Csókolj meg...utoljára!

Miután Tomnak megírtam a levelet lezártam a borítékot és felragasztottam a szükséges bélyegeket. Majd reggel bedobom a kórház előtti ládába.

Sokat gondolkodtam, mindent sorra vettem. Bent, Tomot, a Greggel történteket, anyáék reakcióját, amiket Tommal kapcsolatban mondtak. Órákon keresztül ültem egyedül a kanapén és bámultam a semmibe. majd felemeltem a telefont és áthívta Bent. Ideje vele beszélnem, ezt nem húzhatom tovább.

Csöngetésre felkapva fejem sóhajtottam, az előszobába sétáltam és ajtót nyitottam. Ben már megakart csókolni de elfordítottam fejem így csak arcomra adott egy puszit.

- Baj van cicám?- kérdezte értetlenkedve.

- Gyere be, most nem azért hívtalak, hogy szexeljünk, most beszélni akarok veled, a randinkról többek között, gyere beljebb.- vezettem a nappaliba majd ahogy odaértünk leültünk. A kanapén egymással szemben ültünk, én törökülésben Ben meg csak hátra dőlt.

- Mesélj, mi a helyzet?

- Gondolkodtam.

- És mire jutottál?

- A randink, egész jó volt, tényleg jól éreztem magam de...mégsem tudok irántad mélyebb érzéseket táplálni. – mondtam mire magabiztos mosolya eltűnt.- Nem akarlak megsérteni , se megbántani, de tudnod kell valamit.

- Mi az?

- Van valaki az életemben...én bele szerettem valakibe.

- Ohh...ezek szerint..

- Az elején megegyeztünk, hogy ha időközben egyikünk bele szeret valakibe akkor befejezzük ezt és vége.

- Igen de én...időközben beléd szerettem.

- Ben... ne csináld ezt..

- Miért olyan nehéz elhinni hogy szeretlek?

- Nem nehéz én csak..érezném ha szeretnél. De ha megcsókolsz még mindig csak birtoklási vágyat érzek. Ahogy magadhoz húzol nem gyengédséget érzek, hanem, hogy uralkodni akarsz fölöttem ami egy szex kapcsolatot tekintve elmegy de..

- És ki az?

- Miért fontos ez?

- Hogy beverhessem a képét amiért elvett tőlem.

- Ben, sosem voltam a tiéd. És nincs szükség ilyen felesleges körökre.

- Ki az, tudni akarom.

- Nem ismered.

- Akkor meg elmondhatod a nevét.

- Tom a neve, most már örülsz?

- Tom? Mármint...az a Tom? Akié ez a ház? A legjobb barátod Tom aki katona és több ezer kilométerre van innen. Szóval inkább egy csóró katonát választasz helyettem, helyettem aki bármit megadhatok amit kérsz, helyettem aki itt vagyok és bármikor egy szavadra ugrok?

- A szerelem nem így működik. Ezek szerint még nem voltál szerelmes. Tom csodás ember , ismer engem, a legrosszabb énemet is ismeri mégis szeret. Tom nem csak egy szerelem, ő a másik felem. Értsd meg.

- Nem számít, hogy szeretlek?

- Megkértelek hogy ne szeress belém mert nem tudom viszonozni. – fogtam meg kezét.

- Csókolj meg, csak utoljára, kérlek Nina..- hajolt közelebb mire bólintottam majd magához húzott és megcsókolt. Nyelvével áttört számba és úgy csókolt tovább de én elég gyorsan megszakítottam. - Tényleg nincs esélyem, semmi?

- Nincs, Tomot szeretem.

- Jól van. Jobb ha megyek, ki szellőztetem a fejem.

- Ben, te szuper pasi vagy, csak nem nekem. Egy nap egy nő nagyon szerencsés lesz ha megkaphat téged.

- Hát...kösz. Szia Nina.

- Szia.- köszöntem el majd lassan felálltam és az ablakhoz sétáltam. Láttam ahogy a kocsijához sétál és közben tarkóját simogatja. tudom hogy megbántottam bár nem akartam, ahogy azt sem, hogy belém szeressen.

Most már nem akarok mást csakhogy Tom haza jöjjön.

Két hét múlva Tom szemszög...

„ Kedves Tom,

Egy órát ültem a papír fölött míg végre kitudtam találni mit írjak neked. Próbálok lényegre törő lenni, mert nem igazán vagyok jó ebben a levelezős dologba, ezt gondolom észrevetted.

Nagyon remélem még élsz és kitartasz mert nagyon várlak haza. A leveledet elolvasva biztossá vált az amit eddig is sejtettem. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rád, azzal a csókkal felforgattál bennem mindent.

Tegnap Lenáéknál vacsoráztam, megünnepeltük a sikeres szakvizsgámat, anyáék is ott voltak. Beszélgettünk és kérdezősködtek, tudod milyenek, és Kevin nagy szájának köszönhetően te is szóba kerültél. Én még nem akartam rólad szólni addig nem amíg nem tudunk semmit biztosra, amíg nem beszéltük meg hogy tulajdonképp mi is történik most velünk és milyen kilátásunk van a jövőre nézve.

Ahogy rólad beszéltem nekik kicsúszott valami a számon. Azt mondtam szeretlek és ezért megkell próbálnom veled. Anya szerint nem tenne boldoggá az az élet amit veled élhetnék, az hogy hónapokig aggódhatnék hogy életben vagy-e, szerinte ez így nem normális élet. Én viszont úgy gondolom hogy azért is megkell próbálnunk.

Ma véget vetek a viszonynak is ami Ben és köztem folyik, úgy nem megy, hogy közben csak rád gondolok. Nem tehetem ezt tovább sem vele, sem veled, de magammal sem. Szóval gyere haza mert csak rád várok.

Egyébként csak úgy mint általában minden rendben velem. Dolgozom, gyógyítgatom a kis betegeimet. A múltkor megdícsért a kórház igazgatója, és részt vehettem egy műtéten. Vagyis muszáj volt mert nagyon kevesen voltunk és egy nagyon jó sebész mellett lehettem asszisztens. Élveztem, sokat tanultam. Szerencsére azóta a kisfiú már gyógyulgat.

Ja, és ha beszélsz Adammel, nyugtasd meg, Bella itt fekszik egy emelettel feljebb és jól van. Jól viseli a baba és ő is, de a császármetszésre szükség van. Jól lesznek mindketten, ne aggódjon. Rendszeresen meglátogatom és beszélgetünk. Csak vigyázzon magára mert itthon egy csodaszép kisfiú fogja várni.

Most jobb ha befejezem mert még van egy kis dolgom ma.

Szeretlek Tom, gondolj erre és gyere haza hozzám.

Sabrina. „

- Látod én megmondtam, szeret téged.- veregetett vállon Adam.

- Igen, szeret, el sem hiszem.

- Én tudtam hogy így lesz, haver már a reptéren is alig akart elengedni és igen, talán akkor még nem is sejtette hogy szerelmes beléd, már akkor is többet érezhetett irántad.

- Most már te is megnyugszol ugye? Bella és a kicsi is jól vannak, és azóta már biztosan otthon vannak és ismerkednek egymással. Már egy hete hogy megszülethetett. Nina biztos rajtuk tartja a szemét. Ismerem őt. Nem tudja távol tartani majd magát tőletek. – mondtam halkan nevetve. – Imádja a gyerekeket.

- Ennek nagyon örülök. És meg is nyugtat hisz gyerek orvos, így biztos jól lesz a kisfiam. Hm...-  sóhajtott. - Holnap megyünk arra a felderítésre, te nem aggódsz? Hisz egy teljesen ismeretlen terepre megyünk.

- Nem aggódom, minden rendben lesz, az előzetes felmérések és műholdas felvételek alapján nem lesz gond. Te se gondolj rosszra.

Aggódtam a felderítés miatt. Adamnak nem akartam mutatni de volt okunk félni. Azon a területen gyakori a lázadó csapatok támadása, ha betalálunk egy nagyobb csapatot észnél kell lennünk.

**

- Mitchell, Jackson, jobbról fedezzetek, Harper , Benett, balról. West és Lakes maradjatok középen.- mondtam és fegyveremet kezemben tartva indultam el. A többiek követték az utasításokat én meg mutogatással egyeztettem a másik két csapat parancsnokával. Mindketten vették majd elindultunk célunk felé. Percekig nyugalom volt , haladtunk előre,a srácok nagyon jól teljesítettek, mint a gyakorlaton csak az volt a különbség hogy ez nem gyakorlat volt, hanem élesben ment. Bármikor eltalálhat egy golyó. Mindent szemmel kell tartani. Mikor az épülethez értünk kicsit megnyugodtunk. Benett és Harper törtek előre és mentek be majd utánuk Mitchell és Jackson, mivel nem jeleztek bajt bementünk mi is és a másik csapat is.

- Tom, mi megyünk hátra, ti maradjatok itt elől.

- Rendben, de csak óvatosan.- mondtam mire Patrick bólintott és elvonultak. Elkezdtük körbe járni az építmény ránk eső részét. A srácok benéztek mindenhová. Nyugodtan ténferegtünk majd hirtelen lövéseket és kiabálást hallottunk.

- Lőnek, lőnek..- hallottam a rádióban. A srácokra néztem.

- Mindenki, utánuk megyünk..- mondtam majd elindultunk de mielőtt beléptünk a hátsó épület részbe a fiúkra néztem.
Bentről kiabálás hallattszott és dulakodás.- Most.- kiabáltam mire Harper és Benett betörtek és rögtön támadtunk. Próbáltam keresni Patricket de sehol sem láttam. A többiek pedig az életükért harcoltak. Ahogy gyorsan felmértem a terepet, több mint tízen lehettek fegyveresek. Arcuk eltakarva. A srácok akik kint várakoztak utánunk jöttek és hirtelen hatalmas tömeg harc lett. Megláttam Adamat aki eredetileg Patrick csapatában van, az egyik fegyveres épp lefogta a másik pedig lőni készült de én gyorsabb voltam és először a fegyver tartót majd azt iktattam ki aki Adamat fogta. Oda szaladtam, láttam, hogy Adam elég rosszul néz ki. A falhoz húztam de mikor odatámasztottam a fal megremegett és hirtelen hatalmas robajt hallottam. Tudtam hogy robbantottak a szemetek. Elengedtem Adamet és lőttem mindenkit aki nem a mi katonánk volt. Mikor többen felszabadultak ők is segítettek leszerelni a fegyvereseket de akkor hirtelen újabb robbanást hallottam de már sokkal közelebbről. A földre estem ahogy többen is.

- Kifelé. Kifelé!- kiabáltam mikor nagy nehezen felálltam.- Mindenki , tűnés kifelé...- kiabáltam majd Adamhez mentem és felemeltem. A karját áthúztam tarkómnál és úgy tartva próbáltam a hátsó ajtó felé menni de Adam nehezebb volt mint ahogy képzeltem és egy újabb robbanásnál mindketten a földre estünk. A többiek kimentek, tudtam hogy csak mi ketten vagyunk bent.- Adam, szedd össze magad.

- Tom, menj egyedül, hagyj itt, nem tudok lábra állni, meglőttek.

- Nem foglak itt hagyni. SENKIT SEM HAGYUNK HÁTRA!- kiabáltam, mert ezt a gyakorlatokon a fejünkbe verték. Amíg van remény nem adjuk fel.- Gyere Adam, kérlek segíts egy kicsit.- kiabáltam, a por miatt alig láttam valamit és levegőt is alig kaptam de nem adhattam fel.

- Menj!

- Nem, vagy veled, vagy sehogy. - ráztam meg majd újra felálltam és már épp sikerült magamra rántani és eljutni az ajtóig mikor hirtelen jövő fájdalmat éreztem a combomban. Éreztem hogy valami forró végig folyik a lábszáramon és az az égető fájdalom. Hátra néztem és egy lázadó hasalt a földön de már meghalt. Erőt kellett magamon venni. Gyerünk Tom, menni fog, meg tudod csinálni. Nináért, hogy vele lehess, kikell bírnod, vár rád, gyerünk, nem adhatod fel. Már csak egy méter, csak egy méter és nem több, gyerünk, ne add fel. Adam , már szinte eszméletlen volt mintha egy hatalmas rongybabát húztam volna magam után. Az ajtót kilökve előre estem és abban a pillanatban hatalmas robbanás rázta meg alapjaiban az egész földet. Csak azt éreztem hogy megfogják a karomat és húznak.

Szememet kinyitva Adamat láttam meg, ő is rám nézett.

- Tarts ki öreg, a kisfiad vár otthon.- nyögtem ki mire lehunyta szemét és én is éreztem hogy végem. Hirtelen minden érzék szervem megszűnt dolgozni, csak lebegtem.

Álmot láttam, egy tengerparton feküdtem és Nina sétált felém. Mosolygott, az a gyönyörű mosolya amivel pillanatok alatt letud venni a lábamról. Odaért hozzám és lefekve mellém átölelt. ' Szeretlek'- súgta. ' Apa, Apa, gyere várat építeni.'- hallottam egy vékonyka hangot és ahogy oldalra néztem egy gyönyörű kis szőke angyalka nézett rám. Nyakig homokosan és lapáttal a kezében. Engem várt és apának szólított. Ninával kell lennem. Ez az én végzetem, nem foghat ki rajtam néhány golyó vagy robbanás, haza kell hozzá mennem.



Sziasztok.
Köszönöm mindenkinek aki olvassa a történetet. Remélem ezúttal sem okoztam csalódást. Köszönöm mégegyszer. Kérdéssel, véleménnyel nyugodtan zaklathattok kommentben.