A vallatás

Másnap...

Munka után rögtön haza mentem. Elővettem egy fekete farmert és hozzá egy piros blúzt aminek felhajtogattam az ujját. A hajamat leengedtem és kifésültem. Nem sok kedvem volt ehhez a vacsorához Lenáékkal, de bunkó sem akartam lenni. Valahogy kibírom, majd folyamatosan az ágyamra gondolok és akkor jobb lesz.

Fél hét múlt mikor elindultam. Kocsimba beszállva táskámat az anyósülésre tettem majd indítottam a motort és már úton is voltam nővéremékhez.

Húsz perccel később a nagy kapu előtt álltam. Megnyomtam a csengőt és már nyílt is a kapu. Behajtottam és a bejárathoz közel parkoltam. Táskámmal a karomon sétáltam a bejárati ajtóig és még odasem értem az már kinyílt. Lena hatalmas mosollyal köszöntött.

- Szia hugi.

- Szia .- öleltem meg. - Mi újság?

- Már vártunk, gyere be.- állt el az ajtóból. Besétáltam majd letettem táskám. Alig telt el egy másodperc megjelent a vigyorgó Kevin.

- Szia hugicám..- tárta ki karjait.

- Kevin, nem is láttalak az esküvő óta. Jól nézel ki. – öleltem meg.

- Te sem panaszkodhatsz, bár kicsit sápadt vagy.

- A kórház miatt. Sok a munka...

- Menjünk beljebb.-karolta át vállam majd elindult így vitt magával. Lena is becsatlakozott majd ahogy a nappaliba értünk...

- Meglepetés!- kiabálták drága szüleim és barátnőim. Ott álltak négyen, a nappali feldíszítve, Nikki és Ana fején valami csákó volt. Anyáék meg csilligó szemekkel néztek rám.

- Jó ég...szülinapom van csak elfelejtettem?- kérdeztem Lenára nézve aki felnevetett.

- Nem te buta. A szakvizsgád miatt rendeztük ezt a kis vacsorát.- mondta Lena mire felsóhajtottam.

- Nem kellett volna de nagyon köszönöm. Édesek vagytok. - néztem rá majd Kevinre és a többiekre. Anyáék elindultak felém majd ahogy megálltak először anya majd apa is magához ölelt.

- Nagyon büszkék vagyunk rád kislányom, nem is tudom elmondani mennyire. Annyit dolgoztál ezért és végre megkaptad..

- Na ja, más ennyi idő alatt két diplomát is megszerez, szívás ez orvostan..- mondta Lena.

- Megérte...szerintem.- mondtam majd megöleltem nővérkémet.- Ezért még kinyírlak.- súgtam fülébe.

- Nem hiszem én azt..- vigyorgott rám.

- Dr. Williams, hajlandó koccintani velünk?- jött oda Nikki egy pohár pezsgővel. Ana közben Kevinéknek is adott egy egy pohárral majd körbe álltunk.

- Sabrinára, és arra hogy végre van egy orvos a családban akit éjjel nappal riaszthatunk.- mondta apa.

- Eddig is mindig engem riasztottak egy kis náthával is apa..- nevettem majd koccintottam vele és körbe mindenkivel.

- Gyermekorvos..hm..- ízlelgette a szavakat Lena.

- Milyen jól is jön ez..- karolta át kevin.

- Mert hogy?

- A te ünneplésedet összeköthetnénk egy másik nagy eseménnyel is.- állt mellém Lena. – Anya, Apa, lányok, hugi... Kevinnel szülők leszünk.

- Tessék?- néztem nagy szemekkel. Anyáék tátott szájjal bámultak a lányok meg sokkolódtak.

- Terhes vagyok, még nagyon korai, csak három hónapos leszek a jövőhéten de azt akartuk, hogy tudjátok.

- Istenem, ez nagyszerű.- öleltem meg őket. Valahogy Lenáról nem gondoltam hogy ilyen hamar gyermeket akar vállalni mégis most ahogy a szemébe nézek, örömöt és határtalan boldogságot látok. Anyáék és a lányok is becsatlakoztak és körbe gratulált mindenki mindenkinek.

Mikor végre szétszéledtünk Lena tálalta az előételt, én is segítettem neki. A konyhában a tálcára pakoltuk a falatkákat majd a szószokat.

- Tomról van hír?

- Igen. Tegnap kaptam újabb levelet. Azt írja szeret.- mondtam majd felkaptam a tálcát és kisiettem az étkezőbe. Lena szúrós szemekkel követett amiért otthagytam de én csak mosolyogtam. Evés közben jókat nevettünk. Anyáék már névötletekkel bombázták Lenát, a lányok a keresztszülőségért folytattak harcokat, én meg csak jól szórakoztam.

Vígadásom azonban nem tartott sokáig. Vacsora után ugyanis a nappaliban telepedtünk le. Lena törte meg a baba körüli örvendezést.

- Mesélj Nina, veled mi újság?- kérdezte vigyorogva.

- Velem? Minden olyan...szokványos...

- És Greg hogy, hogy nem jött?- kérdezte anya.

- Greg? Izé...

- Izé? Ez mit jelent, tudod hogy utálom ezt a szót.

- Anya, mi Greggel már nem vagyunk együtt...

- Mióta?

- Egy ideje..

- Az mégis mit jelent?

- Hát úgy két és fél hónapja.

- És mi erről miért nem tudunk?

- Nem akartam telefonon közölni, amúgy meg nem találkoztunk..- hazudtam. Igazából eszembe sem jutott hogy felhívjam vagy tudassam őket erről.

- Hát én azt hittem komoly a kapcsolatotok.- közölte apa.

- Tényleg? Izé...az is volt, ahogy vesszük, csak épp voltak problémák amiket...hát nem, nem tudtunk megoldani.

- Problémák? Milyen problémák?- kérdezősködött anya.

- Tudod, több téren is voltak gondok.

- De mégis mi?

- Te jó ég anya, a szex.- csattant fel Lena.- Bocsi. De nem olyan gáz ez. Greg hiányában volt ennek a képességnek és Nina nem is volt boldog mellette.

- És csak úgy szakítottatok? Biztos hatalmas fájdalmat okoztál neki kicsim.

- Köszi anya, nincs elég nagy bűntudatom azóta még tegyél rá egy lapáttal.

- És most hogy egyedül vagy, jobb neked?

- Köhömm Ben..- vigyorgott Kevin.

- Kevin.- néztem rá.

- Ben? Az ki?

- Ben csak egy barátom.

- Barát? Én nem szexelek a csak barátaimmal.

- Mi?

- Anya, nem nagy ügy, egyszerűen csak van egy srác akivel néha úgymond randizunk.

- Úgy mond?

- Hát igen, tudod, hogy megy ez.

- Szóval kis légyottokat rendeztek, különben hol laksz most?

- Egy barátomnál.

- Ugyan Nina miért nem mondod meg hogy Tomnál?

- Tomnál?

- Kevin, az Istenért fogd be.- néztem rá dühösen.

- Kevin drágám, csak egy percre, tényleg fogd be..- fogta meg Lena a kezét.- Csak amíg kimagyarázza magát, kíváncsi vagyok rá.- vigyorgott a végén. Na ennyit a testvéri szeretetről.

- Szóval Tom? Milyen Tom?

- A barátom Tom, ti is ismeritek, úgy csináltok mintha olyan sok Tom ismerősöm lenne.

- Az a Tom? Davis? A gyerekkori barátod?

- Igen apa, ő.

- De miért élsz te vele?

- Nincs is itthon...

- Kiküldetésen van?

- Igen és mert felajánlotta, hogy lakjam ott.

- Azután hogy fülig bele szerelmesedett a hugiba.- szólalt meg ismét Kevin.

- Te!Légyszi maradj csendben. Egyébként is, honnan tudsz te ennyi mindent?

- Szerelmes beléd?

- I...igen.

- És a hugi is belé.- szólalt meg Lena mire kezeimbe temettem arcom. Ennél rosszabb már nem lehet.

- Szóval egy férfi lakásában élsz aki a legjobb barátod de egymásba szeretettek és közben összejársz egy másikkal szexelni?- kérdezte anya. De , de lehet még rosszabb.

- És a főorvos úrról se feledkezzünk meg.- szólalt meg Nikki. És még annál rosszabb is.

- Tessék?A főnököddel, mi van vele?

- Semmi. A vén kecske udvarol, állandóan de engem nem érdekel.

- Kislányom, mikor lettél te ilyen lány. A nővéred normális lesz te meg megbolondulsz?- kérdezte apa.

- Apa én csak élek, mindig azt mondtátok, hogy begubózódtam meg, hogy nem élvezem az életet, hát most bepótolom. A Tommal kapcsolatos dolgokra annyit reagálnék hogy még minden képlékeny. Jelenleg mindennap azért imádkozom, hogy ne találja el golyó vagy ne lépjen aknára. Hogy ne támadják meg újra a táborukat és élje túl. Hogy haza jöhessen. Ha már itt lesz megbeszélünk mindent és döntünk a továbbiakról. Ben iránt nem érzek semmit, ugyan tegnap randiztunk , de egyértelműen nem tudnám őt szeretni bármilyen jóképű és kedves is. Egyszerűen csak kielégítjük egymás igényét, ezt ő is elfogadta.

- És Tom tud Benről?

- Igen...

- Leveleztek?

- Igen, de már azelőtt is tudott róla. Már tartott a viszonyom Bennel mikor hozzá költöztem. Anya, apa, kérlek ne akarjatok most kioktatni arról hogy ez mennyire nem helyén való mert tudom jól. Mindig megbíztatok bennem és a döntéseimben, ha most csalódást is okoztam ezzel, fogadjátok el hogy fordulóponthoz értem az életemben. Eddig egy mozgássérült férfinak szenteltem az életem aki ugyan szeretett engem de elengedett mert tudta, hogy nem tudna boldoggá tenni életem végéig. Igen, Greg megértette miért lett vége.Ő nagyszerű ember de annyi mindent kihagytam miatta. Talán ha akkor nem történik a baleset ma már a felesége lennék de nem ez történt. Így most helyre kell rázódnom, normális életet akarok egy férfival az oldalamon akinek gyereket szülhetek, akivel családom lehet. Greggel sosem lehetett volna igazi családom. Vele csak örökbe fogadhattam volna.

- Abban sincs semmi rossz lányom.- szólalt meg hirtelen anya.

- Tudom, de én szülni akarok. Képes vagyok rá, akkor ki is akarom használni. Átakarom élni az egész folyamatot, onnantól hogy pici babszemből kilenc hónapon keresztül kifejlődik az ÉN kisbabám. Érezni akarom ahogy rúg, mozog. Átakarom élni a szülést, ez olyan nagyon rossz?

- Nem, dehogy... De ha Ben nem játszik hosszú távon jelenleg csak Tom jöhet szóba ha jól értem. Gondolod mellette normális életed lehetne? Az sem normális hogy félévre eltűnik a sivatagban és aztán haza jön, ha haza jön, egy hónapra majd visszamegy. Így nem lehet boldogan élni, te csak agyon aggódnád magad miatta.

- Tudom , de Tommal...- mondtam majd elakadtam. Körbe néztem mindenki komolyan nézett rám. Még Kevinnek is lehervadt az arcáról az az idióta vigyor. Ott álltam és hat szempár figyelte minden mozdulatom és itta a szavam. - Szeretem, azt hiszem. És ha szeretem megkell próbálnom, adnom kell neki egy esélyt. Nem igaz? Tegnap kaptam tőle levelet azt írta szeret és kész harcolni értem ha haza jön. Megkell próbálnom, nem adhatom fel az első nehézség után. Nézhettek hülyének is akár, kinevethettek... Ami Tommal köztünk van az több mint szerelem. Ő olyan mint egy lelkitárs.

- Akkor azt hiszem ez eldőlt, de ha így érzel, miért vagy azzal a másik fiúval?

- Nem tudom, tényleg, Bennel kicsit kiszakadok a hétköznapok fogságából és csak magamra koncentrálok, arra hogy nekem jó legyen, de az utóbbi pár alkalommal, mióta rájöttem mit érzek Tom iránt már ez sem ugyanaz, csak egyszerűen keresem a megfelelő alkalmat arra hogy véget vessek a viszonynak és Tomra koncentrálhassak. - ültem le a fotelba.

- És Tommal történt valami közöttetek?

- Csak megcsókolt, kétszer, egyszer mikor még együtt voltam Greggel, akkor azthittem hogy csak poénból. Mindketten ittunk és nem is törődtünk semmivel. Majd a reptéren, mikor kivittem a gépéhez. Akkor jöttem rá hogy ő többet érez irántam. De...nem lehetne hogy ne az én szexuális és szerelmi életem legyen a téma?- néztem körbe majd nyeltem egy nagyot és felálltam.- Mindjárt jövök.- mondtam majd kiszaladtam a nappaliból egyenesen a fürdőbe. Összeszorult a torkom és a szívem ahogy Tomról beszéltünk. Olyan sírhatnékom lett.

- Hé babám...- jött be Lena.- Ne haragudj.

- Nem, én sajnálom, csak olyan érzékeny vagyok mostanában ha Tomra gondolok. Bele gondolni, hogy talán most is rájuk lövöldöznek, hogy veszélyben van az élete és ezáltal az én jövöm is vele...csak sírnék.

- Ez érthető, ha szereted akkor érthető, fontos neked, hogy jól legyen és épségben haza térjen.. Ígérem többet nem poénkodunk ezzel.

- Köszönöm..- néztem rá majd megöleltem. - Még több mint három hónap..

- Tudom, de majd együtt átvészeljük. Na , mit szólsz? Zavarna ha a nővéred többet látogatna?

- Nem, dehogyis.- nevettem el magam de azért kibuggyant egy könnycsepp.

Tom szemszög....

- Hé Adam, mi a helyzet?- intettem a sátrából kisétáló bajtársamnak.

- Szia Tom.

- Mi a gond?

- Bella írt. Megcsúszott a lépcsőn és négy lépcsőfoknyit esett. Kificamodott a bokája.

- És a baba?- álltam fel.

- Valószínűleg megcsászározzák, kiírt időpont előtt, az orvos szerint nem kellene kockáztatni mert Bella szívével is voltak gondok a terhessége előtt. Egy hét múlva szerdára írták ki a műtétet..

- Minden rendben lesz. Az a kissrác nagyon erős lesz mint az apja.

- Bella szerint se aggódjak, de most rám jött a frász. Nem vagyok ott vele, pedig szüksége lenne rám.

- Hé Adam. Haza mész és vele lehetsz. Már csak három és fél hónap. Tudom ez még mindig soknak tűnik de gyorsan elrepül.

- Veled minden oké?

- A napokban kaphatta meg a levelemet, talán egy hét múlva ha jön válasz.

- Te se aggódj, az a lány oda van érted.

- Bárcsak tényleg így lenne.

- Én talán nem hosszabítom meg a szerződésem ha haza mentünk.- mondta Adam mire fel kaptam a fejem.

- Tessék?

- Nem akarom, hogy a kisfiam árva legyen. És ha visszajövök ide...nem lehet tudni, eddig is csak szerencsém volt azt hiszem. A minap Jeff lépett aknára és ma már a gyászlevelet gépelték a feleségének. Én nem akarom így végezni. Harcolok a hazámért és teszem a dolgom, de a tudat, hogy hamarosan egy apró kis babáért is felelős vagyok és nem csak magamért...elgondolkodtatott egy picit. Szükségük lesz rám.

- Én megértelek Adam, tedd amit tenned kell. Teljesen jogos amit mondasz. Én is így tennék a helyedben, bár nekem ez még messze, neked most letelik a két év de nekem még ott van félév és maximum utána lesz lehetőségem nem hosszabítani és végleg haza menni.

Nina szemszög...

A tegnapi vacsora óta még inkább Tomra gondolok. Mióta felébredtem csak ő jár a fejemben, gyorsan válaszolnom kell a levelére, nem akarom hogy egy napot is pluszban várjon. A konyha pultnál egy lap fölött ülök a kávémat kortyolgatva. Hogyan is kezdjem...


Először is nagyon örülök hogy ilyen sokan olvassátok a történetet. Túlléptük az 1000 megtekintést, ez nagyon nagy örömmel tölt el. Köszönöm.
Másodszor pedig ne féljetek kérdezni vagy véleményezni.
Puszi❤❤