Épp a fogamat mostam mikor fura zajt hallottam. Először nem igazán tudtam mi az így elzártam a csapot ésfüleltem. Újra az a zaj mikor is rájöttem, hogy a telefonom rezeg, kiszaladtam a szobába mert ilyenkor csak nagyon fontos hívásokat kapok. A kijelzőre pillantva egy ismeretlen számot láttam.
- Haló, Sabrina Williams.- ültem le miközben felvettem.
- Szia szépségem.- hallottam meg az ismerős hangot mire szívem hatalmasat dobbant.
- Tom? Istenem, te vagy?
- Igen.
- Jaj Tom …annyira aggódtam, jól vagy ugye?
- Mi bajom lehetne?
- Nem is tudom, csak pár napja éjjel, felriadtam és olyan furán éreztem magam, de mindegy, most is csak egy percünk van?
- Nem cicuska, most több…
- Cicuska, annyira jó volt most ezt hallani. De hogyhogy hívhattál?
- Jól van, ne ijedj meg de volt egy kisebb …
- Mi?
- Mindegy, nem fontos…
- Tom, most már mond.
- Jól van, a legutóbbi felderítésen megtámadtak minket és megsérültem.
- Mi? Mikor volt?
- Vasárnap.
- Akkor jó volt a megérzésem. Tudtam hogy történt valami. Lena mondta, hogy ne gondoljak rosszra de éreztem hogy van valami.
- Hé édesem, nyugi… jól vagyok, felépülök és haza megyek hozzád. Szeretlek.
- Szeretlek Tom. Nagyon hiányzol.
- Tudod mennyire akartam már ezt hallani tőled? Mikor megsérültem és elvesztettem az eszméletem te voltál az utolsó gondolatom, hogy kikell tartanom, miattad. Alig várom, hogy lássalak Sabrina.
- Én is várom, borzalmas lesz a karácsony nélküled.
- Én próbálom elfelejteni, hogy karácsony lesz. Itt mindig ezt csináljuk. Csak átlagos napoknak tekintjük és akkor nem olyan rossz.
- Annyi minden van amit mondani szeretnék neked.
- Ez ismerős, évek óta így érzek. Hány óra van nálad?
- Tíz óra múlt.
- Aludnod kellene nem?
- Nem, holnap nem dolgozom. Épp fogat mostam és olvasni készültem de veled beszélni ezerszer jobb. Mondhatok valamit?
- Hát persze.
- A te szobádban vagyok. Akkor éjjel is mikor felriadtam, is nálad voltam és azóta mindennap itt alszom. Így sokkal jobban érzem magam.
- Akár be is költözhetsz hozzám. Hidd el nem foglak kipaterolni ha haza megyek.
- Tom, működni fog?
- Igen. Ha mindketten akarjuk, igen.
- Vasárnap vége lett Bennel. Elmondtam neki, hogy téged szeretlek és nem akarom folytatni a viszonyt. Veled akarok lenni, Lena szerint már rég együtt kellene, hogy legyünk.
- Ha túlzásokba akarok esni akkor már rég a feleségem kellene, hogy legyél.
- Miért nem mondtad el nekem, soha? Miért hallgattál erről? Éveken keresztül, te is pontosan tudod, hogy Greg előtt nem volt komoly kapcsolatom és …
- És csak barátként tekintettél rám.
- De ahogy most, talán akkor is gyorsan megváltozhatott volna.
- Nem, kellett az, hogy Greg mellett boldogtalannak érezd magad. Azelőtt jól voltál. Szabad voltál, tanultál, jól érezted magad. Nem kellettem neked.
- Talán igazad van, de most nagyon is kellesz nekem. - feküdtem le a párnák közé.
- Te is kellesz nekem, ezt tudd és van egy jó hírem…
- Mi az?
- Nem kell aggódnod miattam. A sérüléseknek hála a hátra levő időben egy számítógép előtt fogok ülni, veszélyes helyzetek közelébe sem kerülök.
- Őszintén? Ez most boldoggá tesz.
- Nina, ha haza megyek bármit megteszek amit kérsz.
- Vigyázz, mert a szavadon foglak.
- Tedd azt. - mondta mire felnevettem.
- Pontosan hol sérültél meg?
- A combom, meglőttek és a jobb alkarom eltört. Ami azért rossz mert így nem tudok neked levelet írni de mindent megteszek hogy tudjunk kommunikálni. Egyébként Adam üdvözöl.
- Milyen kedves pedig nem is ismer.
- Ha tudnád mennyit beszéltem rólad neki nem mondanád ezt. Jobban ismer mint gondolnád. És egyébként nagyon hálás amiért figyelsz Belláékra.
- Gyönyörű a kisfia, elképesztően édes. Nem olyan rég voltam náluk és elolvadtam. Hatalmas kék szemei vannak és szép barna haja.
- Akkor Adamre hasonlít.
- Igen, Bella szerint is. Holnap is megyek hozzájuk.
- Add át neki hogy üdvözlöm.
- Hát persze.
- Ja és a lányokat is és Kevint.
- Képzeld, Lena babát vár.
- Komolyan?
- Igen, szombaton rendeztek egy vacsorát nekem, hogy megünnepeljük a szakvizsgát, és akkor mondták el így azt is megünnepeltük. Lena csak úgy ragyog, olyan boldognak tűnik.
- Tudod mit láttam akkor a támadás után?
- Engem, nem ezt mondtad?
- De, de volt ott még valaki, egy szőke fürtős kis angyal. És apának szólított engem.- mondta mire szemeim könnybe lábadtak.
- Utállak.
- Tudom, én is szeretlek.
- De én azt mondtam..
- Tudom, de csak azért mondtad mert fájdítom a szíved. Mert ezt akarod ugye? Családra vágysz…
- Bár ne ismernél ennyire.
- Ez így tökéletes. Jobb ha most lefekszel édesem, hamarosan jelentkezem. Álmodj szépeket.
- Szeretlek.
- Én is téged Nina.
- Szia.
- Szia.- köszönt el majd egyenletes sípolás jelezte, hogy letette. Én egy ideig csak bámultam a telefonom kijelzőjét majd átöleltem a párnát és elmosolyodtam. Lassan lehunytam a szemem és alig telt el pár perc már aludtam is.
Tom hívása után valahogy sokkal nagyobb lett az életkedvem. A következő néhány napban szinte örömmel mentem dolgozni a kórházba. Egész hétvégén dolgoztam de meg sem kottyant. Boldoggá tett a tudat, hogy Tom jól van, még ha meg is sérült de akkor is él és nincs veszélyben.
Kedden volt a következő szabad napom. Lenával megbeszéltük hogy elkísérem az orvosához majd együtt ebédelünk. Kevin nem tudott eljönni így én mentem be és láthattam a picurt. Nagyon jó érzés volt látni és hallani ahogy dobog a pici szíve, de mégis egy kis irigység is hatalmába kerített. Tudom hogy csak azért mert mindig is nagy családot akartam de ahogy megy az idő ennek az esélye egyre csak csökken. És vajon Tom is akar már családot?
Tom szemszög…
Az elmúlt pár nap elég eseménytelenül telt itt a kórházban. Adammel gyógyulgattunk, leginkább végig kártyáztuk a napokat vagy épp csak beszélgettünk. Megismertük egymást aminek jelentőségéről eddig nem igazán vettem tudomást. Hónapokig összevagyok zárva ezekkel a srácokkal és épp csak annyit tudunk egymásról amennyit muszáj. Így hogy jobban megismertem Adamet sokkal inkább már testvéremnek érzem mint katona társamnak. Sok mindenben nagyon hasonlóan gondolkodunk és Adam úgy érti meg a Nina iránti érzéseimet mint senki más. Elmesélte hogy találkoztak Bellával, lényegében nagyon is hasonló volt a kapcsolatuk. Ugyanis Adam épp otthon volt mikor egy szórakozó helyen találkoztak Bellával. Randiztak néhányszor amíg otthon volt de amikor visszakellett jönnie a bázisra újabb hat hónapra nagyon nehezen bírták. Mindketten bizonytalanok voltak. Bella nem hitte hogy ez valaha is működni fog köztük így levélben véget is vetett annak a kapcsolatnak ami köztük volt. Adam elfogadta, megértette bár nagyon fájt neki. Mikor legközelebb haza ment egy kávézóban futottak össze, és ahogy meglátták egymást tudták, hogy akkor azzal a levéllel nem lett vége. Bella nem randizott utána és Adam is csak rá gondolt amíg terepen volt. A legközelebbi otthon léténél összeházasodtak és azóta is csak egymásért illetve mostmár a kisfiukért élnek.
- Alig várom, hogy otthon legyek.- dőltem hátra.
- Én is.
- Mindkettőnknek jó oka van rá. Nina ma szabad napos, később felhívom.
- Mióta is ismeritek egymást?
- Több mint 15 éve, miért?
- Gondolom ennyi idő alatt minden rossz szokását kiderítetted.
- Nincs neki..- nevettem.
- Na ne már, minden nőnek vannak rossz szokásai. Például órákig fürdik vagy sminkel.
- Nina nem, ő olyan laza csaj. Csak nagyon keveset sminkeli magát, ami smink rajta van az kb öt perc. És inkább zuhanyzós tipus. Sosem volt az a nagyon csajos csaj. Több fiú barátja volt a suliban mint lány és imádott velünk kosarazni, vagy mászkálni a városba, csak a gimi után ahogy az orvosira került ez megváltozott, akkor döntöttem a katonaság mellett. Úgy éreztem neki már más dolgok a fontosak. Azt hiszem azt gondoltam hogy elveszítettem.
- Ezek szerint nem.
- Nem, az első haza utazásomnál ott várt a reptéren és mikor meglátott elindult felém és a nyakamba ugrott és agyba főbe ölelgetett. Közelebb kerültünk egymáshoz. Ő volt az egyetlen aki megmaradt nekem. Testvérem nem volt, a szüleim meghaltak és egyedül voltam, de Nina mellettem állt és nekem ő a családom. Talán van rossz tulajdonsága, bizonyára hisz senki sem tökéletes, mégis nekem ő az, ha ismerem is a rossz tulajdonságait mindet imádom benne.
- Öregem te teljesen elvesztél.
- Tudom, imádom őt, annyira szeretem. Annyira édes lány, okos, és intelligens, bármiről lehet vele beszélgetni., de figyelmes mert meghallgat és próbál tanácsot adni. Érzékeny és empatikus, olyan lány amilyenre mindig is vágytam.
- És most a tiéd.
- Igen, az enyém. Nina az enyém…
Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet, sosem voltam igazán a szavak embere de most még nehezebb. A tudat hogy a lány akire éveket vártam végre az enyém, ha bele gondolok hogy ha hazamegyek nem az üres ház hanem életem szerelme vár otthon, minden szebbnek tűnik. Az étel ízletesebb és a nap is szebben ragyog. Nem érdekel sem háború sem béke, csak ő velem legyen. Igen talán egy kicsit szentimentális vagyok, talán túl romantikus de tíz éve várok rá, tíz éve döntöttem el hogy Sabrina egy nap a feleségem lesz és most hogy végre a páromnak hívhatom eszméletlen boldog vagyok.
Sziasztok,
Tudom nem lett valami nagy szám, rövid is, uncsi is, de nagyon kevés időm volt mert nálunka család és jó házigazdaként nem ülhetek gép előtt vagy épp telefonommala kezemben.
Remélem azért nem olyan nagy csalódás. Véleményeket, kritikákat továbbra is szeretettel fogadom, szeretném tudni mit gondoltok a történetről.
Pusziii
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése