„Gyors zuhany után bebújtam az ágyba egy könyvvel és olvasni kezdtem. Már épp le le csukódtak a szemeim mikor csörögni kezdett mobilom. Azt hittem Ben lesz az így csak fülemhez emeltem.
- Igen?
- Szia Nina..."
- Tom?- pattantak ki szemeim miközben felültem.
- Szia kislány, nincs sok időm gyorsnak kell lennünk..
- Tom, Istenem, annyira jó hallani téged.
- Nekem is, nem is tudod mennyire, megkaptad a levelemet?
- Igen.- nyeltem nagyot.
- Ne haragudj ha túl nyers voltam egyszerűen csak annyi minden történt és túlságosan is..
- Nem Tom, megértem. Hiányzol.- mondtam szinte suttogva.
- Te is nekem, csak otthon szeretnék lenni, veled. Amit Bennel kapcsolatban írtam, nem kell megtenned ha nem akarod.
- Tényleg ezt akarod, ennyire komoly amit irántam érzel?- kérdeztem de válasz nem jött.- Tom, kérlek válaszolj.
- Igen Sabrina, ennyire komoly.- mondta mire sóhajtottam.
- Köszönöm, hogy elmondtad. Annyira nagyon hiányzol.
- Te is nekem szépségem. Szeretnélek látni, nagyon és tovébb beszélgetni de mennem kell. Csak egy percet kaptam.
- Vigyázz magadra. Hiányzol, nagyon.
- Nina... írj.
- Írok. Szia.
- Szia hercegnőm. - mondta majd megszakadt a vonal. Csak néztem a telefonomat, végre hallhattam a hangját. Szívemet elöntötte a melegség. Tom szeret engem. Tudom, hogy így van.
Tom szemszög...
Két napja, hogy Ninával beszéltem telefonon, annyira jó volt őt hallani . Nagyon hiányzott a hangja. Ma reggel értünk vissza a bázisra a táborból. A fiúk elmentek pihenni én viszont nem tudok aludni, csak ülök kint és bámulom az eget..
- Hé, Tom, te nem vagy fáradt?- jött felém Adam.
- Szevasz...nem tudnék most aludni.
- Hallottam a kinevezésedről.
- Ja, elég rosszul jött ki, nem így akartam elérni ezt a címet. Thomas parancsnok fantasztikus katona volt.
- Igen tudom, de azért gratulálok. A barátnőddel minden oké? Valahogy úgy érzem, hogy igazából miatta üldögélsz itt kint.
- Nina nem a barátnőm.
- Még mindig nem? Azt hittem leveleztek..
- Igen, levelezünk csak épp nem lett még kimondva semmi...hiányzom neki és szeretné, hogy vele legyek de nem mondta, hogy szeretne, vagy hasonló és én sem.
- Húzzátok vonjátok ezt a kérdést. Bella megírta, hogy miután megcsókoltad a reptéren és mi beszálltunk ők még beszélgettek. Nina vitte haza Bellát és azóta is beszéltek. Neki az a benyomása, hogy szeret téged, csak nehéz ez a helyzet, te itt vagy, több ezer kilométerre tőle és bizonytalan. Fél, hogy valami bajod esik, nem meri átadni magát ennek az érzésnek, hogy ne sérüljön. Persze Bella nem pszichomókus csak így látja ...
- Én szeretem őt.
- Akkor írd meg neki, nem veszítesz semmit.
- Gondolod?
- Hát persze, menj, a délutáni postával még el is megy.
- Na jó, kösz Adam. Később még beszélhetnénk.
- Oké. – bólintott. Én beszaladtam és az ágyamra leülve elővettem a levélíró füzetemet...
Nina szemszög...
A plázába érve az első emeletre mentem a kávézóba ahol Lenával megbeszéltük a találkozót. Még volt pár méter köztünk mikor meglátott és felállt. Kiszaladt hozzám az asztalokat kerülgetve majd magához ölelt.
- Mi ez a nagy lelkesedés nővérkém?- kérdeztem mire nevetni kezdett.
- Csak jó látni a hugicámat, ez olyan nagy baj?
- Nem, dehogy. Mit terveztél?
- Beszéljünk Tomról.
- Jaj ne..
- Vásárlás közben, gondoltam.
- Na jó, de ha azt mondom elég akkor befejezed a faggatást, oké?
- Igenis főnök, indulhatunk is..- karolt belém majd elindultunk a hosszú folyosón. - Első kérdés, jól csókol?- nézett vigyorogva Lena mire felnevettem.
- Ez most kérdezz felelek játék lesz?
- Igen, na?
- Nagyon... nagyon finom, és gyengéd, de közben tüzes és szenvedélyes. Egyszóval igen.
- Jobban csókol mint Ben?
- Máshogy csókol. Ben csókja mindig forró és szenvedély, vágy keltő. De Tom, ő abba a csókba a szívét is bele adta, az egy igazi szerelmes csók volt. Ben csókjaiban nincs érzelem, bárhogy is próbálja bizonygatni, hogy tudna engem szeretni, én tudom, hogy köztünk ez csak rosszul sülhetne el.
- És Tomhoz visszatérve, beszéltetek azóta?
- Igen, írt, és hívott.
- Hívott?
- Igen, csak egy perc volt az egész, de azt mondta hiányzom neki és hogy velem szeretne lenni.
- Mit éreztél?
- Hatalmasat dobbant a szívem mikor meghallottam a hangját, nem is számítottam rá. De csodás érzés volt.
- És Bennel mi a helyzet?
- Már nem igazán érdekel, tudod, nem érzek iránta semmit, már nincs meg az az izgalom sem. A szex jó de mégis olyan hideg, mikor átölel utána nem érzek semmit.
- Akkor elköszönsz tőle?
- Azt hiszem igen.
- Úgy látom a kishúgom végre szerelmes.
- Azt hiszed?
- Tudom... Jó látni, tudom most ez nem egy normális és ideális helyzet, hogy Tom nincs itt de ha haza jön szerintem minden rendbe jön. Végre boldog mosoly ül ki a pofikádra és attól én is boldog leszek.
- Igen ez most....nem ideális...tudod, félek szeretni őt.
- Miért? Tom nagyszerű pasi.
- Nem is amiatt, tudom én is, csak ott van azon a borzalmas helyen ahol bármikor lelőhetik vagy felrobbanthatják. Épp pár napja halt meg egy társa és a csapat parancsnoka. Ott volt velük, és ha bele gondolok hogy ő is lehetett volna.... hogy bármelyik percben meghalhat, félek. Ha bele szeretek és hirtelen elveszítem abba...én nem is tudom mit csinálnék.
- Így inkább kivárod míg haza ér és addig kínzod magad?- kérdezte halvány mosollyal az arcán.
- Igen, ezt fogom tenni.- mondtam határozottan majd mindketten elnevettük magunkat.
Miután órákig keringtünk a plázában és jól felpakoltunk haza indultunk. A parkolóban hosszú öleléssel váltunk el.
Másnap dolgoztam így miután elpakoltam a vásárolt holmikat korán lefeküdtem.
**
Már harmadik napja hogy reggeltől estig bent vagyok a kórházban. Ketten még mindig betegek, És már Jim is eléggé az utolsókat rúgja úgymond, ő harmadik napja hogy szinte nem ment haza másért csak hogy átöltözzön.. Ketten húzzuk ameddig csak lehet, de nem egyszerű. Nagyon sok betegünk van, és néha más osztályokra is bekell segítenünk.
- Nina, gyere gyorsan.- rontott be a szobába Jenny.
- Mi az?- pattantam fel fejemet masszírozgatva.
- Egy kisfiút meglőttek, a sőrgősségin van, de kevesen vannak, lekell menned segíteni a műtétnél.
- Nekem?
- Igen. dr. West türelmetlenül vár.
- Megyek. – mondtam és válaszát megsem várva a liftet elkerülve a lépcsőházba indultam. Az első emeletre érve vettem egy nagy levegőt és mikor megláttam Liliant felé rohantam.
- Nina, végre itt vagy. Ne haragudj, tudom, hogy nem vagy sebész de szükségem van a segítségedre. A kisfiú kilenc éves, az apja lőtte meg kétszer, életveszélyes állapotban van. Mosakodj be és a többit elmondom odabent.- mondta mire a műtő előterébe mentem. Levettem köpenyem és felvettem a zöld műtősruhát. A hajamra felhúztam a sapkát és a szám elé a maszkot. Fertőtlenítettem a kezem és már mentem is be. Hárman készítették elő a műtétre a kisfiút aki nagyon rosszul nézett ki.- Jól van kezdjük emberek, maximális figyelmet kérek.- mondta Lilian. Nagyot fújtam, életem első műtéte.
Egy órája voltunk már a műtőben, egyszer majdnem elveszítettük a kis fiút, újra kellett éleszteni, a lövések a hasát érték, csoda hogy eddig is bírta, de Lilian nem adta fel.
- Nina, jól vagy?- kérdezte mikor egy pillanatra behunytam a szemem.
- Igen, minden oké.- mondtam halkan.- Hogy tehet egy apa ilyet a gyerekével?
- Agresszív vad barom. Az anyuka épp csak megúszta a golyót, a rendőrség akkor tört be és leszerelték a fickót. Részeg volt, már többször volt dolga a hatóságokkal erőszak miatt. A nő több feljelentést is tett de a rendőrség nem tudott mit csinálni, mert nem volt kézzel fogható bizonyíték a terrorra. - mondta mire csak a fejem ráztam.
- Borzalmas.
- Igen, az. - mondta Lilian. - Törlést. - mondta mire az egyik asszisztens már törölte is a homlokát.- Varrunk.- mondta és sóhajtott.
- És most?- kérdeztem. Lilian rám pillantott.
- Isten kezében van. Reméljük a legjobbakat.
A műtét végén a kisfiút átszállították az intenzívre ahol gépekre kapcsolva figyelték tovább az állapotát. Mi Liliannel fáradtan és kimerülten sétáltunk ki.
- Nagyon kimerültnek látszol Nina, jól vagy?
- Igen csak ez már a harmadik nap, hogy itt vagyok reggel hattól és mindjárt hétóra. tizenegyre haza érek lefekszem és öt óra múlva ébredek. Itt bent nem tudok aludni mert Jimmel négy ember munkáját végezzük. Ápolónőnk is kevesebb van, egyszerűen csak, jó lenne ha meggyógyulnának végre a többiek.
- Jó munkát végeztél, voltál már asszisztens műtétnél?
- Nem, egyszer még gyakorlat alatt voltam megfigyelő.
- Ügyes voltál.
- Köszönöm. Megtiszteltetés volt veled dolgozni.
- Én köszönöm hogy rögtön jöttél. Robert büszke lehet rád, remek orvos lett belőled. És gratulálok a szakvizsgádhoz is, hallom remekeltél.
- Azt nem állítanám. dr. Sepherd bizonyára túlzott.
- Ohh, ezt nem ő mondta, hanem McAdams...
- Az egész kórház igazgatója?
- Igen, mindig figyelemmel kíséri a fiatal orvosokat, büszke arra hogy velünk vagy.
- Én is büszke vagyok hogy itt lehetek. És most megyek, megnézem mi a helyzet odafent.
- Ha minden jól megy, ez a kis fiú is egy lesz a betegeid közül hamarosan.
- Remélem. Szia.- köszöntem majd levettem a műtős ruhát, helyére a köpenyemet vettem fel és elindultam a lift felé. Láttam hogy Lilian egy nővel beszél és nagyon magyaráz, bizonyára a kisfiú anyukája lehetett. Remélem hamarosan nálunk lesz a kis pajtás mert az azt jelentené hogy felépül.
A gyerekosztályra érve megtámaszkodtam a nővér pultban. Jenny aggódva nézett rám.
- Baromi szarul nézel ki.
- Köszi az őszinteséget Jenny, keresett valaki?
- dr. Sepherd kérdezte az imént hogy vége van-e már a műtétnek.
- Remek. Hát vége.
- És hogy ment?
- Jól, reméljük rendbe jön a kis haver. Az apját meg remélem egy életre bezárják, nyomorult féreg.
- Menj ülj le egy kicsit, főzök egy kávét és beviszem neked.
- Angyal vagy Jenny, köszönöm.- mondtam mosolyogva majd elindultam a folyosón ahol most elég nagy csend volt. A látogatók már haza mentek. így csak egy két nővérke sétált a folyosón. A szobámba belépve sóhajtottam majd leroskadtam a székemre és az asztalra támaszkodtam. Végre egy kis nyugalom, csend és nyugi, erre van most szükségem. Lehunytam szemem és relaxálni próbáltam. Igen próbáltam, de nem jött össze ugyanis a telefonom csörögni kezdett és ez kiszakított abból a nyugodtságból... Ben...fantasztikus.
- Ben?- vettem fel .
- Szia szépségem, nincs kedved találkozni? Kerülsz mostanában.
- Dolgozom. Három napja reggeltől estig robotolok, baromira nincs időm semmire és senkire.- mondtam kicsit indulatosabban.
- Öhm..ja , bocsi, hallom a hangodon hogy fáradt vagy.
- Az vagyok..én csak..aludni szeretnék egy kicsit, lefeküdni és egy napig aludni. De mindenki beteg és baromira nem jutok haza ma sem éjfél előtt.
- Akkor ne haragudj.
- Semmi baj.- sóhajtottam és ekkor lépett be Jenny. Letette elém a bögre gőzölgő kávét majd kiment. Én suttogva köszöntem meg mire kedvesen mosolygott.
- Mit köszönsz?- kérdezte Ben.
- Csak egy ápolónő hozott nekem kávét és azt köszöntem meg halkan.
- Ne menjek át mire haza érsz?
- Ne...- vágtam rá. Valljuk be, fura lenne..- Majd én hívlak ha ráérek. És ha van energiám.
- Akkor jobb is ha nem tartalak fel. Pihengess.
- Köszi, szia Ben.
- Szia szépség. - mondta majd nem szóltam semmit csak letettem és bele kortyoltam a kávémba. Jó volt érezni ahogy a forró kávé végig folyik nyelőcsövemen, és megtölti üres gyomromat. Alig ettem ma, ebédeltem, azt hiszem, de nem vagyok benne biztos. Az is lehet hogy azt az egy tál müzlit ettem egésznap?A telefonomra pillantva láttam, hogy már elmúlt nyolc és ahogy sóhajtottam kopogtak.
- Szabad.- szóltam ki mire dr. Sepherd majd dr. McAdams lépett be. Rögtön felpattantam mire az igazgató elmosolyodott.
- Jó estét kisasszony.- köszönt az igazgató.
- Jó estét. Én csak leültem egy percre meginni egy kávét.- nyögtem ki mire ismét széles mosolyra húzta ajkait.
- Ne aggódjon nem számon kérni jöttem. Tudom jól hogy nagyon is megérdemli azt a kávét. dr. West az előbb értesített a teljesítményéről a műtétnél.
- Ohh..
- Mióta van már itt?
- Hat órára jöttem.- mondtam majd elnyomtam egy ásítást.- Elnézést.
- Ahogy hallom egész héten így jött. Biztosan kimerült.
- Igen de muszáj, mindenki beteg és..
- Maga addig dolgozik míg lebetegszik?
- Csak teszem a kötelességem. Ha szükség van rám jövök. Ezért tanultam, ezért dolgoztam olyan sokat.
- Tudom doktornő, de ha ájulásig dolgozik nem sok hasznát vesszük, tudja?
- Persze de jól vagyok.
- Látom, még és hogy ez az állapot meg is maradjon most haza megy és holnap nem jön be. Kialussza magát és pénteken találkozunk.
- De én..
- Ez parancs.- mondta az igazgató.
- Menjen Nina, megérdemli.- szólalt meg az eddig csendben bólogató osztályvezető.
- De ki fog addig dolgozni.
- Be hívtam valakit ön helyett. Nem gyerekorvos de remek orvos és egy napig elboldogul.
- És Jim? Nem akarok úgy haza menni hogy ő itt marad. Három napja nem ment szinte haza.
- Jim szerintem már otthon van, ugyanis ő nem akadékoskodott ennyit.- nevetett az igazgató.
- Ohh, akkor köszönöm.- mosolyodtam el. Csak bólintottak majd elindultak ki. A vén kecske már kint volt mikor az igazgató visszafordult.
- És Nina, gratulálok a szakvizsgájához.
- Köszönöm.- húzódtak ajkaim még szélesebb mosolyra. Mikor kiment levettem köpenyem és beakasztottam a szekrényembe. A táskámba dobáltam a kulcsaimat és a telefonomat majd elhagytam a szobát. A lift felé sétálva Jenny megveregette karomat.
- Jó pihenést.
- Te nem mész még?
- Nem, kell a túlóra pénz.
- Azért pihenj az éjjel.
- Úgy lesz. - mosolygott. Én csak bólintottam majd tovább mentem. A kocsimba beülve éreztem végre a szabadságot. Sóhajtottam majd beindítottam a motort és haza mentem.
Otthon kipattantam a kocsiból és egyenesen a házba mentem. A hálóba érve ledobtam táskám és bedőltem az ágyba.. Nem vetkőztem le, csak lefeküdtem és párnámat átölelve hunytam le szemeimet. Nem sok kellett hol elnyomjon az álom és egy számomra kedves arcot lássak..
Sziasztok!
Nagyon köszönöm a megtekintéseket! Már több mint 800 megtekintésnél járunk. 😄😄Ez most egy hosszabb rész lett, remélem ez is elnyerte tetszéseteket.
Írjatok bátran kommentet itt vagy facebookon!!😊😊
Puszi❤❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése