. A doktor úr minden egyes alkalommal rámutatott hogy talán már nem is él, nyugodtan megpróbálhatnám vele. Már maga ez a viselkedés ami számomra már kellemetlen. Hogy ennyire átlépi a korlátokat és a privát életembe is bele szól. Igen, én is számtalanszor gondoltam arra, hogy mi van ha épp aknára lépett vagy lelőtték, nincs szükségem arra, hogy a főnököm is erősítse a kétségeimet.
- De ugye nem történt semmi a barátjával.
- Nem, vagyis megsérült de jelenleg biztonságos helyen, műholdas felvételeket elemeznek így épségben fog haza jönni egy hónap múlva.
- Ohh, szóval ezért igényelte az egy hónapos szabadságot.
- Igen.
- El nem tudtam képzelni mi másért.
- Egy hónapig lesz itthon és szeretnék vele lenni mindenképp. Amennyiben nem lehetséges...
- Ne aggódjon emiatt. Megoldjuk, csak vészhelyzetben fogjuk behívni. Remélem nem gondolja komolyan ezt a felmondást.
- Attól félek mégis. A doktorúr tegnapi viselkedése megrémisztett és nem tudok úgy dolgozni, hogy minden ügyeletet végig rettegek , vajon ma újra megteszi-e. És ha most Rose, az egyik ápolónő nem zavarja meg, mit tett volna? Megerőszakol?- kérdeztem és ekkor kopogtak. Az igazgató rám nézett majd az ajtóra.
- Szabad.- mondta mire az egyik biztonsági szolgálatos lépett be egy adathordozóval. Az igazgató megköszönte majd ahogy elment bekapcsolta gépét és csatlakoztatta a kis adathordozót.- Megvárom vele Robertet, rendben?
- Csak nyugodtan.- mondtam majd hátra dőltem. Egy tollal játszottam az asztalon majd ismét kopogtak. Az igazgató ismét megszólalt és nyílt az ajtó.
- Jó reggelt, mi volt ilyen sürgős?- hallottam az ismerős hangot.- Áhh Sabrina, sejthettem volna.
- Nagyon jól tudta, hogy az este miatt kell jönnie.- mondtam halkan mire kuncogott egyet majd leült a mellettem levő székre.
- Na és milyen mesével álltál elő?
- Mesével?- kérdezte McAdams.
- Ez a lány mindenkivel jóban van. Nincs olyan orvos az osztályon, sőt az épületben akivel nem bújt még ágyba.- nevetett. Az igazgató rám nézett.
- Komolyan ezt találta ki? Ezzel próbálja védeni magát?
- Nem kitaláltam, mindenki tudja.
- Én azért megkérdezném erről az említett orvosokat is..- néztem rá majd sóhajtottam. Még jó, hogy megvan a kamera felvétele, anélkül ez a szemét féreg simán hülyét csinálhatna belőlem.
- Robert, azért hívtalak mert Sabrina ma reggel átadta nekem a felmondó levelét, indoklásként azt írta, hogy erőszakosan viselkedtél és inzultáltad őt több alkalommal is. De a fő ok a tegnapi este történt incidens, mit tudsz erről mondani?
- Azt, hogy ez a lány csak kitalált mindent. Sosem bántanék egy nőt, te is ismersz. Nem vagyok az a típus és különben sincs szükségem arra, hogy erőszakkal szerezzek nőt magamnak, ez felháborító. - mondta mire csak megráztam a fejem. Komolyan, annyira jó színész, hogy ha nem velem történt volna még talán hinnék is neki.
- Robert, tisztában vagy azzal, hogy az ügyeletes szobákban is fel van szerelve két kamera?
- Kamera?
- Igen, és épp az előbb kaptam meg a tegnapi felvételeket. Nézzük meg együtt.- mondta majd felénk fordította a monitort és ő is úgy helyezkedett, hogy lássa majd elindította a felvételt. A monitoron két kockában egymás mellett mutatta a két kamera állást. Én lesütöttem a szemem, még most is szégyenkeztem amiatt, hogy ez megtörtént velem. Mikor felpillantottam épp beléptünk a szobába és leültem. Az igazgató feljebb vette a hangot így a beszélgetés is hallatszott. Végig néztük és hallgattuk a felvételt s mikor vége lett legördült egy könnycsepp az arcomon. Gyorsan letöröltem majd az igazgatóra néztem. Ő csak szúrós szemekkel nézte a vele szemben ülő Robertet.- Most én szégyenkezem.
- Ugyan már, ez semmi. - szólalt fel Robert dühösen.
- Mi? Beperelhetne minket..
- Ohh, ez eszembe sem jutott, esküszöm..- szóltam közbe.
- Sabrina, megértem, hogy nem akarja folytatni így a munkát, de kérem gondolja át ...
- dr. McAdams, én át gondoltam, egész éjjel ezen rágódtam, háromszor töröltem ki a felmondó levelet de végül megírtam és tudom, hogy jól döntöttem. Megszoktam itt, jól éreztem magam, de a doktor úr miatt úgy érzem jobb ha tovább lépek. Tudom, hogy sok mindent köszönhetek ennek a helynek. Rengeteg tapasztalatot szereztem és barátokat, imádtam itt dolgozni, de többé nem tudnám itt biztonságban érezni magam.
- Robert amit tettél az kritikán aluli. Az egy dolog, hogy nem vagy képes felfogni, hogy egy húsz évvel fiatalabb lány nem érdeklődik irántad de az, hogy képes voltál elmenni addig, hogy erőszakoskodj vele az hihetetlen. Nem tehetem meg, hogy kivételt teszek veled csak mert régóta ismerlek. Felfüggesztelek, határozatlan időre, átveszem a feladatkörödet és én helyettesítelek téged. Amint megvan a végleges határozat az ügyedben értesítelek.
- Nem mondod komolyan, hogy nem dolgozhatok.
- De igen. Határozatlan ideig, értesítelek majd.- mondta az igazgató mire a vén kecske felpattant.
- Nem mondhatod komolyan hogy egy kis ...
- Ha kimondod azonnali hatállyal mondok fel neked.- szólt közbe az igazgató. Kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam. Robert csak kirohant. Mindketten néztük a nyomait majd előre fordultam .
- Sabrina menjen most haza és pihenje ki magát.
- És mi lesz a felmondásommal?
- Semmisnek tekintem. Nézze szükségünk van magára, főleg most, hogy Robert kiesik. Megkapja az egy hónapos szabadságot.
- Nem a szabadságról van szó.
- Tudom, de nézze, egyedül nem hozhatok végleges döntést. Egy ilyen ügyben kikell kérnem az igazgatóság többi tagjának véleményét. Beszélnem kell a kórház ügyvédeivel is. Ígérem gyorsan meghozzuk a végleges döntést és ha azután is elakar menni elengedem de kérem addig ön is gondolja át. Ön itt csak előre léphet, és nem kell senkire sem felkapaszkodnia, ugyanis a munkáját mindenképp elismerjük. Kérem Sabrina, ne döntsön elhamarkodottan. Ezt a levelet elteszem, megőrzöm magának addig a percig amíg meghozzuk a döntést és ön is dönt. Ha akkor is úgy érzi mennie kell akkor elengedem. Rendben?
- Rendben.- bólintottam aprót.
- Köszönöm.
- Én is a gyors intézkedést.
- Holnap után találkozunk és egyeztetünk mindenről. Pihenje ki magát.
- Úgy lesz. Viszlát.- mondtam majd összeszedtem magam és elindultam.
Egész haza úton ezen az ügyön rágódtam, és azon, hogy el mondjam-e Tomnak. Biztos felhúzná magát. Talán először csak Lenával beszélek, vele mindent jól kitudunk elemezni.
Sziasztok
Köszönöm a sok megtekintést!
Remélem ez a rész is tetszik majd!
Puszi❤❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése